I love you...Forever

25.fejezet 18+

A napok gyorsan szálltak. Vagyis nekem, mert annyi mindent csináltunk az elmúlt 48 órában, hogy fel sem fogtam. Az első estét még másnap sem hevertem ki, büntetésül pedig Fatival aludtam, míg a két srác együtt. Természetesen nem voltak boldogok, de ha ő megcsinálta velem a viccet, én miért ne szórakozzak vele egy kicsit?
Tegnap egész végig kint voltunk. Horgásztunk és csobbantunk a Balatonban. Ami számomra nem volt valami nagy élmény. Nem arról van szó, hogy rossz a hely, hanem túl sokan voltak és a vízben alig lehetett meglenni.

Ma reggel kivételesen mindenki egy asztalnál reggelizett. Ezt Márknak köszönhettük, ugyanis megakarta nekünk mutatni a főzőtudományát. Ezzel nem lett volna gond, de ha nem én kelek fel a leghamarabb, valószínűleg nem ettünk volna semmit.
Elég érdekesen nézhettünk ki, mert Márkon nem volt felső csak egy nadrág, én pedig a pólóját viseltem az egyik bokszerével. Sokkal kényelmesebb volt, mint az én pizsamám.
Apránként mindenki ébredezett felfelé, én pedig már készen lettem a reggelivel.
Márk nagyon ügyesen megterített, és végre volt alkalmam megnézni kidolgozott felsőtestét.
Beharaptam a számat, mikor elképzeltem, mit csinálhattunk volna az autóban két nappal ezelőtt.
- Ne bámulj így, mert felraklak a konyhapultra, Törpe!
- Hajrá! - kuncogtam és visszadőltem a bútorra, de hamar el is hagytam. Komolyan gondolta, amit mondott.
Hatalmas vigyorral indult felém és gyorsan el is kapott. Rossz volt a elrendezés..
Erős karjaival seperc alatt az említett helyen voltam.
- Ne már, én csak vicceltem. - nevettem el magam, aztán felnyikkantam, mikor a kezét a belső combomra helyezte. - Márk, nem vagyunk egyedül!
- Úgy érdekesebb. - nyalta meg fülem. - De nem akarom, hogy más is lássa azt az arcod, amit alattam mutatsz. - kacsinott.
Erősen belebokszoltam a vállába, mire felkacagott.
- Nem kérek bocsánatot, mert valójában egy kis perverz vagy! - majd megcsókolt. - De így szeretlek!
- Na, mi a kaja? - jött Anna.
- Márknak már megvolt. - pacsizott  Máté barátommal.
- Barom! - köszönt Fati.
- Nektek is jó reggelt! - ugrottam le és leültem Márkkal szemben.
Mindenki evett mindenből. A tojás teljesen elfogyott - a szalonnával együtt -, piritóst és szendvicset is bőven ettek. Volt, aki mindenből. És persze, hogy a srácok voltak.

Elégedetten dőlt hátra az összes asztalnál ülő. Büszke voltam magamra, mert már másodjára laktak jól a főztömmel.
- Hallod, nem akarsz velem lenni? - röhögött Ádám. Viccnek szánta, át is jött, de Annán látszott, hogy valamennyire fájt neki.
- Bocsi, már van kit boldogítanom. - néztem Márkra. - Amúgy meg te Annával vagy. Kérd meg, hogy süssön valamit! Isteni sütiket csinál. - kacsintottam barátnőmre.
- Mi lesz a mai program? - kérdezte hirtelen Fatima.
- Én bent leszek. - megsimogattam a vállam. - Tegnap leégtem.
- Na neem! Annyi látnivaló van itt.
- Jó, hova akartok menni?
Persze erre nem válaszolt senki.
- Zsófi, te szereted a várakat. - szólalt meg Anna.
- Jaj, ne! - sóhajtott halkan Márk, de meghallottam.
- Fati is szereti, majd megyek vele. - nevettem.
A mi programunk megvolt, a többiek csak találgattak. Végül mindannyian a vár mellett döntöttek, ami azért volt érdekes, mivel egyik fiú sem erről volt híres.

***

Délig senki nem ment sehova. A nagy meleg miatt bent voltunk és játszottunk. Hiába voltunk idősebbek, az Activity mindig jó választás, de találtunk egy nagyobb fiókban Monopolyt is.
Amikor meguntuk, felállították a srácok a napernyőt és hűsöltek a medencében. Lehet nem jó volt az időzítésem, de akkor több dolog is az eszembe jutott. Mint például, mire volt jó Eszternek, hogy bekavart? Vagy Márk anyukája is aggasztott.
Hirtelen hideget éreztem, amitől rögtön visszatértem a többiekhez.
- Elbambultál. - súgta Márk. - Mi a baj?
- Csak gondolkodtam. - mosolyogtam rá.
- Ahha... - gyanakvóan méregetett, aztán felállt, megkerült és eltűnt a látóteremből, viszont a kezét megéreztem a hátamon, majd a térdhajlaromnál. - Remélem, meleged van. - nevetett.
A többiek felfigyeltek, mivel halkan kiabáltam, hogy ne tegye, mert a telefonom nálam van, de végül a hideg vízben voltam...vele együtt.
Amikor feljöttünk a felszínre, sikerült mögé kerülnöm, így könnyen a víz alá nyomtam.
A srácok kiröhögték Márkot, a lányok büszkék voltak, tapsoltak nevetés közben.
Ezután megéreztem, ahogyan végigsimít a vádlimon, a combomon, mikor pedig tudatosult bennem, hogy egyre feljebb és feljebb halad, a vízbe csaptam.
Hatalmas vigyorral jött fel és tornyusolt felém.
A zavartság végigsöpört rajtam. Arcomra kiült a szeppentség, így néztem Márkra.
- Komolyan?! - kérdezte kiakadva. - Azt hittem nadrág van rajtad! - halkult el.
Lepillantottam. A kis pamut szoknya, ami egyébként lezser és tökéletes nyárra, most úgy tapadt rám, mint egy tépőzár. A pólóm szemérmetlenül megmutatta a melltartóm, amit Márk szívesen tanulmányozott.
- Ő, Zsófi? Minden oké?
- Persze! - mondtam, de nem vettem el a tekintetem Márkról.
Világos szemében most több dolog csillogott. Ha a számra tévedt tekintete, az ellágyult, ha lejjebb - pontosabban a mellemre -, akkor leginkább a telhetetlen énje bújt elő.
Nagyot nyeltem, mikor az ölébe vett és befelé indult velem. Ahogy láttam, Fatima a szája elé tette a kezét, Anna és Ádám tátott szájjal néztek, míg a szőkeség mindenttudóan vigyorgott.
Összetettem a két kezem Márk nyakánál.
- Ugye csak beviszel? - megremegett a hangom.
Kezével szorosabban fogta a derekam.
Ahogy haladtunk felfelé a lépcsőn, tudatosult bennem, hogy nem fog letenni...maximum az ágyra.
És igazam lett.
A szobába érve azonnal lehuppant velem. Én voltam rajta, de felült, hogy ajkamra tapadjon és fordított a helyzeten. A vizes szoknyát rögtön  levette rólam, a pólót szinte letépte.
Enyhe idegesség rázott meg. Ilyen durva még nem volt.
Mohón csillogó szemével vizslatta a  melleimet takaró anyagot. Hosszú ujjai megtapintották, ismerkedtek a vörös csipkével.
Egyáltalán nem bántam, hogy hallgattam Fatira. Megjósolta Márk reakcióját. De az elején szkeptikus voltam ezzel, egyszerűen nem az én stílusom és talán egy csöppet fiatal voltam hozzá. Mondjuk ez hülyeség, hiszen már nem vagyok ártatlan.
- Tudod, hogy kell az idegemre menni. - rekedt hangjától libabőrös lettem.
Kisebb csókokkal - szívásokkal lepte el nyakam, fülem és így haladt lentebb.
Felnyögtem, mikor az ujjával benyúlt az alsóneműmbe, de pillanat alatt számra tapadt.
- Imádom a hangod, de ezt csak én hallhatom! - puszilt meg. - Pedig szívesen tennék veled egy - két dolgot, de a srácok tuti ezzel piszkálnának.
- Komolyan?
Bólintott.
- Márpedig csinálni fogsz valamit, mert ez - tettem kezét nőiességemre, amit csak egy falatnyi anyag takart, de az is elázva - miattad van!
Kikerekedett szemekkel és enyhén tátott szájjal nézett. Az ajka nedves volt és piros, csakúgy mint az arca két oldalt. Mélyen lélegzett, mintha nyugtatta volna magát.
- Te akartad, Törpe! - kacsintott és megragadta a bokám. Magára húzott, majd könnyedén megszabadított az őt zavaró anyagtól.
Eltakartam az arcom zavaromban. Hiába voltunk már együtt, nem azt nézte. Lehet mégsem volt jó ötlet ez..
- Nézz rám! -kérte, de megráztam a fejem. - Hova tűnt az a parancsolós éned? - súgta fülembe, mikor felhúzott az ölébe.
A nyelvét végigvezette a nyakamtól, egészen az ölemig.
Eléggé nehezemre esett visszafogni a hangom, mikor Márk a mellemmel és a nőiességemmel játszott. Az előbbi még zavarbaejtőbb volt.
Eldőltem az ágyon, Márk pedig lejjebb csúszott.
- M..Mit csinálsz?
Mosolyt villantott, majd már csak a haját láttam az ölemnél.
Felültem - már amennyire tudtam, de azonnal visszahanyatlottam a párnára, ahogy nyelvével megérintett.
Nyögtem a nevét, egyik kezemmel a paplant, másikkal a haját húztam. Teljesen elvesztettem a fejem. Már arra sem gondoltam, hogy esetleg a srácok meghallják, mert csak a gyönyör járt a fejemben. És mikor úgy hittem, nem lehet jobb, hirtelen társította két ujját is.
- Istenem...- sóhajtottam mélyeket lélegezve.
Eltakartam az arcom a takaróval, amiért Márk nézett. Csak a kezével őrjített meg.
- Nézz a szemembe, Törpe! - kérte és az ujjai lassú tempót vettek fel, engem ezzel az őrületbe kergetve.
Nagy nehezen, de megtettem. Belenéztem a pupillájától fekete íriszekbe.
Ajkán mosoly játszott, ahogy visszanézett rám.
Magamra húztam és megcsókoltam.
Lágy volt, selymes..Aztán felgyorsultak ujjai. Mélyre nyomta belém őket.
- Jó érzés? - csókolgatta nyakamat.
Mire válaszolni tudtam volna, ismét rásegített nyelvével az ujjai által végzett munkára.
Ezt követően nem kellett sok.
A testem megremegett, enyhén szédültem és teljesen beletemetkeztem a földöntúli érzésbe.

Sziasztok😊
Meghoztam a részt és hát...Egy kicsit zavarban vagyok a tartalma miatt😶😁.
Ha esetleg zavar titeket az ilyesfajta tartalom vagy esetleg túlzás, azt megírnátok nekem?☺
Végezetül remélem, tetszett azért 😁
És nem sokára suli, szóval élvezzétek ki a maradék időt 😊😉

All the love xL.