Elértük az 500-as olvasottságot, ezért ma köszönetképpen dupla fejezetet hoztam! :)
És köszönöm szépen a csillagozásokat is! :)
/////
ROSE SZEMSZÖG
Becky eltette a telefonját és Hillary-re mosolygott.
- Carl azt mondta nem lesz gond.
- Carl? Kicsoda Carl? – kérdeztem.
A Riverside főlépcsőjénél álltunk, készen a főbelépőnkre. Becky és Hillary is örült, hogy minden szem ránk szegeződik.
- A DJ – válaszolta. – De a család barátja.
- Carl indítani fog nekünk egy számot – mondta Hillary, ahogy felvitt még egy utolsó réteget a szájfényével.
- Hogy érted, hogy nekünk? – kérdeztem gyanakodva.
A szívem egyre hevesebben vert.
- Csak várj egy kicsit – mondta Becky.
Majd Hillary-re nézett, aki bólintott, körül fogtak engem és előrébb mentünk.
Most már a lépcső szélén álltunk. Egy ideig csend volt, mert pont most ért véget az előző szám. Az emberek elkezdtek észrevenni minket, és tömegben megindult a sugdolózás.
- Talán várnunk kellene amíg mindenki elkezd táncolni – suttogtam Becky-nek.
- Miért? – kérdezte Hillary, mielőtt mosolyogni kezdett a tömegre. – Mindenki minket néz.
Egy új szám kezdődött.
- Pontosan – suttogtam ismét, félve, hogy meghallják az emberek.
Tettem egy lépést hátrafelé, azzal a szándékkal, hogy a tanári szobába rejtőzködöm, amíg véget nem ér az este.
- Oh nem – fogta meg a karomat Becky.
- Engedj el, Becky – nyöszörögtem. – Ez annyira kellemetlen.
- Mi történt azzal az erős, magabiztos Rose-sal, akit nem érdekel, hogy mások mit gondolnak? – kérdezte.
- Ott felejtettem őt a tanáriban. Megyek, megkeresem – mondtam erőtlenül.
Igen, erős magabiztos lány voltam, de a mellettem álló két lánnyal ellentétben nem szerettem a figyelmet. Nem volt jó érzés, hogy valaki rám szegezi a tekintetét, és tudod, hogy abban a pillanatban bírál és véleményt formál rólad.
Nem volt szükségem arra, hogy lányok megdicsérjék a hajamat, vagy épp utáljanak, mert esetleg tetszik nekik a ruhám. És a fiúk figyelmét sem akartam felhívni magamra, mert egy figyelme is épp elég volt.
A figyelem középpontjában állás nem hozta ki belőlem sem az erősséget sem a magabiztosságot.
- Úgy látszik nélküle kell kibírnod az estét - mondta Becky, ahogy elkezdett húzni lefelé a lépcsőn.
Összeszorítottam a fogamat és a ránk nehezedő pillantások helyett az előttem álló lépcsőfokokra koncentráltam. Bárcsak inkább az egyik oldalt lettem volna, nem középen, mert akkor úgy legalább tudtam volna kapaszkodni a korlátba. Milyen kínos lenne, ha megbotlanék, és leesnék?
- Nyugi – suttogta Becky, egy pár lépcsőfokkal később.
Az ő karjába kapaszkodtam.
Vettem egy mély lélegzetet, és próbáltam megfogadni a tanácsát.
YOU ARE READING
The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)
Teen FictionAmikor Jack-et felfüggesztik az iskolájában az édesapja polgármesteri újraválasztásának a kellős közepén, a szülei nem bírják tovább kezelni az éretlen viselkedését, így Chicago-ba küldik, hogy az ott élő nővérével éljen. Jack nem rajong azért, hogy...
