The Art of Mending a Broken Heart (magyarul - hungarian translation)

9. fejezet: Amikor befagy a pokol

Lerogytam az ebédlőben lévő padra. Egyáltalán nem a tervek szerint alakult a mai nap. A fejem még mindig lüktetett, Ruby felhívott, és leszidott a parti miatt, Rose pedig nem is foglalkozott velem, amikor ma reggel beszélni próbáltam vele a folyosón.

- Jól vagy Jack? – érdeklődött Max.

Válaszként csak rá meredtem.

- Mi az? – kérdezte meglepetten.

- Kezdtem azt hinni, hogy okkal választottátok nekem Rose-t.

Max-nek mosolyra húzódott a szája, Kale pedig próbálta nem elnevetni magát.

- Ne aggódj haver, minden rendben lesz. Megvan már minden felszerelésed, ami kell?

- Igen – összefontam magam előtt a karjaimat, az ételre már nem is tudtam gondolni – Kamerák, állványok, fények. Minden, kivéve a lányt.

Kale ezúttal kuncogni kezdett.

- Mint mondtam, meg lesz a lány is.

Kale-re és Max-ra bámultam, ahogy ördögien vigyorogtak rám. Majd összeraktam a képet.

- Még szűz, igaz?

- Nagyon okos vagy – nevetett Kale.

- Ne már, srácok – emeltem a kezemet a levegőbe – Így kétszer annyi időbe fog telni.

- Ez tényleg annyira rossz dolog lenne? Nem is olyan rossz itt lenni, ugye? – veregette meg Max a hátamat.

- Azt hiszem, tényleg nem – mondtam vállat vonogatva.

Kiderült, hogy Illionis-ban is akadnak jó fej emberek. Szóval nem baj, ha kicsit tovább maradok, mint ahogy elterveztem.

- Mellesleg Jack, tudod hány fiú nézne fel rád, hogyha tényleg lefeküdnél Rose-sal? – Kale közelebb hajolva suttogott.

- Miért? – kérdeztem.

- Mert, Rose eddig soha nem figyelt fel senkire. Soha nem volt még barátja, pedig nagyon dögös. Úgy értem ugyan már! Olyan kinézettel, akár ennél az asztalnál is ülhetne, ha akarna.

- Soha nem randizott senkivel? – kérdeztem meglepődve.

- Soha – rázta a fejét Max – Bár nem egy fiú szeretné randira hívni.

- Szerintem a suliban lévő srácok mindenképp megvennék a videót, amit csinálni akarsz.

- Érdekes – gondolkoztam hangosan.

- Szóval még mindig benne vagy? – kérdezte Kale.

- Igen – bólogattam – Benne vagyok.

Ez lesz az eddigi legnagyobb kihívás számomra.

ROSE szemszög

Kémia órára menet különösen ideges voltam. A mai napon fogja Mr. Keller kiosztani a mostani félév projekteit. Mindenképpen jó jegyet kell kapnom, mert ha nem, nem kapok ösztöndíjat sem, amiért annyit dolgoztam az elmúlt évben.

Ösztöndíj nélkül pedig a Princeton-ra sem kerülnék be, és nem tudom mihez kezdenék, ha nem ugyanabban az iskolába járnék, mint amibe egykor apukám is. Egy régi álmom hullna porba ezzel.

Értettem a poszter készítéses feladatokhoz, szóval normális esetben nem aggódnék a projekt miatt. De ezúttal páros projektek lesznek, és nem mi választjuk a partnerünket. Mi van, ha rossz partnert kapok, és elrontják?

Leültem az első sorba, és próbáltam nem fészkelődni. Bár a pofavágást nem bírtam megállni, amikor Kale Reid és Jack Burner úgy sétáltak be, mintha az egész hely az övék volna.

Mióta Jake a sulinkba jött, valamiért kedvelt engem. Fárasztó volt, hogy állandóan vissza kell utasítanom a közeledését, de ő csak azért sem nem adta fel. Kétségkívül aranyos volt, de egyszerűen nem volt időm a fiúkra; főleg nem olyan típusúakra, mint Jack.

Becsöngettek és Mr Keller besétált, majd mindenkit csöndre intett mielőtt elmagyarázta a mostani projektet. Miután befejezte, jött a párosítás.

Pánikolni kezdtem, amikor rájöttem, hogy akár Jake is lehet a partnerem; na akkor valószínű nem kapok ösztöndíjat. Soha nem hagyna egyedül dolgozni!

- Rose Hills és ...

- Csak ne Jack, ne Jack – skandáltam.

- Kale Reid – fejezte be Mr. Keller.

Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. De aztán rájöttem, kinek a nevét mondta.

- Hello Rose – ült le mellém Kale.

Kaptunk időt, hogy megvitassuk a társunkkal az ötleteinket.

- Oké figyelj rám – kezdtem, nem is reagálva az üdvözlésére – Mondom, hogy fogjuk csinálni. Megcsinálom a feladatot, te pedig hagysz nyugodtan dolgozni. Mind a ketten ráírjuk a nevünket, és kapsz egy ötöst. Oké?

Kale pár másodperc erejéig csak nézett rám.

- És mi lesz, ha elrontasz valamit?

Nevetni kezdtem.

- Nem fogok. A jövőm függ ettől. Bízz bennem.

- De ez az én feladatom is. – vigyorgott – Segíteni akarok.

Meglepődtem. Miért érdekelné? Inkább örülnie kéne, hogy nem kell semmit sem csinálnia.

- Sajnálom Kale, de ez túl fontos nekem. Nem kockáztathatom, hogy rosszul csinálsz majd valamit.

- Ouch ez fájt – válaszolt szarkasztikusan, és a szívére tette a kezét.

- Nem baj – mondtam.

- Hogyha nem engeded, hogy segítsek, elmondom Mr. Keller-nek.

- Mi ez, első osztály? – kérdeztem levegőbe emelt kézzel, Kale pedig csak bólogatott – Rendben. Mit kell tennem ahhoz, hogy egyedül dolgozhassak?

- Na ezt már szeretem – mosolygott.

Gondolkozva körbenézett a szobában, majd megakadt a szeme Jake-n.

Kale vigyorogva fordult vissza hozzám.

- Hogyha egyedül akarod csinálni ezt az egészet, el kell menned egy randevúra Jake-kel.

- Majd amikor befagy a pokol – sziszegtem.

- Nos, akkor azt hiszem mégsem olyan fontos a jövőd. Azt már említettem, hogy tavaly megbuktam kémiából?

Ijedten néztem rá, majd idegességemben az asztalba vertem a fejem.

- Megmondom Jack-nek, hogy nyolc körül menjen érted – nevetett Kale.

Nem saját történet, én csak fordítom! / This is not my story, I just translate it!

Eredeti író / Original writer: https://www.wattpad.com/user/Fallzswimmer