The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

28. fejezet: The End

Már két hete mást sem csinálok, csak a plafont bámulom. Az apám betartotta a szavát. Amint megpróbáltam elhagyni a házat, mindent elvett tőlem. Nincs telefonom, nincs hitelkártyám, nincs laptopom. És nincs Rose sem.

Amikor próbáltam felhívni Ruby-t a vezetékes telefonról, nem alakultak a legjobban a dolgok.

- Halló? – vette fel a telefont, de el volt foglalva valamivel.

Egy hangos puffanást hallottam.

- Ruby, én vagyok az – suttogtam.

A szüleim mobilokat használtak, így csak egyetlen egy vezetékes telefon volt a házban. A konyhában volt elhelyezve, ami nem könnyítette meg a dolgomat.

Az elkobzás és a bezártság alatt a telefon is meg volt tiltva. Mindenkit értesítettek róla. A legtöbb szobalány a konyhába töltötte a szünetét, így meg kellett várnom, még mindenki elmegy.

- Jack? – kérdezte, és egy újabb puffanás után ezúttal egy csattanás is hallatszott. – A fenébe – panaszkodott.

- Itt vagy, Ruby? Ez fontos – néztem hátra, hogy megbizonyosodjak, nincs ott senki.

- Igen, sajnálom. Csak próbálom lehozni a bőröndöt lépcsőn és berakni a kocsiba.

- Bőrönd? Várj, hova mész?

Ruby nem mehet sehova. Ki kell mentenie innen!

- Üzleti útra kell mennem Seattle-be. Pár hétig távol leszek.

- Ne! – kiabáltam a telefonba, de aztán rájöttem, hogy csendesnek kell maradnom – Úgy értem, el kellene jönnöd értem. Apa nem enged el. Teljesen megőrült.

- Tényleg? Anya küldött egy emailt, hogy ott akarod befejezni az iskolát – lihegte Ruby. – Várjon, kérem tartsa az ajtót! – kiabálta.

Idegesen kifújtam a levegőt, mert nyilvánvaló volt, hogy nem teljesen figyel rám.

- Hazugság. Anya és Apa itt akar tartani, mert azt hiszik valami rosszat tettem, pedig nem én voltam. Haza kell jutnom, hogy bocsánatot kérjek Rose-tól és...

- Jack, tudod tartani egy kicsit? Beszélnem kell a taxissal...

- Ne! – kiáltottam megint, talán kicsit túl hangosan is – Hallgass meg, ez nagyon fontos. El kell jönnöd értem, mert vissza akarok menni és veled...

De nem tudtam befejezni. Az egyik szolgáló bejött.

- Mr. Burner, nem szabadna telefonálnia – vette ki a kagylót a kezemből, és csípőre tette a kezét.

- Jack, halló? – hallottam Ruby hangját.

- Ez nagyon fontos – könyörögtem a szolgálólánynak. – Volt már valaha is szerelmes? El kell intéznem ezt a hívást, hogy visszafogadjon.

Megenyhült a szeme.

- Sajnálom Mr. Burner, de az édesapja megtiltotta a telefonálást – tette le a telefont. – Tényleg nagyon sajnálom.

- Menj a pokolba – mondtam a lánynak.

Aznap este apám kikapcsolta a telefont.

Már csak egy ember maradt, aki segíthetne, szóval elővettem egy tollat és egy papírt, majd írtam neki egy levelet.

~

Két hét után végre a megmentésemre érkezett.

Véget ért az iskola, és bár nem voltam Chicago-ban, hogy én is ott fejezhessem be, a szüleim elintézték, hogy megkapjam a bizonyítványomat. Unalmas tanulással teltek otthon a napjaim.