The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

24. fejezet: Csokis süti és palacsinta

Rose megmozdult a karomban, szóval kinyitottam a szemem. Nem sokkal utána ő is felébredt. Kinyújtottam az eddig a kanapéhoz szorult karomat, a plafon felé emeltem és ásítozni kezdtem. Rose is utánozta a mozdulataimat, majd mosolyogni kezdett.

- Jó reggel Sunshine, hogy érzed magad? – kérdeztem.

Rose körbenézett a nappalijukban, majd lenézett a takarókra, amiben feküdtünk, és a meztelen felsőtestemre.

- Várj egy percet – mondta összezavarodva, és a konyhában lévő órára nézett, ami délelőtt 10:30-at mutatott.

- I-Itt maradtál tegnap este? – emelkedett meg a hangja.

- Igen – bólintottam lassan, és vigyorogva – Miután hazahoztalak tegnap este a partiról, anyukád adott takarót, és megkérte, hogy maradjak itt.

- M-Miért?

- Korán el kellett mennie egy találkozóra és nem akarta, hogy egyedül legyél, amikor felébredsz.

- Találkozó? – szedte le magáról a takarót.

Felállt egy pillanatra, de megingott és visszaesett a kanapéra.

- Szent ég. Miért nem emlékszem semmire?

Nevetni kezdtem. Csak Rose használná a „szent ég" kifejezést.

Adtam neki aszpirint és egy kis vizet.

- Ezt vedd be. Elmulasztja majd a fejfájást.

Miután lenyelte a tablettákat, újra megszólalt.

- Csak arra emlékszem, hogy a tánc után elmentünk Kale-ékhez, és segítettem Becky-nek és Hilary-nek a konyhába. Utána volt valami a matekkal. Mi történt?

Felvontam a szemöldököm. Az arcomat fürkészte, mielőtt ijedten a szája elé kapta a kezét.

- Részeg voltam, ugye?

Okos lány, összerakta a képet. Bólintottam.

- Sajnálom Rose. Kártyázás helyett rád kellett volna figyelnem.

- Idegesítő voltam? – kérdezte.

Nem tudtam, hogy mérges-e vagy sem.

- Nem viselkedtél hülyén – válogattam meg óvatosan a szavaimat. – Maradjunk annyiban, hogy nem vagy olyan, mint Becky.

- Ő milyen?

- Idegesítő. Érzelgőssé válik, és mindenen sírni kezd, ha részeg. Hillary sztriptíztáncosnővé változik, Tina pedig rád tapad. Borzasztó.

- Én milyen típusú részeg vagyok? – harapta be az ajkát, és próbálta leplezni az idegességét.

- Meglepő – próbáltam nem nevetni –de a vidám részegek kategóriába sorolnálak. Tudod, aki sokat röhögcsél, és jól érzi magát.

Megkönnyebbülve sóhajtott és visszafeküdt a mellkasomra. Mindketten csendben voltunk, amíg simogattam a haját.

- Azt hiszem – szólalt meg Rose hosszú idő után – jól szórakoztam.

- Tényleg? – elhúzódtam, hogy rá nézhessek – Biztos, hogy nem vagy még részeg?

Rose gyilkos pillantást vetett rám, mire én védekezően feltartottam a kezem.

- Oké, nem vagy részeg. Értem.

Elégedetten újra hozzám simult.

Majd mozdulatlan lett.