The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

13. fejezet: Lazulj el egy kicsit

- Jack, túl gyorsan mész – mondta Rose.

- Így jobb? – léptem a gázpedálra.

- Komolyan Jack, lassíts.

- De én szeretek gyorsan menni.

- Nem érdekel. Lassíts le. Most! – követelte.

- Tudod mi jobb még a gyorsaságnál? Amikor ezt csinálom – behunytam a szemem és elengedtem a kormányt.

- Jack, hagyd abba! – ragadta meg Rose a kormányt.

Visszatettem a kormányra a kezem, Rose pedig úgy húzta el az övét, mintha megégettem volna. Nevetni kezdtem.

- Nem értem min nevetsz, semmi nevetnivaló nincs a jelenlegi helyzeten – elfehéredett kézzel szorította a karfát.

- Aw Rosie fél? – kérdeztem gyerekes hangon, de közben fékezni kezdtem.

- Először is – fonta karba a kezét – nem félek. Másodszor pedig, ha még egyszer így hívsz...

- Oh ne hitegesd magad – vágtam közbe – Mindketten tudjuk, hogy féltél.

- Nem féltem.

- Jack állj meg – kiáltottam lányos hangon, próbáltam utánozni őt.

- Nem féltem, csak aggódtam.

- Nincs miért aggódnod – feleltem magabiztosan. – Velem vagy.

Rose rám meredt majd újra kinézett az ablakon.

Mindketten megugrottunk, amikor egy kátyúba értünk.

- A fenébe – mondtam, miközben a fejemet simogattam, ami a kocsi tetejének ütközött.

- Látod? – mondta Rose – Aggódtam, hogy mi vagy valaki más megsérül. És hogyha lassabban mész, és be vagy övezve, ez nem történt volna meg.

Megvontam a vállam, mintha a fejemen keletkező púp nem lett volna olyan nagy ügy.

- Ki is sodródhattunk volna – talált egy újabb okot Rose.

Nevetve hátradőltem az ülésen.

- Mi olyan vicces? – kérdezte Rose.

- Semmi – mosolyogtam rá.

- Komolyan Jack. Mi olyan vicces?

- Tényleg azt hitted, hogy balesetet okozunk, vagy kisodródunk? Ez egy elhagyatott út.

Rose pár percig csendben volt, majd rájött, hogy igazam van.

- Igazad van – mondta.

- Pontosan. Szóval miért nem csukod be a szemed, dőlsz hátra az ülésen, és élvezed a pillanatot?

Levettem az útról a szemem, és Rose-ra néztem. Gondolkodva nézett vissza rám. Majd lehunyta a szemét, és lassan hátradőlt.

Mosolyogva ráléptem a gázpedálra.

Az autó felgyorsult, én pedig lehúztam az ablakot, hogy beengedjem az éjszakai levegőt. A hideg levegő beáramlott és Rose haját is az arcába fújta.

- Én vagyok a világ ura – kiáltottam. A Titanic az egyetlen lányos, romantikus film, amit beismerek, hogy megnéztem és valamennyire tetszett is.

Rose szája mosolyra húzódott, és nem sokkal később nevetve már ő is velem együtt kiáltotta. Széttárta a karjait, az egyik az ablakon lógott ki, a másik pedig a fejemnél volt.