16. fejezet: A hölgy mintha nagyon is fogadkoznék

1.3K 82 2
                                    

Francia óra után elkísértem Rose-t a következő órájára, ami nem volt mindennapos. Általában amint kicsengetnek, Rose már azelőtt eltűnik, mielőtt még a becipzáraznám a táskámat. De a mai napon volt oka beszélni velem.

- Szóval a könyvtárban? – kérdeztem, amint elértünk a következő terméhez.

Rose nyugtalanul nézett rám, de bólogatott. Láttam, hogy elég kényelmetlen neki a helyzet, egyenesen utálta. De úgy látszik a jobb jegyekért bármire képes volt.

- Rendben, ne késs el – vigyorogtam.

- Sohasem szoktam elkésni – mondta mogorván, majd megfordult és bement a terembe.

Úgy tűnik, még egy elköszönés sem jár annak a srác, aki segít neki átmenni a Francián. Arrogáns lány. Tetszik.

Az iskolának fél 3-kor van vége, de nem tudtam, hogy Mr. Benoit mikor fog el engedni az elzárásról. Azonban amikor lesikáltam az asztalt, és elmondtam, hogy segítek Rose-nak felkészülni a következő dolgozatra, korán elengedett.

Már semmi tennivalóm nem volt a megbeszélt találkozóig, úgyhogy úgy döntöttem semmi baj nem lesz, ha a könyvtárba megyek. Plusz tudtam, hogy Rose is ott lesz.

Amikor besétáltam a számomra teljesen idegen helyre, azon gondolkoztam, hogy teljesen elment-e az eszem. Tényleg tanulással fogom tölteni az időmet a könyvtárban, csak azért, hogy lenyűgözzek egy lányt? Mi történt velem?

De amikor megláttam őt, ahogy az ablaknál olvas, rájöttem.

Gyorsan másfelé néztem, mert nem akartam, hogy Rose tudja, hogy láttam. Leültem egy üres asztalhoz, elővettem a könyveimet, és úgy tettem, mintha nem venném észre őt. Miután kinyitottam a könyveimet, nem igazán tudtam mit csináljak. A házi feladat elkészítése nem az én asztalom.

Shakespeare könyve folyamatosan bámult rám, szóval vonakodva felvettem. Jövő hét szerdán dolgozatot írunk, de előtte való napig sosem szoktam tanulni rá. Most azonban nem volt jobb dolgom, úgyhogy elkezdtem olvasni a Macbeth-et.

- Mi a csapda Jack?

Felnézve Rose-ra pillantottam, aki épp a francia könyvét szorongatta. Ránéztem az órámra és láttam, hogy már fél négy. Mennyire gyorsan eltelt az idő! Rose a válaszomra várt.

- Csapda? – vigyorogtam – Milyen csapda?

- Tudod, hogy értem. Miért segítesz nekem? Mi előnyöd származik neked ebből?

- Nekem? – próbáltam úgy tenni, mintha meglepődnék. – Természetesen az, hogyha láthatom, hogy sikereket érsz el.

- Ezt nehéz elhinni a tegnap esti...

- Csak ülj le Rose – szakítottam félbe – vagy azt akarod, hogy a következő dogád is rossz legyen?

Néhány pillanatig gondolkozott, de aztán letette a könyvét és leült.

- Gondoltam – vigyorogtam.

~

Egy hét telt el azóta, mióta korrepetálni kezdtem Rose-t, és egyszer még a hétvége során is találkoztunk.

A barátaim, a nővérem, és saját magam számára is meglepetés volt, de elkezdtem élvezni a könyvtárban töltött időt. Persze, ennek köze volt egy bizonyos személynek is, de az is jó érzés volt, hogy jobb jegyeket kaptam.

Rose örömmel nézte át a Shakespeare-s esszémet, amit a határidő előtt két teljes nappal sikerült befejeznem.

- Szereted Shakespeare-t – kérdezte izgatottan, amikor először meglátta a kezemben a könyvet.

The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant