I love you...Forever

5.fejezet

,,Miért? Féltékeny lennél?"
Ez a kérdés visszhangzott a fejemben. Szerencsére nem kellett rá válaszolnom, mivel Henrik tudott időzíteni. Igaz, kissé furcsán nézett ránk, amiért Márk a pulthoz nyomva tartott. Azt füllentettem, hogy megszédült, ezért állunk úgy, ahogy, bár szerintem nem hitte el. Apja fia..
Másnap Robi nem volt iskolában. A fiúk azt mondták, hogy nem volt kedve bejönni. Valójában nem lepődtem meg rajta, de szerettem volna vele beszélni a tegnapi miatt. Ahogy Márk előadta magát, kitudja, mit vont le. Ezért iskola után elmentem hozzá.

Csengettem és pár pillanattal később a fáradt Róbert nyitott ajtót. Ahogy megpillantott, féloldalas mosoly jelent meg arcán és beinvitált.
Nem volt se kicsi, se nagy a ház. Kényelmesen el lehetett férni. Viszont új dolog volt, hogy nappalit nem láttam.
Rövidke folyosó tárult elém, és rögtön az ajtó mellett le tudtam venni a cipőm.
-Gyere! Ott a szobám. - bökött előre fejével.
Tipikus fiú szoba. A frissen festett fal szaga még érződött, bár látszólag még kellesz húzni rá pár réteget.
-A feketét nehezen lehet elfedni, mi? - mosolyogtam rá, mire bólintott és elnevette magát.
-Ja. Örülök, ha kapok levegőt. Ülj csak le! - paskolta meg ágyát. - És miért jöttél?
Leültem mellé, majd elővettem a jegyzeteket.
-Matek, irodalom, angol, német. - soroltam, miközben külön kupacba tettem őket.
Arcára nézve felnevettem és felemeltem kezem.
-Tudom, hogy nem fogsz tanulni, de had maradjon az osztályfőnök és én is az ellenkező hitben. Oké?
-Rendben. - nevetett ő is. - De lehet, meggondolom, mivel te hoztad. - billentette oldalra fejét. Kezével végigsimított enyémen.
Elhúzódtam tőle.
-Jobb, ha megyek. - álltam fel, de nem engedett ki az ajtón.
Ijedten néztem szemébe. Sose történt velem ilyesmi. Csak a könyvekben olvastam hasonlókat, de teljesen abszurd az egész helyzet. Most viszont én vagyok így.
Kezével megfogta derekam, megfordított és másodpercek alatt hajolt számra.
Undorodtam az egésztől. Szorosan tartottam zárva ajkam, ami nem tetszett neki.
Fogdosott össze-vissza, de semmilyen érzést nem keltett fel bennem.
Már a könnyeim nedvesítették arcom, mikor zajt hallottam.
-Öcsi, megjöttem! - kiáltotta egy női hang.
Elhajolt tőlem, én pedig kihasználva az alkalmat, kiszaladtam.
A lány megilletődve nézett rám, de csak egy pillanatra, mivel ennyi ideje volt.
Hazáig futottam és pechemre a sírásom nem csillapodott, hanem erősödött. Egy szerencsém volt. Gyorsan szedtem lábaim.
Házunk előtt ahogy felnéztem, Márkot láttam telefonálni. Hamar beléptem a kapun és hátra vettem az irányt.
Sammy és anyukája egy rongyot próbáltak elvenni egymástól, de ahogy megláttak, már futottak is. Ahogy néztem őket, miközben szaladnak, egy ismerős kép villant be, de el is tűnt.
Leguggoltam, miközben a könnycseppeket letöröltem az arcomról. Elég is volt, hogy a két gyönyörű husky mellettem foglalt helyet. Sokkal jobban éreztem magam. Tényleg igaz, hogy az állatok tudnak ilyenkor segíteni.

***

Reggel kivételesen anya ébresztett fel. Utoljára akkor csinálta ezt, mikor elsős voltam, de jó volt újra tapasztalni, milyen, mikor a számodra legkedvesebb ember arcát pillantod meg kora reggel.
-Jó reggelt! Ideje lenne készülődni. - nyomott puszit homlokomra.
-Neked is. - ásítottam, majd kiszálltam az ágyból.
Sötétbarna szekrényemhez léptem, amiből kivettem a mai napra szánt ruhám.
Mivel fújt a szél - amit a csodaszép nagy ablakomból láttam -, ezért vastagabb harisnyát vettem fel a bézs színű szoknyámhoz. Felülre pedig kötött pulcsit.
-Van terved a hétvégére? - kérdezte hirtelen Anya.
-Nem, miért?
-Mert azt terveztük Henrikkel, hogy elmennénk egy wellness fürdőbe. Természetesen veletek, de ha hozod a barátnőidet, rendben van. - mosolygott.
Jó lett volna. De Anna a nagyszüleinél, Fatima és Bettina Pesten lesznek.
-Oké, menjünk. De egyedül leszek, a lányok nem érnek rá. - adtam puszit arcára, majd kirohantam a házból. Mostanában sokat szaladok.

***

Kissé csapzottan estem be az első órára, de mivel az osztályfőnökkel volt, ezért megúsztam.
Leültem a szokásos helyemre és próbáltam rendezni magam. Komolyan el kéne kezdenem edzeni egy kicsit.
A tanárnő órájára bámult, majd elnézést kérve tőlünk elköszönt, de előtte megkért, hogy maradjunk csendesek az utolsó tíz percben.
Természetesen amint kilépett, már ment is a nyüzsgés. A csengő hallatán pedig mindenki hangoskodott.
Robi felült a padjára és engem pásztázott.
Eszembe jutott a tegnap történtek és inkább nem néztem szemébe.
-Köszönöm a délutáni ajándékom. Nagyon élveztem. - mondta, mire felkaptam a fejem.
-Elég gáz, hogy több fiú elégíti ki a vágyaid. És még hazudsz is, hogy annál a srácnál laksz. Szánalmas. - fröcsögte.
A mellettem ülő Anna furcsán nézett. Szemével kérdőre vont, de csak megráztam a fejem, amiből ő levonta, semmi sem történt.
Ismét könnyek gyűltek szemeimben. Miért mondja ezeket?  Nem ártottam neki semmit.
-Miért hazudna? - jött egy hang az ajtó felől, mire mindenki odakapta tekintetét.
Márk volt az. Egyszerű melegítő nadrágot és fehér Adidas pólót viselt. Furcsa, de örültem, hogy most itt van.
-És ne mond rá, hogy szánalmas, mert te vagy az! És az is, hogy erőszakkal csókoltad meg. - lépett mellém.
-Márk.. - suttogtam, de csak átkarolt.
-Remélem lányok, nem jön be nektek ez a seggfej. - nézett a többiekre, akik el voltak alélva.
Mindegyik hevesen rázta a fejét és Kira szólalt meg először.
-Ne aggódj, Zsófia! Csak ezt a hónapot kell együtt tölteni vele és elmegy.
Róbert azt sem tudta, mit tegyen. Próbált valami frappáns beszólást kitalálni, de nem ment neki, ezért kiviharzott a kicsi teremből.
Márk kivezetett a női mosdóba, megvárta, míg megmostam arcom, aztán megölelt.
-Márk, tényleg nem történt semmi, csak.. - kezdtem magyarázkodni, de csak szorosabban ölelt.
-Tudom!
-Nem éreztem semmit. - mondtam szemébe nézve, mire hatalmas mosoly terült el arcán.
-Gondoltam. De miért mondod el? - kérdezte, mire megmerevedtem.
Tényleg, miért? Hiszen nem tartozom neki magyarázattal. Mégis úgy érzem. A szívem is ezerrel ver, pedig csak ölel.
Elhúzódtam tőle.
-Hogy ne gondolj rólam akármit.
-Miért érdekel, hogy mit gondolok rólad? - lépett mosolyogva elém, mire fújtam egyet.
Jóízűen felnevetett, mire megforgattam a szemeim.
-Te mindenkihez úgy tapadsz, mint egy gumi?
-Nem is tudom, ki bújt hozzám annyira a teremben. - billentette oldalra fejét egy csibészes mosoly kíséretében.
Szólni akartam, de torkomon maradtak a szavak.

***

Negyedik órán helyettesítő tanár volt. Felolvasta a névsort, bár felesleges volt.
-Rácz Róbert?
Mindenki rá emelte tekintetét, azonban hűlt helyét láttuk.
A tanár a csend miatt felnézett szemüvege alól és ősz szemöldökét ráncolta. Végigvezette szemét a társaságon, mire megfagyott a levegő. Ez a nő nagyon ijesztő.
-Rendben! - lenyomta tollának gombját és firkantott valamit a naplóba. - Szabad foglalkozás van. Óra után pedig mehettek haza. - közölte, mire mindenki éljenzésbe kezdett.
A tanárnő elmosolyodott, amit meglepődve néztem. Fogta magát és az ajtóhoz ment.
-De, ha szeretnétek, csak most az egyszer, kiengedlek titeket.
Nekünk se kellett többet mondani. Mintha ágyúval lőttek volna ki minket, olyan gyorsan pakoltunk össze, és raktuk fel a székeket. Mikor készen voltunk, nagy mosollyal álltunk sorba a tanárnő mögött, aki fejcsóválva levezetett minket.
A portásnak nem tetszett, de nem tudott semmit se tenni, így a társaim, és én is, boldogan lépdeltünk a saját utunkon hazafelé. A buszosok pedig várták a járatot.

Szép jó napot mindenkinek 😊!
Kivételesen nem hétvégén hoztam a részt, mert nem leszek aktív.
Remélem tetszett és kíváncsiak vagytok a következő részre ☺.

All the love x L.