I love you...Forever

26.fejezet

Minden diák szeretné, ha a nyár tovább tartana és lassabban telne. Nem mondom azt, hogy nehéz volt a tanév, mert hazudnék. De azért oda kellett magunkat tenni.
Mikor megszólalt a csengő az utolsó órán és szinte integettem a sulinak, nem sokkal ezelőtt volt, mégis sok dolog történt. Az Eszteres ügy, Márk anyukája...De rájöttem, hogy ezek az akadályok tanítanak valamire. Valamire, ami később hasznos lesz az élethez. És reméltem, hogy Márk ennek részese lehet. Mert akármilyen fiatal vagyok, naiv, tapasztalatlan, tudom, hogy szeretem, és szükségem van rá.

***

- Anya, majd én elintézem, te csak gyógyulj! - visszadöntöttem anyát az ágyra. Az elmúlt hetekben jelentősen megváltozott. Felszedett pár kilót és érzékenyebb lett. Na, meg a furcsa étkezési szokásairól nem is beszélve.
Természetesen eszembe jutott a kistesó gondolata, amit még nem említettem senkinek. Meg szerettem volna bizonyosodni, hogy igazam van - e, de mikor a jelek csak erre mutattak, komolyabban álltam a helyzethez. Elvégeztem azokat a feladatokat, amik nehezebbek voltak, de nem túl gyakran. Nem akartam, hogy bármit is kérdezzen.
Bementem a fürdőbe és kivettem a szemetest. Ahogy dobtam volna ki a nagyba, egy terhességi tesztet láttam meg...pozitívan.
- Te mit kukázol? - A hangra gyorsan lecsaptam a kuka tetejét és megfordultam.
Márk, mint mindig, most is tökéletes hajjal és iszonyú boldog mosollyal az arcán nézett vissza rám.
- Te mit gondolsz anyáról? Mármint a viselkedése nem fura neked?
- Mire gondolsz?
-Hát...hízott, sokat eszik..
- Terhes. - vont vállat. - Hallottam őket.
- És miért nem mondtad? - háborodva tettem csípőre a kezem.
Beharapta száját, tekintetét végigvezette rajtam. Már - már feszült lettem.
- Pont ezért! - magához húzott. - Imádom, mikor mérges vagy! - suttogta nyakamra.
A hátára vertem és körbenéztem.
- Utcán vagyunk!
- És? - vigyorgott.
- Hülye!
- Mi a baj?
- Este megint... - hajtottam le a fejem. Pár napja ugyanazt álmodtam, de nem tudtam, hogy csupán az agyam szüleménye vagy esetleg egy emlék.
Mint amikor megláttam Lucky-t, az az ismerős szempár az álmomban is megjelent, de kisebb volt, kölyökkutya. Egy kertben ültünk és grilleztünk, én pedig segítettem egy nőnek, aki Márk anyja volt.
Anyát még nem mertem erről kérdezni, de egyhamar nem is fogom, mivel tényleg várandós. Nem állt szándékomban felizgatni őt emiatt.
Márk elkomorodott. Megfogta kezeimet és megsimította.
- Itt vagyok! Számíthatsz rám, bármiben!
- De félek. - mondtam, mire kérdőn oldalra billentette fejét. - Ugyan már! Csak emlékezz vissza, mi volt, mikor azt hittük, hogy testvérek vagyunk!
- Tanultunk belőle. - Nem hagyta, hogy válaszoljak, azonnal egy apró csókkal hallgattatott el.

***

Késő volt már. Mindenki aludt, kivéve engem és Henriket. Megragadtam az alkalmat és kimentem hozzá a konyhába.
Égett a lámpa és a tányérja fölött gubbasztott, miközben a finom ebédet habzsolta. Amint beléptem, felnézett.
Mintha Márkot láttam volna magam előtt idősebb kiadásban.
A személyiségük, az arcuk, mindenben hasonlított.
- Jó étvágyat! Beszélhetnénk? - leültem vele szembe, mire bólintott. Csak remélni tudtam, hogy nem lesz fennakadva. - Szóval...Márk anyukája..-kezdtem bele, de már az ételre egyáltalán nem figyelt. Elmondtam neki, amikor itt volt és amiket a tudtomra adott.
Henrik gondterhelten temette arcát kezei közé.
Aggódtam, hiszen azért ez annyira nem volt vészes. Valami más is az útban állt.
- Henrik, ez rendben van, csak tudni akarom az igazat. Ez nekem kusza.
Egy darabig nézett, fogta a fejét, végül sóhajtott.
- Mit akarsz tudni?
- Ismertétek korábban egymást  a szüleimmel?
- Igen. De alig voltál egy éves, Márk pedig szintén kicsi volt. Ezért nem emlékeztek.
Bólintottam.
- Grilleztünk valamikor?
Zavartan helyeselt, nem értette, miért kérdeztem.
Úgy éreztem, valami történt akkor.
- Mi történt?
- Lilly, azt már tényleg nem tudom, elmondjam - e. - vált feszültté. - Nem szeretném, ha valamelyik szülődet, esetleg engem megutálnál!
Nem hangzott túl jól, de felkészültem a legrosszabbra.
Megadóan ült le vissza.
- Mesivel már akkor érdeklődtünk egymás iránt, de a feleségem rájött. Bántani akart téged, ezért megszakadt a kapcsolat közöttünk. - hirtelen mosolyogva kezdett beszélni. - Eltelt jó pár év és ismét találkoztunk. A többit már tudod.
Nagyon örültem, hogy boldogok az anyámmal, viszont maradtak kétségeim.
- Lehet, hogy most ezért tért vissza? Elvégre elhagytad.
Komolyan fontolóra vette a mondatom.
- Se téged, se Emesét nem fogja bántani!

***

A suli kezdés előtt három héttel úgy döntöttünk a lányokkal, hogy egy kis bevásárló körutat csinálunk. Amúgy is szükségem volt pár ruhára és tanszerre.
Úgy gondoltuk, hogy Debrecenbe megyünk át, ezért korán kellett elindulnunk, mert kocsival is 25 perc az út. A fuvaromat remélem, le tudom beszélni, különben kénytelen leszek Annával és Ádámmal menni. Ahhoz nekem pedig semmi kedvem.
Jó fej Ádám, de egy kicsit nekem sok, hogy folyton előttünk sajátítja ki a barátnőmet. Egy lopott puszi vagy csók sokkal aranyosabb, mint amit ő csinál. De legalább Anna végre boldog.

Korán volt már, mikor kinyitottam a szemem.
Oldalra nézve azt tapasztaltam, hogy szinte teljes sötétség uralkodott még az égen.
A szobám ajtaján beszűrődő fény miatt nem is tudtam volna tovább aludni.
Hatalmas megkönnyebbüléssel hagytam el az a meleg ágyam.
Egész nyáron jó idő volt, de az augusztusi hónap katasztrófa. Több, mint 30° fokot mutattak a mérők, a szél abszolút nem fújt.
Elhagytam a szobám és automatikusan a szomszédom ajtajában kötöttem ki.
Kivételesen nyitva volt, a ventilátor hűvös fuvallata megborzongtatott.
Márk az ágy középen, egy szál boxerben feküdt.
A takarója a földön hevert, csak egy párna kapott helyet az ágyán.
Remélve, hogy nem fog elmozdulni, elszaladtam a fürdőbe, ott bevizeztem a törülközőt és már mentem is vissza.
Először nem volt szívem megtenni,
annyira békésen aludt, kisimult arccal. Egyik keze a hasán, míg másik a feje fölött hevert. Ajka elnyílt és halkan horkolt.
Csendesen felmásztam az ágyra, az ölébe ültem és a hideg, vizes anyagot rátettem az izmos mellkasára.
Meglepetten nyögött fel. Ahogy észrevett, jókedvű mosoly terült szét az ajkán, de nem mozdult.
- Ezt vissza fogod kapni! - mormogta rekedten.
Enyhe áramütésként értek szavai, de jó értelemben.
Ha van valami, amitől azonnal felhevül a testem, az ez hang.
- Igen? - kuncogtam. - Mikor?
- Várd meg, amíg felkelek! - fenyegetett meg. - És jobb, ha kezdel levetkőzni!
Szavak helyett inkább tapintható bizonyítékot adtam, mennyire alul voltam öltözve.
Kezével először combomon simítottam végig, és ez elég volt, hogy szemtelen vigyort villantson.
Arra lettem figyelmes, hogy máshol is kezdett ébredezni, nem csak fejben.
Hiába lettem zavarban, folytattam a felfedezést.
Belemarkolt a csípőmbe, majd vezettem tovább.
Láttam, ahogy beharapta alsó ajkát, mikor mellemhez értünk.
Másik kezét elvette szeméről, én pedig gyorsan eltakartam a paplannal.
- Mindent a kéznek, semmit a szemnek? - nevetett rekedten. - Ez fordítva szokott lenni.
Az ajtóra pillantottam. Szerencsére becsuktam, szóval anyáék nem látnak meg.
Mivel unatkozott Márk másik keze, a fenekemre vezettem.
Mostmár nem mosolygott, csak harapdálta a száját vagy éppen sóhajtozott.
Előrebillentettem a csípőmet, amire egy jóleső, egyben meglepett nyögést kaptam, viszont ugyanígy tettem én is, mikor Márk keze csattant a fenekemen.
Egy másik elsőt is kihúzhattam.
- Tetszik ez a játék. - jelentette ki.
Felnevettem és leszálltam róla. A paplant is levettem, ami takarta gyönyörű zöld szemét.
- Jó reggelt! - szégyenlősen elmosolyodtam.
Tekintete ellágyult és finoman megcsókolt.
- Nagyon szeretem, mikor ilyen vagy! De ugye be fogjuk fejezni a játékot?
- Majd... - bújtam hozzá.
- Megjegyzem! Ma mentek vásárolni?
Bólintottam.
- Elviszlek, ha akarod.
Megint bólintottam és most én csókoltam meg, csak hosszabban.

Sziasztok 😊
Meghoztam ismét a részt, viszont nem tudom, hogy a következő hétvégére kész leszek - e a következővel😕, de igyekszem!
Remélem, tetszett 😊
Kellemes utolsó heteket 😶

All the love xL