I love you...Forever

11.fejezet

Anya. Ez a nő lenne Márk édesanyja? Nincs kizárva, mert a szemét tőle örökölte. Mégis teljesen különböző személyiségnek tűntek.
Márk gyűlölettel teli szemekkel vizslatta anyukáját. Nem értettem reakcióját, hiszen a gyerek csak szereti a szülőjét, nem?
- Zsófi, menj be! - parancsolta.
Arca láttán nem igazán volt merszem ellenkezni, így tettem, amit kért. Felmentem Dórihoz, aki már a lépcső tetején nézett vissza rám.
- Éhes vagyok! Mikor eszünk?
Kérdésén elmosolyodtam és levezettem a konyhába. Elővettem három tányért, az evőeszközöket, majd öntöttem inni is. Sajtos tészta illata bejárta az egész helyiséget, ami kellemesen dédelgette orromat.
Szedtem a lánynak, majd magamnak, ezt követően pedig az ablakhoz léptem.
Láttam, hogy Márk és anyukája hevesen kommunikálnak egymással, de ahogy megpillantottak, Márk sarkon fordult és az ajtó csapódásából tudtam, hogy bejött. Utána mentem, fel a lépcsőn, egészen a szobájáig, amit nagy nehezen, de kinyitottam.
Az ágyán ült és dühösen bámult magaelé.
Helyet foglaltam mellette és csendben néztem. Nem tudtam mit mondani. Hiába élek vele, alig ismerem. Kezemet összekulcsoltam az övével, amire nagyot sóhajtott.
- Utálom! Egyszerűen gyűlölöm. - szorította meg kezem, mire felszisszentem. - Bocsi!
- Nem gond... Ő hozzá kell menned?
- Kéne. De megmondtam neki, hogy hagyjon békén... Szerintem ez kellett neki. Hogy az én számból hallja. - sóhajtott fáradtan.
Annyira sebezhetőnek látszott. Egy újabb oldalát mutatta meg nekem és ez nagyon jól esett, hiszen azt jelenti, hogy bízik bennem.
Hirtelen felálltam és úgy öleltem meg. A magasságának köszönhetően a derekamat karolta, míg én a hajával játszottam, majd eszembe jutott, hogy Dóra lent van.
Lassan elválltam tőle.
- Köszönöm! - vont magához mégegyszer.
Elmosolyodtam.
- Ha beszélni akarsz..itt vagyok.
- Rendben!

***

Délután esett a hó, ezért Dóra kint akart lenni. Márk természetesen nem szeretett volna, így bent is maradt.
- Kesztyű! - szóltam a kislányra, mikor nélküle indult ki a hidegbe.
Puffadó arccal fordult vissza és vette fel, majd úgy szaladt ki, mint akit ágyúból lőttek.
Követtem az udvarba, ahol a két kutya egymást mulatta.
Az idő valójában nem volt rossz. Hideg lett a hó miatt, de nem az a dermesztő fajta. A nap is sütött, ezáltal könnyen lehetett készíteni hóembert.
Dóri már nagyban gyúrta a havat, miközben én Sammy-t simogattam.
- Zsófi, vigyázz! - mutatott mögém a kicsi lány.
Ahogy fordultam volna, a nyakamon megéreztem a hideget, ami pár pillanat múlva folyt lefelé.
- Márk! - kiáltottam ugrálás közben.
A fiú csak kacagott és frissen mosott hajába túrt.
Dóri elélépett, keze hóval volt tele. Márk hajolt, ezt kihasználva pedig az arcába nyomta a kicsi szőke, ami mancsai között volt.
Hangosan felnevettem, ahogy megláttam Márk meglepett arcát. Pacsiztam a lánnyal, majd az elment a kutyákkal foglalkozni.
- Jól vagy? - néztem szemébe mosolyogva.
Kár volt, ugyanis a földre tepert és csipőmre ülve szórta rám a hideg havat.
Prüszkölve és meg-megrándulva igyekeztem lelökni magamról, sikertelenül.

***

A meleg zuhany felüdülés volt lehűlt testemnek.
Nem tartott sokáig a hó iránti szeretet, ugyanis Dóri, csakúgy, mint én, már kezdett fázni, ezért inkább bejöttünk.
Megfürdettem és a puha ágyamba raktam egy bögre forró csokoládéval.
Motoszkálásra lettem figyelmes és ahogy fordultam, egy kockás hasba ütköztem. Nem sikítottam, mivel volt rajtam fehérnemű, ami érdekes, de volt egy megérzésem, és ezért inkább magamon hagytam. Tekintetem felvezettem Márk  arcára, ami szeppentről átváltott derűsre.
Ajkai elnyílva pihentek, sötét pupillákkal vizslatta testem, mellkasa pedig szaporán emelkedett - süllyedt.
Reakciója láttán bennem is elindult valami. A testéről csordogáló víz ismeretlen érzést keltett.
Lépett egyet, kettőt, én pedig ugyanennyit hátra, végül magához rántott.
Zsibbadtan vártam, mit fog tenni. A ránk eső víz miatt folyamatosan simogatta arcomat, amely kellemes érzést nyújtott.
- Mit akarsz? - kérdeztem ködös állapotban.
Tekintetét nem tudta levenni rólam, de én sem voltam másképp. Egyfolytában az ívelt ajkait pásztáztam, ám mikor történt volna bármi is, megszólalt a vészjelzőm. Zavartan kikecmeregtem mellőle és hamar megtörölve magam, felöltöztem.
Márk még mindig ott állt, szótlanul és meredten.
Keserűség nyilallt belém, de legyőztem.

***

Nem csak én,  de a szülők is érzékelték a változást, ami nem volt rám jó hatással. Anya hiába kérdezte, mi történt, most mondtam volna azt, hogy: ,,Áh, semmi, csak a zuhanyzóban majdnem megcsókolt Márk, én ettől pedig berezeltem". Tényleg jó lett volna... Még egy hét elteltével sem változott semmi, ezért úgy döntöttem, hogy beszélni fogok vele.
Ahogy ültem a szobámban, ürességet éreztem. Dóri amint elment, csendes lett a ház. Abban a két napban nagyon a szívemhez nőtt és sajnáltam, hogy haza kellett mennie. Márk már kevésbé, hiszen nem jöttek ki valami jól.
Hirtelen meghallottam az ajtónak a nyikorgását. Itthon van.
Mostanában alig volt a házban Márk. Nem tudom, hova járt, de azt igen, hogy motorral kapcsolatos, mert mindig azzal ment el.
Fülelni kezdtem, mert más hangra is figyelmes lettem. Egy lánnyal van. Elhagytam a szobát és a konyhában töltöttem magamnak inni. Nem kéne, hogy zavarjon, hiszen nem az én dolgom, de akármit is szeretnének csinálni, legalább akkor tegyék, mikor nem vagyok itthon...Mondjuk az ritka. De akkor is! Ő is legyen rám tekintettel! Nem vagyok tisztában saját magammal. Nem tudom, miért váltja ki belőlem Márk azokat az érzéseket, de azt tudom, hogy mióta ismerem, tőle függ a hangulatom és ez nem jó. Akárhányszor fog hozni egy lányt, én mindig ilyen leszek? Szomorú, miközben tűröm a keserű ízt a számban?
Fogtam a poharam és visszaslattyogtam az emeletre. Márk ajtaja előtt viszont megtorpantam. Eléggé félreérthető hang szűrődött ki és tudtam, hogy az Márk. Az üveg  kiesett a kezemből és hangos csattanással tört szét, csakúgy, mint a szívem. Azt ígérte, nem fogja ezt csinálni! Miért mondott olyanokat, hogyha mással is megelégszik?
Márk nyögése abbamaradt én pedig gyorsan beszaladtam a szobámba. Az ajtót kulcsra zártam és kezemet a szám elé téve csúsztam végig az ajtón. Miért kell érzéseket táplálnom iránta? Olyan lettem, mint egy hisztis kislány, szépen mondva. Hirtelen azonban düh lepett el, ami miatt felöltöztem és nem érdekelt a hideg, elmentem futni a legközelebbi parkhoz.

Az ember azt hinné, hogy a zord időjárás végett nincs kint egy lélek sem, de akik rendszeresen járnak futni, mindig meg lehet őket lelni itt-ott. Értelmetlen az idő. Lassan karácsony, még sincsen hó.
Karácsony...Valójában szeretem ezt az ünnepet, mert legalább tényleg együtt van mindenki, most viszont érdekes lesz, hiszen anya dolgozni fog.
A torkom fájni kezdett, ahogy a hűvös szél eljutott oda. Rossz szokásom, hogy a számon veszem a levegőt. Anya már szólt is érte, de nem tudok ellene mit tenni.
- Zsófi! - kiáltotta egy hang, amit ezer között is megismernék.
Nem akartam megállni, kocogtam tovább és amikor azt hittem, hogy tiszta az út, leléptem. Lassabra vettem a tempót, mivel csúszott az aszfalt. El is estem, mert hirtelen hangos dudaszó bántotta meg a fülemet és mikor felnéztem, tudtam, hogy jobb lett volna otthon kitombolni magam.

***

Azt hallottam, hogy a jó emberek szépen halnak meg. A legjobb az, ha lehet mondani egy halálra, mikor elalszunk, de ez sajnos ritka.
Nem voltam rossz ember. Nem ártottam soha senkinek, mégis egy autó által  kellett eljutnom a túlvilágra. Pozitív dolog viszont az volt, nem éreztem fájdalmat, de még az életem se pergett le előttem. Csak a vakító fény, az éles duda, ezt követően egy erős lökés és elsötétült minden.

Sziasztok 😊
Írtatok már betegen? Nagyon rossz 😁.
Hogy tetszett ez a rész?
Az esetleges hibákért elnézést☺.

all the love xL