I love you...Forever

15.fejezet

Ennyire kínos helyzetben még nem voltam.
Anya állt a lépcsőnél és meglepetten nézett ránk. Nem csoda, hiszen egyikük sem tudja a kettőnk közti kapcsolatot.
Zavartan elváltunk egymástól. Márk arcán halvány mosoly ült, ahogy lehajtotta a fejét.
- Anya..
- Mióta megy ez köztetek? - vágott szavamba. Nem volt mérges a hangja, inkább érdeklődő, amit Márk is észlelt, ezért mert úgy válaszolni, ahogy.
- Pár perce kezdtük. - mondta szemtelenül, mire a karjára csaptam.
- Karácsony.
Anya végül mosolygott egyet, megrázta a fejét, de indulás előtt fenyegetően nézett Márkra.
- Egyszer sírjon miattad...! - emelte fel mutatóujját.
Márk ijedten helyeselt, én pedig felnevettem, mikor hallottam a bejárati ajtót csukódni.
- Ez könnyen ment.
- Emese ijesztő..

***

Mivel régen beszéltünk a lányokkal, elhatároztuk, hogy Patríciánál alszunk a hétvégén. Ezzel nem is lett volna semmi, ha Őfelsége nem hisztizne, mint egy kislány.
- Ne már, végre van egy teljesen szabad hétvégénk, te pedig elmész! - húzott a derekamnál fogva. A szoknyám csoda, hogy a helyén maradt.
- Márk! - csaptam összekulcsolt kezére a hasamnál. - Vasárnap délután a tied vagyok!
- De az nem elég!
- Egy okot mondj, amiért maradjak! - csaptam le a bőröndöt. Igen egy napra, de a látszat csal. Többnyire kaják vannak benne.
Csibészes mosoly jelent meg arcán. Tekintete mikor elkalandozott rajtam, felkiáltottam.
- Még csak azért se! - 180°-os fordulatot vettem és az ajtó felé indultam.
- Legalább csókolj meg! - tárta szét karját, miközben szomorúan nézett.
- Nem! - húztam fel az orrom, majd meglengetve a szoknyám, kiléptem az ajtón és Patrícia házáig meg sem álltam.

A ház előtt állva megláttam Annát. A szíve most dagad, mert a szülei elvitték fodrászhoz és átmenetes lett a haja, ami nagyon illett hozzá. Na, meg a sötét szerelés, Andy Biersack nyaklánccal megspékelve.
Odaérve hozzá átöleltem és mentünk is be. Neki is bőrönd volt a kezében, így nehezen tudtunk bemenni a házba. Vagyis ő.
- Kifog rajtad két lépcső? - nevettem fel.
Válaszul csak rosszalló pillantást kaptam, de az orra alatt elmosolyodott.
- Látszik, hogy Márk kondiban tart.
- Szia Balázs! - intettem neki, mikor elém került, hogy segítsen barátnőmön. Neki köszönhetően pillanatok alatt beértünk és az izgatott Fatima előtt álltunk. Na meg egy kutyát ölelő srácot is láthattunk.
- Betti! - kiáltottam fel, mikor megláttam a konyhában.
Ahogy észrevettem, rövidebb lett a haja, de sokkal jobban áll így neki. Arányossá teszi.
- Muszáj hangoskodni? - jött egy mély hang az asztal irányából.
Az a fiú volt, aki az előbb a kutyát ölelte.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak szeppenve néztem rá. Robi kivételével senki nem szólt ilyen durván.
Mikor felnézett, megdermedtem. Jéghideg kék szemei mintha átláttak volna rajtam.
- Jaj, ne haragudj, szépségem! - villantotta meg fogsorát.
- Naa, leszállsz róla, de azonnal! - mondta keményen Fati.
- Még rajta sem vagyok! - kacsintott rám.
- Nem is leszel! - csúszott ki, mire kacagva hagyta el a helyét.
- Meglátjuk. - azzal fogta magát és Balázs társaságban elmentek, de előtte a bátyó bocsánatot kért.
Érdekes egy figura, az biztos. A legrosszabb az egészben, hogy Márkkal is így kezdődött minden. Annyi különbséggel, hogy őt valamennyire bírtam. Ezt viszont...Tényleg nem kedvelem.

***

A nappali és a konyha romokban, Fatima szobája szintén. Lassan egy óra lesz, de még nem is ebédeltünk és ha Bettin múlik, nem is fogunk. Próbált valami finomat készíteni, amit a netről nézett, csak az volt a baj, hogy egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a képen.
Mindnyájan az ételnek nem nevezhető valami fölé hajoltunk.
- Pizza? - nézett ránk Anna.
- Pizza. - bólintottunk és Anna hozta is a telefont.
Míg vártunk a futárra, én addig valamennyire rendet tettem a pokolban. Komolyan. A pulton szósz volt, a tűzhelynél méginkább. A fűszerek szanaszét hevertek, néhány még a földön is volt.
Hirtelen nagy lett a csend, szóval a pult fölött ránéztem a többiekre, akik a nappaliban lévő kanapén ültek és vigyorogva figyeltek.
-Mi az?
- Remek háziasszony lennél.
- Márk szokott segíteni ilyen helyzetben? - húzogatta szemöldökét Fati.
- Hogy értitek? - könyököltem le a bútorra.
- Na, ez egy remek póz lehet! - mutatott rám.
Megráztam a fejem és inkább folytattam a súrolást, amit megzavart a csengő.
- Nektek van csengő? - kérdeztem meglepetten, mire a házigazda nevetve helyeselt és nyitott ajtót.
Nekiláttunk elfogyasztani az ebédünket, miközben arról beszéltünk, ki mit tervez a nyárra. Pedig még messze van.
- Anna, mi van veled? - böktem oldalba.
Megrázta fejét, de zavartan megszólalt.
- Csak eszembe jutott, hogy nektek van kivel menni.
- Mátéval nem terveztünk semmit.
- Lányok, még csak most lett vége a téli szünetnek! - csóváltam meg a fejem.
- Ja, és össze is jöttél Márkkal! - mondta Betti.
Elpirultam és inkább csendben maradtam. Ezután pedig a beszélgetés másfelé terelődött és Anna problémája nem derült ki.

***

- Nem is mondtad, hogy együtt vagy Mátéval. - mondtam szomorúan a tükör előtt Fatinak.
Ők is ugyanúgy jöttek össze, mint mi. Mármint a szünet alatt.
- Bocsi! De te sem mondtad el azonnal!
- Ez igaz..
- Gyere ide! - nevetett fel és átölelt.
- Fati! Álmosak vagyunk! - toporzékolt az ajtó előtt a két lány.
Nem is csodálom. Éjfél elmúlt, mi pedig öt filmen vagyunk túl.
Gyorsan felöltöztünk és kiléptünk a fürdőből. Ugyanebben a pillanatban toppant be Balázs és Máté, aki csak egy szolid puszival üdvözölte barátnőjét. Több mint valószínűleg Balázs miatt. Tényleg furcsa helyzet volt. Márk és Máté is barátja a szőkének és mi együtt vagyunk. Noha nekem semmilyen kapcsolatom nincs vele, mégis fura. Hát még akkor Fatinak.
Balázs folyamatosan nézett. Zilált és a haja szanaszét állt. Tekintete riadt volt, és ettől nagyon rossz érzésem támadt.
- Mi a baj? - kérdezte húga, mire tekintetét a földre szegezte.
- Márk...
- Mi történt? - A szívem kihagyott egy ütemet és az egész testem megfagyott.
- Most viszik a kórházba... Azért jöttem, hogy szóljak.
Síri csend lett. Mindenki engem nézett.
- De nincs nagy baja...ugye? - féltem a választól.
Megrázta fejét, de nem azért, amit kérdeztem. Nem akarta vagy nem tudta elmondani.
- Beviszlek.
Úgy ahogy voltam felvettem a kabátom és a cipőm. Már a kocsiban ültünk, útban a kórház felé, mikor megéreztem egy kezet a vállamon.
- Akárhogy hívnak, kérlek hagyj békén!
A kocsi megállt, én pedig mint akit kilőttek, úgy szaladtam a recepcióra. Onnan felküldtek a harmadikra, ahol a második szobában meg is láttam Márkot.
Épp egy nővér adott be valamit neki az infúzión keresztül.
Megvártam hogy kijöjjön, csak utána mentem be.
Érezni lehetett a tipikus szagot, amitől a beteg egyáltalán nem gyógyul. A szobában nem volt rajtunk kívül senki.
- Márk..
Hangomra azonnal felkapta fejét. Hála Istennek csak pár karcolás volt rajta, de tudtam, hogy ez csak a látszat.
- Hogy vagy? Mi történt? - térdeltem le az ágy mellé, de miután rájöttem, hogy nem látok semmi, inkább az ágyra ültem. Persze Márk kinevetett, de csak szolidan.
- Jól vagyok. - jelentette ki. - Csak megrepedt a bordám. Most kaptam fájdalomcsillapítót. Iszonyúan tud fájni.  - mondta természetes hangon.
- Te idióta! - csaptam a lábára. - Azt hittem valami komolyabb bajod lett! Balázs arca is olyan volt, mintha haldokolnál, én meg azt sem tudtam, hogy mit tegyek. - sírtam el magam.
Kinyújtotta a kezét és letörölte a könnyeimet. Mellkasára húzott, ahol ugyanúgy pityeregtem.
- Sajnálom! - puszilta meg a homlokom. Folyamatosan simogatta a hajam, amitől megnyugodtam és már csak szipogtam.
- Mi történt?
- A versenyen egy gyerek a pályára sétált. Csak így tudtam kikerülni. - sóhajtott.
- Ezért akartad, hogy veled legyek ma? - néztem fel rá.
Halványan elmosolyodott és bólintott.
- Ne haragudj! - bújtam hozzá szorosabban, aztán észbe kaptam. - Nem fáj?
- Nyugi már! - húzott vissza.
Csendben voltunk mind a ketten. Én a fáradtság miatt, Márk pedig a gyógyszer hatása révén. Egyre jobban éreztem, hogy elnyom az álom, de egy valamit tisztán hallottam.
- Szeretlek!
Kómásan néztem a mellettem fekvő fiúra.  Világos szemei őszintén csillogtak, pupillái pedig kitágultak, ahogy ajkamra vezette tekintetét.
Óvatosan fölé hajoltam és egy lágy csókot hintettem ívelt ajkaira, amit örömmel fogadott.
- Én is téged!

Sziasztok 😊
Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez 😊.  Remélem, ez a rész is tetszett☺.
Legyen szép napotok 😊!

All the love xL.