The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

25. fejezet: Tökéletes

- Drága Jack-em, nagyon jól nézel ki – üdvözölt Mrs. Hills, amikor ajtót nyitott.

- Oh köszönöm Mrs. H, kivasaltam az ingem, meg minden.

Ami részben igaz is volt. Egy teljes átkozott órát töltöttem azzal, hogy felállítsam a vasalódeszkát, és bekapcsoljam a készüléket, lehetőleg úgy, hogy ne égessem meg magam.

A végén Ruby házvezetőnője csinálta meg helyettem, de ezt Mrs. Hills-nek nem kell tudnia. Én tényleg próbálkoztam, de aztán még jobban összegyűrtem a felsőmet, mint ahogy előtte kinézett.

- Tényleg nagyon jól néz ki. Én meg azt hittem anyu, hogy csak kedves akarsz lenni – csatlakozott hozzánk Rose az előszobába.

A mosolyából tudtam, hogy csak viccel, mert mindenki tudta, hogy nem szoktam rosszul kinézni.

- Milyen okból öltöztél így ki? – dőlt az ajtófélfának.

Az előbbi mosolyom teljesen eltűnt. Tényleg elfeledkezett volna a parti előtti randinkról? Pedig tegnap este megbeszéltük.

- Jack, csak viccelek – vigyorgott. – Csak hadd öltözzek fel, és mehetünk.

Amikor pár perccel később lejött a lépcsőn, Mrs. Hills-szel beszélgettem épp, de megálltam beszéd közben.

Muszáj volt lazítanom a galléromon, hogy egy kis levegőhöz jussak, és gondolatban emlékeztettem magamat, hogy talán nem kéne úgy bámulnom, mint egy idióta. Jack Burner soha sem áll tátott szájjal, mint egy idióta.

Rose egy sötétkék, testhez álló ruhát viselt. A vállpántos volt, és combközépig ért. Soha nem láttam még ennyire szexi ruhában.

- Felhúznád? – fordult meg.

Kisimítottam az útból a haját, a kezem pedig hozzáért a bőréhez. Remegő kézzel húztam fel a cipzárt. Miért voltam ennyire ideges?

- Mit gondolsz? – fordult körbe – Úgy gondoltam valami különlegeset kellene felvennem a ma esti partira. Szerinted jó lesz, vagy túl sok?

- Én.. ez.. nos.. – kerestem a szavakat.

- Ez mindent elmond – mondta Mrs. Hills.

- Mi? – fordult Rose az anyukájához. – Ez mit jelent? Annyira rossz?

- Nem – rázta a fejét Mrs. Hills – Talán túlontúl tökéletes.

Rose vigyorogni kezdett.

- Aranyos. Rendben, mehetünk? – fogta meg a táskáját. – Szerintem minden megvan. Szia anyu, szeretlek.

- Szia kicsim, jó szórakozást – puszilta meg Rose-t az anyukája. – De azért ne vigyétek túlzásba – nézett rám.

Annyira sokkban voltam még Rose ruhájától, hogy nem is figyeltem fel Mrs. Hills első anyai figyelmeztetésére.

- Menjünk – lökött ki Rose az ajtón, majd le a lépcsőn a kocsim felé.

- Oh, nem motorral jöttél? Azt mondtad, ha legközelebb elmegyünk randizni, elviszel egy körre.

- Sajnálom – válaszoltam, ahogy a próbáltam kulccsal kinyitni az autót.

Azért hoztam ma autót, mert egy meglepetés randira viszem Rose-t. Ő azt hitte, hogy vacsorázni megyünk, de nekem egész más terveim voltak. Be akartam kötni a szemét, hogy ne tudja hova megyünk, és ez nem lenne biztonságos motoron. Mellesleg ebben a rövid ruhában sem lenne jó ötlet motoron ülni. Mindenki látná a bugyiját. És ennek egyáltalán nem örültem volna.