The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

14. fejezet: Jacky szerelmeees

Ismét egyből két fejezet fordítását hoztam. Boldog új évet kívánok mindenkinek!

/////

- Szóval – érdeklődött Ruby, amikor hallotta, hogy hazaértem – Milyen volt a randi?

Ledobtam a kocsi kulcsot az előszobában lévő kisszekrényre, majd zsebre tett kézzel a konyhába mentem.

- Oh ne, rossz volt? – kérdezte, amikor meglátott.

- Nem. Vagy legalábbis azt hiszem, nem – válaszoltam bizonytalanul.

- Akkor jó – vigyorgott – De akkor miért vágsz ilyen képet? Nem kaptál búcsú puszit?

Figyelmen kívül hagytam Ruby kérdését, és beletúrtam a hajamba.

- Csak annyira nehéz kiigazodni Rose-on, és...

- És?

- Nem tudom – fordultam el Ruby-tól, hogy ne lássa az arcom – Csak azt hiszem én még soha, soha... - akadt meg a szavam.

- Soha mi? – vonta fel a szemöldökét.

Nem igazán akartam elmondani Ruby-nak, mert még saját magamnak is nehéz volt beismerni. Egy darabig nem tudtam megszólalni, de aztán, megtörtem a csendet.

- Soha nem éreztem még így egy lány iránt.

Olyan gyorsan kimondtam, hogy a szám elé kaptam a kezem. Majd a vállam fölött ránéztem Rubyra.

Mozdulatlanul állt egyik kezében egy edénnyel, a másikban pedig egy konyharuhával. Tátott szájjal nézett rám.

- El ne dobd azt az edényt – mondtam.

Ez visszahozta Ruby-t a gondolataiból. Megrázta a fejét, elhessegetve bármilyen gondolatot is, amire éppen gondolt, majd biztonságba a pultra helyezte a tiszta edényt. Mosolyogva nézett fel rám.

- Nem tetszik ez a nézés – hátráltam ki lassan a konyhából.

- Jól hallottam? – a mosolya egy nagy vigyorrá változott – Az én kisöcsém teljesen oda van egy lányért?

- Ah – válaszoltam, nem is tudva igazán, mi az igazság.

- Uramisten – Ruby fel le ugrált örömében – Jacky szerelmeeees!

- Ez nem igaz – védekeztem – És hagyd abba ezt az érzelgős cuccot. Tudod, hogy nem szeretem.

- Nos tudod, hogy én meg azt utálom, amikor próbálsz témát váltani – énekelte. – Nem hiszem el, hogy tényleg kedvelsz valakit. És én még azt hittem, hogy egyedül fogsz meghalni.

- Ez meg mit jelentsen? – tette karba a kezem – Volt már korábban is barátnőm.

- Szóval Rose a barátnőd? – kérdezte izgatottan.

- Nem! – emeltem a levegőbe a kezem – Befejeznéd a kombinálást?

- Bocsi – nevetgélt Ruby – Csak nagyon sok lánnyal láttalak már randizni Jack, és egy sem volt még rád olyan hatással, mint most Rose.

- És ez jó? – kérdeztem mérgesen.

Utáltam azt az érzést, amikor nem én irányítok. A legtöbb lányt rögtön elbűvöltem, de Rose olyan volt, mint egy nagyon nehéz videó játék, amit egyszerűen nem tudtam megnyerni, bármilyen trükköt is vessek be. Csalódottnak éreztem magam, de ugyanakkor még többet akartam.

- Zavar, hogy nem tudod megmondani kedvel-e, ami egyúttal azt is jelenti, hogy fontos neked.

- Mi? – kérdeztem összezavarodva.

- Oké. Tegyük fel, hogy van egy random lány, aki nem jelent neked semmit, és te sem érdekled őt. Zavarna, hogy nem kedvel téged?

- Hello! Láttál már engem mostanában? Melyik lány ne kedvelne?

- Komolyan Jack – nézett rám jelentőségteljesen.

- Nos, igen, zavarna. Mert nem találkoztam még olyan lánnyal előtte – válaszoltam őszintén.

- Mondták már neked, hogy túl magabiztos vagy? Mert egyáltalán nem érted, amit most mondani akarok.

- Bocsánat – vigyorogtam – Családi vonás.

- Biztosan nem – rázta a fejét. – De vissza a lényeghez. Azért vagy ideges, mert nagyon kedveled Rose-t, viszont félsz, hogy ő nem kedvel téged.

- Mi lesz, ha tényleg nem kedvel? – kérdeztem aggódva.

- Tudod mit? Akármennyire is lenne szívás, talán jót tenne neked.

Nem. Nem tenne jót.

- De én nagyon szeretném, hogy működjön – mondtam.

- Akkor dolgoznod kell érte. Miért nem hívod fel Rose-t? Köszönd meg, hogy elment veled, mond el, hogy jól érezted magad, és hogyha ő is boldognak hangzik, kérdezd meg, hogy nem-e csinálnátok majd megint valamit együtt?

- Ez jó sok munka- gondolkodtam hangosan.

- Nos igen. Üdv a való életben.

~

- Hallo? – vette fel Rose.

- Szia – feküdtem le az ágyamra – Jack vagyok.

Miután letusoltam és végig gondoltam a korábbi beszélgetésünket, úgy döntöttem megfogadom Ruby tanácsát, és felhívom Rose-t.

- Szia Jack – köszönt csendesen.

- Mit csinálsz? – nem tudtam, hogy kezdjem a beszélgetést.

- Épp aludni készülök.

- Csak azért hívtalak, hogy megköszönjem, hogy eljöttél ma velem.

- Nincs mit – meglepettnek hangzott.

- Jól éreztem magam – mondtam őszintén.

- Nos – úgy tűnt Rose bizonytalan, mit válaszoljon – az jó.

- Szóval – kérdeztem idegesen – szeretnél velem újra eljönni?

Egy ideig csend volt a vonal másik végén.

- Nézd, Jack – kezdte bocsánatkérően – tudom, hogy fogadtunk és nagyon jó fej srác vagy, de nem hiszem, hogy összeillenénk. Őszintén szólva, ötletem sincs, hogy miért kedvelsz engem. Nem vagyok a te stílusod.

- Mit akarsz ezzel mondani? – kérdeztem idegesen.

- Jack, te csapongó vagy. Szeretsz szórakozni és bulikba járni. Én viszont? Otthon ülök szombat esténként és házit csinálok. Számomra jelenleg az a legfontosabb, hogy bejussak a főiskolára. Olyan valakire van szükségem, aki elfogadja a döntésemet és támogat. És nem hiszem, hogy te vagy a megfelelő ember erre.

- Szóval azt mondod, azért nem jössz el velem randizni, mert rossz hatással vagyok rád? Mert nem törődöm veled eléggé és rosszfiú vagyok?

- Nem feltétlenül rosszfiú...

- Nem számít – mondtam idegesen. Nem akartam több magyarázkodást hallani.

- Jack, sajnálom – kezdte Rose, de én túlságosan mérges voltam.

Megszakítottam a hívást, és a falnak dobtam a készüléket.

Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer