I love you...Forever

1. Fejezet

-Az apád most büszke lenne rád. - ölelt át anya.
-Tudom. De el fogok késni. - nyomtam puszit arcára, majd sietősen felvettem a topánkám. Az ajtóban viszont megtántorodtam.
-Ugye este nem dolgozol?
-Nem. - sóhajtott megkönnyebbülten. - Vendégeink lesznek.
-Kik?
-Egy üzlettársam és a gyereke.-mosolygott.
Vicces volt nézni, ahogy elpirult.  Ezt a szokásom tőle örököltem. Bár én sokkal gyávább vagyok.
Bólintottam és el is indultam a gimnázium felé. Szerencsére a kertvárostól nincs messze, így kényelmesen el tudtam sétálni. Nem sokkal különbözik a régi helytől, ahol éltünk. Csupán abban, hogy szemben is vannak házak és elég szorosan helyezkednek el. Őszintén megmondva örülök, hogy Nyíregyre költöztünk. Sokkal egyszerűbb és olcsóbban hozzájut az ember bármihez.
Az idő kellemes volt. Felhő is csak pár foltokban jelent meg az egyébként tiszta kék égen.
Vártam, hogy az autók elmenjenek. Ezalatt enyhe fuvallat csapta meg szoknyám alját, de a reflexemnek köszönhetően időben megfogtam. Bár zebra van, mégsem állt meg senki sem. Mikor szabad volt az út, épphogy leléptem, már jött is egy őrült motoros, aki pár centire mögöttem hajtott el.
Szívemre téve kezem fordultam meg és a motoros is így tett. Imádom a kétkerékűeket, mégha nem is merek felülni rá. Ez a motor pedig egy igazi szépség volt. Gyönyörű matt fekete festés volt rajta és a gazdája ugyanilyen színű bukósisakot viselt.
-Nem mondták még neked, hogy alaposan nézz szét, mielőtt lelépsz a zebrára? - vette le a fejét védő tárgyat. Sötét haja kócosan állt, szemei engem pásztáztak, míg ajkát megnyalta. Gyorsan végigmértem és megállapítottam, hogy tipikus ,,menő" stílusa van. Fehér pólót és fekete szűk nadrágot viselt. Cipője a legújabb Adidas volt. Legalább ebben megegyezik az ízlésünk, ugyanis imádom az Adidas holmikat.
-Ne haragudj. Legközelebb jobban figyelek. - kértem bocsánatot, csak azt nem tudom, miért. Ő volt az, aki olyan idiótán jött. Mikor újra szólni akartam, eszembe jutott anya szavai, miszerint ,,egy okos ember nem beszél, hallgat. Tűri a másik ostobaságát". Ezt betartva csendben is maradtam.
-Új vagy, mi? - vigyorgott rám. - Most meghúzod magad, de egy év múlva te is olyan leszel, mint azok. - bólintott fejével előre.
Egy nagy csoportban álltak az idősebb lányok cigit és energiaitalt tartva kezükben. Nagyon rövid nadrágot és egy fehér topot viseltek. Ezeknek a lányoknak jól állnak az ilyen cuccok. Én maradok a szoknyánál és a leggingsnél.
-Ne ítélj el első látás után. - mondtam halkan, mire felnevetett.
Szemforgatva hagytam ott a nevető fiút, akinek még a nevét sem tudom, bár nem is érdekel. Hallottam, hogy ad egy kis gázt, majd előttem termett. Lehajolt hozzám és megfogta állam.
-Nem illik forgatni a szemedet, ha beszélnek hozzád. - oktatott ki.
-Nem is beszéltél, csak nevettél. - néztem szemébe. - És ne érj hozzám. - csaptam meg kezét, mikor államról nyakamra csúsztatta.
Kikerülve őt siettem az iskola felé, ami már pár méterre volt. Égő arcomat próbáltam takarni és ahogy beértem az épületbe, egy ajtónak dőltem. Éreztem, hogy kezdek hűlni, aminek örültem. Ez a srác nem tudom, mit képzel magáról. Csak így végigsimítani a nyakamon... És miért okoskodik nekem? Csak ne lássam többet!
-Bocsi, tudnál segíteni? - lépett hozzám tőlem egy fejjel magasabb lány. Látszólag az emo korszakát éli, mivel csak fekete volt rajta.
Újra izzadni kezdtem, ahogy megláttam. Megtöröltem homlokom és kedvesen válaszoltam.
-Nem. Én is új vagyok.
-De jó! 9.b? - csillant meg szeme.
Bólintottam, mire megkönnyebbült sóhaj hagyta el száját.
-Moricz Anna vagyok. - nyújtott kezet.
-Kovács Zsófia. - ráztam meg.
Mosolya nagy lett és megölelt. Megszeppent arcom láttán bocsánatot kért, de csak nevettem. Tetszik a stílusa. Laza és nagyon barátságos. Én is könnyen beszélek emberekkel, de valamennyire visszahúzódóbb vagyok.
Éreztem, hogy sikerült találnom egy barátot és reméltem, hogy különböző személyiségünk miatt, nem lesz rövidtávú.
Sikeresen  megtaláltuk a termünket és az osztály többi tagját. Anna mosolyogva üdvözölt mindenkit, míg én kiszemeltem egy lányt. A középső padban ült és telefonját nyomkodta. Fehér pólóján kitűnt a fekete papírrepülős nyaklánc, ami egy olyan fannak, mint nekem, jelent is valamit.
Bátorságot véve sétáltam oda hozzá és szólítottan meg.
-Szia. Zsófia vagyok.
-Fatima. - nézett rám.
Észrevette, hogy a nyakláncot figyeltem, mire mosolyogva vette kezébe.
-Tetszik?
Bólintva vettem elő az enyémet, mire felpattant helyéről. Nagy hévvel ölelt át és ugrált. Én is ugyanilyen jókedvűen szorítottam magamhoz Directioner társam. Anna mikor meglátott minket, szó szerint ránk ugrott.
-Hé! Engem kihagytok? - hallottam meg egy másik lány hangját.
Hasonló magasságú volt, mint én. Stílusban Annához tudtam hasonlítani.
Csakúgy mint Fatima, üdvözölt, bár sokkal nyugodtabban. Bemutatott minket egymásnak a szőke és megkértek, hogy üljünk melléjük.
Mivel négyes pad volt, így kényelmesen elfértünk, viszont maga a terem elég kicsi volt. A falak is össze voltak firkálva, nem is látszott, hogy valamikor az fehér lett volna.