The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

7. fejezet: Nem szoktam inni

A buli egész jól haladt, egyetlen egy dolgot leszámítva. Rose nem volt ott. Azt hittem francia órán csak úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog, de tényleg nem jött el. Persze az is lehet, hogy elveszett a tömegben, hisz több mint 70 ember volt itt, de egész végig az ajtón tartottam a szemem.

Suli után Becky-vel elmentünk vásárolni, és vettünk poharakat, rágcsálnivalót, sőt még arról is meggyőzött, hogy egy kis dekorációt sem ártana beszerezni.

Kale megkérte az egyik barátját, aki DJ Chicago-ban, hogy gondoskodjon a zenéről, Max bátyja pedig az italokat hozta.

Minden tökéletes volt, kivéve, hogy Rose nem volt itt, és emiatt kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Kale – szakítottam félbe a beszélgetést, amit épp egy számomra ismeretlen szőke lánnyal folytatott – Láttad Rose-t?

- Micsoda? – a hangos zenétől nem hallotta mit kérdezek.

- Láttad Rose-t? – ismételtem meg kiabálva, és közel hajolva a füléhez.

- Nem láttam, sajnálom haver – ordibálta vissza – De annyi lány van itt, akik közül választhatsz. Felejtsd el őt. – vigyorgott és átkarolta a mellette levő lányt.

Kérdőn néztem rá.

- Hol van Becky?

Becky nem olyan típusú lánynak tűnt, aki szó nélkül tűrné, hogy a pasija más lányoknak csapja a szelet.

- Valami fafejűvel táncol – legyintett, mintha nem lenne nagy ügy – Állandóan ezt csinálja. – És visszafordult a lányhoz.

- Jó tudni – motyogtam magamban, és elsétáltam.

A legtöbb esetben teljesen elégedett lettem voltam a partival. A zene éppannyira volt hangos, hogy a saját testeden is érezd az ütemet, rengeteg kaja volt, és csinos lányok voltak mindenhol. De nem tudtam megfogadni Kale tanácsát. Egyszerűen nem tudtam elfeledkezni Rose-ról. Egyfolytában körülötte forogtak a gondolataim.

Nem arról volt szó, hogy kedveltem Rose-t. Nagyon aranyos lány volt, de semmi több. Nem volt jellemző, hogy egy lány elcsavarja a fejemet. Csupán egy dolog zavart; hogy Rose-t nem sikerült még elbűvölnöm. Legtöbbször a lányok rögtön a lábam előtt hevertek, de most nem ez történt, és ez nem kicsit bántotta az egómat.

- Hey, nézz a lábad elé! – mondtam, ahogy valaki nekem jött, és a sör kiömlött a kezemre.

Próbáltam lerázni a kezemet, és fel sem néztem, hogy kinek köszönhetően veszett kárba az italom.

- Annyira sajnálom – kezdte – Oh, te vagy az.

Felpillantva egy ideges Rose állt előttem, karba tett kézzel.

- Hát eljöttél! – mondtam boldogan, és már el is feledkeztem a kiöntött sörről.

- Annyira azért ne legyél izgatott – vette el a poharat a kezemből, és a szemétbe dobta. – Nem bulizni jöttem.

- Ezt meg miért csináltad? – néztem hosszan a szemetesre – Nem pazarolhatod a sört, egy csomó józan ember van még Afrikában.

- Mert – nézett Rose a szemembe – az alkoholnak köszönhetően még a legimádnivalóbb emberek is borzalmas dolgokra képesek.

- Valaki itt nagyon nem szeret bulizni – tettem a vállára a kezem – Gyere, lazulj el egy kicsit. Szerzünk neked egy italt.

- Nem hallottad, amit az előbb mondtam? – rázta le a kezemet a válláról.

- Nem, semmit sem hallok. Túl hangos a zene – ragadtam meg a karját és a konyha felé indultam.

- Pontosan! – ordibálta Rose a hátam mögött, ahogy keresztülmentünk a nappalin – El kell küldened mindenkit. A lakók panaszkodnak.

- Még mindig nem hallak – énekeltem – Kale, nézd kit találtam! – kiáltottam, amint a konyhába értünk.

- Hello Rose – vigyorgott Kale.

Még mindig ugyanott volt, ahol legutóbb láttam, csak most már egy másik lány állt mellette.

- Hello – mondta Rose rosszkedvűen, amikor odaértünk Kale mellé.

- Mindjárt visszajövök – suttogtam Rose fülébe – Kale kérlek figyelj rá, és vigyázz, hogy el ne tűnjön.

Majd egy kis italért a hűtő felé indultam.

- Jack várj – zárkózott fel mögém Rose.

Vigyorogva hátranéztem.

- Még két percet sem bírtál ki nélkülem?

- Nem. Szükségem van arra, hogy...

- Ez nagyon boldoggá tesz – szakítottam félbe.

- Nem úgy értettem! – magyarázkodott mérgesen.

- Persze! – viccelődtem, ahogy kinyitottam a hűtőt.

- Jack, ez tényleg fontos. Az anyukám hívni fogja a ...

- Igyál – a kezébe tettem egy sört, és visszavonszoltam őt Kale-hez.

- Rendben – Rose odafordult Kale-hez. – A hülye barátod nem érti, de te talán fel tudod fogni a kis pirinyói agyadba.

- Kedves – nevetett Kale.

- Az anyukám hívni fogja a rendőrséget, ha nem küld el azonnal mindenkit. És a testvéred – visszafordult hozzám – elveszítheti a lakást.

- Nos, az valóban nagy csapás lenne – mondtam, nem törődve azzal, hogy valóban igaza mond-e. Apu gond nélkül találna egy másik lakást Ruby-nak, én pedig talán visszamehetnék Floridába.

- Mindannyian megőrültetek? – kérdezte Rose felemelt kézzel.

- Nem – rázta a fejét Kale – de enyhén ittasak vagyunk.

- Így van – koccintottam Kale-lel, és megittam az italomat.

Amikor leraktam a poharat a pultra, Rose úgy nézet rám, mintha három fejem lenne.

- Mi az? – kérdeztem.

Rose csak megrázta a fejét. Lenéztem a poharára, és mérges voltam, hogy még egy kortyot sem ivott.

- Gyerünk Rose, körülbelül ötpercnyi előnyt adtam. Annak a sörnek már el kellett volna tűnnie.

- Nem – Rose letette a poharat – Nem szoktam inni.

- Béna – mutatott rá Kale.

Rose tett egy lépést Kale felé.

- Ez egyáltalán nem ciki. Az már annál inkább, hogy te bírálsz amiatt, hogy nem iszom.

A feszültség tapintható volt a levegőben, ahogy Rose és Kale egymásra bámultak, de aztán egy mennydörgésbe beleremegett az egész ház, és mindenki megijedt. A hangos zene miatt sokáig nem volt hallható a kinti vihar, de néha egy-egy villámlás bevilágította a lakást.

- Nos – Kale felállt a bárszékről – Azt hiszem, magatokra hagylak titeket.

- Így nem igazán lehet barátokat szerezni – mondtam Rose-nak, amint Kale elment.

Mosolyogtam, és elindultam Rose felé, de szédülni kezdtem.

- Jack – tette Rose a kezét a vállamra – Mindenkinek el kell mennie. Most.

Majd villámlott egyet, és elment az áram.

Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer