Körülbelül fél órába telt, mire mindenki elhagyta a lakást.
Amikor elment az áram, az emberek sikoltozni kezdtek, de végül a konyhában találtam egy zseblámpát. Pár perc múlva gyertyákat is találtam, amiket aztán Becky segített meggyújtani, és elhelyeztük őket a lakás különböző pontjain, hogy mindenki lásson.
Az eső miatt először senki nem akart elmenni, de aztán Kale felállt a kanapéra és ordibálva kiküldött mindenkit; hallgattak rá. Mikor mindenki elment, Max, Kale és Becky még ott maradtak egy kicsit, hogy segítsenek feltakarítani, de aztán kikísértem őket is.
- Jobban sikerült, mint gondoltam – mondtam nekik.
- Igen, fantasztikus parti volt, haver – veregette meg Max a vállamat.
- Köszönjük szépen Jack, nagyon jól szórakoztunk – ölelt meg Becky.
- Meg kell majd ismételnünk – vigyorgott Kale – Jó buli volt.
- Így van. Később találkozunk srácok. – csuktam be az ajtót.
Teljesen kimerültnek éreztem magam.
- Szerencsés vagy, hogy elment az áram. – mondta Rose, én pedig megijedtem – Különben anyu hívta volna a rendőrséget.
- Mit keresel itt? – kérdeztem meglepetten.
Azt hittem már akkor hazament, amikor a legtöbb ember.
- Csak leellenőriztem a szobákat, hogy biztos mindenki elment-e – vette kezébe a kabátját.
- Az nem csak két perc? Már legalább tíz perce takarítottunk – mondtam.
Mégis mi a francot csinált?
- Oh tudod... - kezdte.
- Értem – mondtam mosolyogva – Titokban kedvelsz engem, szóval megvártad, még mindenki elmegy. Igaz?
- Nem!
- Nos, akkor miért vagy még mindig itt? – kérdeztem vigyorogva.
Rose pirulni kezdett.
- Amikor megnéztem, hogy nem-e maradt itt valaki, megtaláltam a szobádat.
- És?
- Nos, nem akartam, de a kíváncsiság úrrá lett rajtam, és körülnéztem.
- Szóval kutakodtál a cuccaim között?
- Um, azt hiszem valami olyasmi – még mindig zavarban volt – De ne értsd félre, nem azért mert kedvellek, vagy ilyesmi.
- Ezt most elég nehéz elhinni – közelebb léptem hozzá.
Rose hátrálni kezdett.
- Jack, mikor fogod végre megérteni, hogy nem vonzódom hozzád?
- Valószínűleg soha – még egy lépést tettem felé.
Rose tovább hátrált, és a falnak ütközött.
- Biztos vagy benne, hogy nem tartasz legalább egy ici picit aranyosnak?
- Biztos – válaszolta.
Még egy utolsó lépést tettem felé, és kezemet a fejénél a falnak támasztottam.
- És most?
Rose megrázta a fejét.
- És most? – közelebb hajoltam. Már csak pár centiméter választotta el az arcunkat.
- Most s-sem – dadogta.
Nevetve ellöktem magam a faltól.
- Pontosan ezért pirultál el most is.
- Te vagy a legidegesítőbb ember, akivel valaha is találkoztam – kezdte kinyitni az ajtót.
- De így is kedvelsz engem – vigyorogtam rá.
- Csak azért mert aranyos vagy, még nem jelenti azt, hogy kedvellek. Sokkal fontosabb dolgok vannak a kinézetnél, Jack. Például a személyiség, ami úgy látszik, neked nincs meg.
- Szóval szerinted aranyos vagyok – mondtam.
Rose frusztrálva a levegőbe emelte a karjait, majd az arcomba vágta az ajtót. Végig hallottam a dübögését, ahogy elment a folyósón.
Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!
Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer
YOU ARE READING
The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)
Teen FictionAmikor Jack-et felfüggesztik az iskolájában az édesapja polgármesteri újraválasztásának a kellős közepén, a szülei nem bírják tovább kezelni az éretlen viselkedését, így Chicago-ba küldik, hogy az ott élő nővérével éljen. Jack nem rajong azért, hogy...
