The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

15. fejezet: Jack helye

- Mizujs Jack? – karolta át a vállamat Kale – Hogy ment a randi?

Bevágtam a szekrényajtómat, vettem egy mély levegőt, és magamra erőltettem egy mosolyt.

- Whoa, annyira nem jól – mondta Max, amikor rám nézett.

Szomorúan fújtam ki a levegőt.

- Haver ne vedd sértésnek, de nagyon rosszul nézel ki – jelentette ki Kale.

Sajnos egyet kellett értenem vele. A mindennapos reggel rutinom, ami a tusolást és legjobb ruhaválasztás jelenti, ma elmaradt, és helyette a paplan alatt rejtőzködtem egészed addig, még Ruby ki nem rángatott onnan.

- Ne is mond – ráztam le a kezét a vállamról, és elindultam az órára.

- Várj Jack – zárkózott fel utánam Kale. – Mi történt tegnap?

- Semmi – válaszoltam érzéketlenül.

- Semmi? Szóval el sem vitted őt randizni?

- De elvittem – mondtam mérgesen. – De nem tudom mi történt. Az egyik pillanatban nevet és jól érzi magát, a másik pillanatban pedig az mondja, hogy rossz hatással vagyok rá.

- Jack rossz hatás lenne? – sétált el mellettünk Becky.

Kale-lel ránéztünk, de ő csak nevetve folytatta az útját az osztályterem felé.

- Szóval kedvel téged, de nem hiszi, hogy jó hatással vagy rá? – gondolkodott hangosan Kale.

- Azt hiszem igen. Bármit is jelentsen ez – percről percre rosszabb kedvem lett.

- Nézd Jack. Egy dolgot biztosan tudok Rose-ról. Nagyon számítanak neki a jegyei. Komolyan, a világot jelenti neki az iskola. Nem tudom pontosan miért, de szerintem az apukájához van köze.

- Mi a lényeg?

- Mutasd meg neki, hogy téged is érdekelnek a jegyeid. Talán azután már nem leszel rossz hatással rá.

- De tudod, hogy egyáltalán nem érdekelnek – mondtam őszintén.

- Ezt neki nem kell tudnia – mondta Kale ördögi vigyorral – Semmiből sincsenek jó jegyeid?

Belegondoltam egy pillanatra, és igaza volt Kale-nek. Ha Rose tudná, hogy jó jegyeim vannak, talán adna nekem még egy esélyt.

- De azt hiszem valahol igen – mosolyogtam.

~

Francia órára belépve megálltam egy pillanatra. Nem tudtam eldönteni, hogy a Rose melletti szokásos helyemre üljek, vagy inkább menjek hátra, hogy szundikálhassak egy kicsit.

De ahogy láttam, hogy valaki elfoglalta a helyemet, rögtön meghoztam a döntésemet.

- Állj fel – követeltem, ahogy lenéztem egy szemüveges gyerekre.

Gyorsan elbotorkált, én pedig elégedetten ültem le.

- Ez nem volt valami kedves – hallottam, ahogy megszólal mellettem.

- A lényeg? – nem akartam ránézni, a táblát bámultam.

- Ő volt itt először.

- Az én helyemen ült – mondtam határozottan.

- Az a szék nem a te tulajdonod Jack – Rose kissé bosszúsnak tűnt.

Lassan felé fordultam. Póker arccal, mert nem akartam, hogy lássa, mennyire ideges vagyok. Általában ki kell húzni belőle minden egyes szót, most pedig be nem áll a szája. És mégis miért beszélget velem a tegnap esti telefon után?

- Van egy filced? – kérdeztem.

Először meglepődött a kérdésen, de aztán gyorsan összeszedte magát.

- Persze – nyúlt bele a táskájába – Mire kell?

Nem válaszoltam a kérdésére, csak elvettem tőle a filcet, levettem a kupakot, és óriási betűkkel ráírtam az asztalra, hogy Jack helye.

- Tessék – adtam vissza a filcet az igencsak megdöbbent Rose-nak. – Most már az enyém. Boldog vagy?

Visszafordultam, és türelmesen vártam, hogy végre elkezdődjön az óra.

- Bonjour – sétált be Mr. Benoit. – Kijavítottam a dolgozatokat. Néhányan örülni fogtok a jegynek, a többség azonban nem lesz túl boldog.

Mindenki felmordult, amikor mosolyogva elkezdte kiosztani a papírokat.

Mr. Benoir az én asztalomhoz ért.

- Nagyon örülök a jegyednek, de ez még nem jogosít fel arra, hogy megrongáld az iskola tulajdonát. Találkozunk az elzáráson.

Rose elnevette magát, a tanár pedig felé fordult.

- Ami pedig önt illeti Ms. Hills, én nem nevetnék. Veled ellentétben, ő láthatóan érti a nyelvet.

Elénk rakott két dolgozatot. Az egyik ötös, a másik pedig hármas.

- Ez most valami vicc? – suttogta Rose a teszteket nézve. A sírás szélén állt. – Hogy kaphatsz jobb jegyet nálam?

- Tanulásnak hívják Rose. Talán neked sem ártana.

- Ja persze. Mintha te leültél volna, és órákig tanultad volna a szavakat.

Felemelt szemöldökkel néztem a tesztekre.

- A jegyek nem azt mutatják.

Próbáltam nem nevetni, miközben őt néztem. Az anyukám munkája miatt régebben négy évet töltöttem Franciaországban. Az ott töltött idő miatt jól beszéltem a nyelvet, de ezt Rose nem tudta.

Szomorúan nézett rám, majd a kezébe temette az arcát.

- Nem számít mennyire próbálkozom, soha nem fogom megérteni a franciát.

Meglepett ez a hirtelen kijelentése, nem is tudtam mit válaszoljak.

- Jobb jegyet kell szereznem. De a többi óra mellett nehéz tartanom a lépést.

- Jobb lesz majd – válaszoltam.

- Nem hiszem. Nem vagyok jó a nyelvekben.

Vigyorogni kezdtem, amikor eszembe jutott valami.

- Nos, korrepetálhatlak – mondtam félvállról.

- Tényleg megtennéd? – kérdezte bizonytalanul.

- Ce serait mon plaisir, örömömre szolgálna.

Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer