The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

5. fejezet: Sajnálom, de csak a tulajdonosnak

A következő rész fordítása pénteken jönne, de hogyha addig kap ez a mostani fejezet 3 csillagot, akkor hamarabb érkezik! :)

Nem tudom, mennyire tetszik a történet vagy a fordítás, így nagyon örülnék bármilyen fajta visszajelzésnek. :)

/////

A Starbucks után Kale visszavitt a sulihoz a motoromért, utána pedig hazamentem.

- Ruby? – kiáltottam, miközben ledobtam a kulcsokat a konyhapultra – Itthon vagy?

A hangom visszhangzott az üres lakásban, és nem érkezett válasz. Örültem, mert így legalább volt egy kis időm egyedül.

Odasétáltam a hűtőhöz üdítőért, és láttam, hogy Ruby üzenetet hagyott a hűtőn:

Jack,

Van egy találkozóm, ami valószínűleg elhúzódik majd, szóval 10 előtt biztos, hogy nem érek haza. Ehetsz bármit, amit találsz a hűtőben, de hagytam pénzt a telefon mellett, szóval akár pizzát is rendelhetsz. Illetve ha megkérhetnélek, elvinnéd a bérleti díjat a tulajdonosnak? Az utca túloldalán lakik egy sárga házban. A bérleti díj ott van az asztalon levő borítékban. Remélem jól telt az első napod, és sajnálom, hogy nem vagyok otthon, hogy személyesen is elmond milyen volt.

Szeretettel, Ruby

Összegyűrtem a cetlit, és felvettem az asztalról a telefon melletti pénzt, illetve a bérleti díjat.

Odakint borult ég és meleg, párás levegő fogadott. Az eső szinte tapintható volt a levegőben.

Az egész utca csendes volt, ahogy átmentem az úton és az említett sárga ház felé vettem az irányt. Felléptem a verandára, csöngettem, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson. Amikor végre kinyílt az ajtó, önkéntelenül mosolyra húzódott a szám.

- Ugye viccelsz velem?! – Rose csípőre tette a kezét.

- Szia – vigyorogtam, és beletúrtam a hajamba – Hogy vagy?

- Őszintén szólva bosszús vagyok – mondta rosszálló arckifejezéssel.

Igazából aranyosan nézett ki ilyen idegesen.

- Tudtam, hogy nem kellett volna megadnom neked a vezetéknevemet. Elég ijesztő, hogy kinyomoztad a címem...

- Rose – próbáltam közbevágni.

- Úgy értem, rendkívül hízelgő...

- Rose – próbálkoztam ismét.

- És megkaptam az üzeneted, meg minden, de...

- Rose! – ezúttal már kiabáltam.

- Mi van? – mérges volt, hogy félbeszakítottam.

- Nem miattad vagyok itt – vettem elő a borítékot – Vagy szeretnéd, hogy inkább máskor adjam oda a nővérem bérleti díját?

- Oh – mondta Rose pirulva. – Azt elveszem – elakarta venni a borítékot, de én végül visszahúztam a kezem.

- Szóval megkaptad az üzenetet? – kérdeztem, és a feje fölé tartottam a borítékot.

- Arra gondolsz, amit aztán kidobtam a szemétbe? – kérdezte, ahogy fel-le ugrált, hogy elérje a borítékot.

- Nos, az nem volt valami szép. Nem adom meg a számom csak úgy mindenkinek.

Rose feladta az ugrálást, és összefonta a karjait.

- És ezt el is kellene hinnem? – kérdezte.

- Ouch – úgy tettem, mintha megbántott volna. – Utalgatsz valamire?

- Nem egyáltalán nem, csak... - próbálta védeni magát.

- Csak mi? – vigyorogtam.

- Csak fogd be, és addig ide végre a pénzt – nyújtotta ki idegesen a kezét.

- Odaadnám – próbáltam nem nevetni – de azt mondták, hogy csakis kizárólag a tulajdonosnak adhatom oda.

- Tényleg elakarod játszani ezt? – kérdezte.

Bólogattam. Vicces volt felidegesíteni őt.

- Sajnálom, csak a tulajdonosnak.

- Ki csöngetett drágám? – kérdezte egy nő az előszobába sétálva.

Teljesen úgy nézett ki, mint Rose, csak idősebb változatban.

- Mrs. Hills? – kérdeztem, ahogy még jobban kitárult az ajtó.

- Igen? – válaszolta egy kicsit összezavarodva.

- Jó napot, Jack Burner vagyok, Ruby öccse. Azért jöttem, hogy odaadjam a bérleti díjat.

- Oh rendben – mondta Mrs. Hills mosolyogva – Ruby mondta, hogy beugrasz. El se hiszem, hogy nem ismertelek fel téged. A testvéreddel nagyon hasonlítotok egymásra.

- Sokan mondják ezt – mondtam udvarias mosollyal, és átadtam a pénzt.

- Hányadikos vagy? – kérdezte, miközben elrakta a borítékot a hátsó zsebébe.

- Végzős vagyok.

- Nem lehet könnyű utolsó évben iskolát váltani és új barátokat találni. De Rose is a te osztályodba jár, talán tölthetnétek együtt egy kis időt néha – szorította meg Mrs. Hills Rose vállát.

Rose csak bámult rám.

- Igen, az jó lenne – mosolyogtam Rose-ra – Megkaphatnám a számodat?

Mrs. Hills nagyon megörült, nem vette észre, hogy Rose egyáltalán nem akarja megadni.

- Nos kedvesem? – mondta ahogy Rose-ra nézett – Ne várakoztasd meg a fiút.

Rose kelletlenül pillantott rám, de végül megadta a számát.

- Köszönöm – mosolyogtam mindkettőjükre – Örülök, hogy találkoztunk Mrs. Hills.

- Én is Jack. Remélem jól fog telni az éved.

- Emiatt nem aggódom – válaszoltam, miközben azokra az emberekre gondoltam, akik máris a barátaim szerettek volna lenni. – A suliban találkozunk Rose.

Majd lesétáltam a verandáról és hazaindultam.

Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer