I love you...Forever

14.fejezet //+16

Az egész szünet mintha elszaladt volna. Karácsony után az az egy hét olyan gyorsan ment el, hogy csak néztem az iskola ajtaját.
Az osztályteremben már Fatima és Bettina is bent volt, amin meglepődtem. Általában később jönnek be.
- Suli után van terved? - húzott vissza a kezemet fogó Márk.
A kapcsolatunkat még nem tudtam megszokni. Sose volt barátom, így nem tudom, mit kéne csinálnom.
A karácsonyi csókunk óta nem is történt semmi, de ezt annyira nem is bánom. A gyomorremegés legalább abbamarad.
- Tanuláson kívül? Nincs.
- Akkor várj meg! - nyomott egy puszit a számhoz közel, aminek tanúja volt Anna is.
Még egy mosollyal megdobott, majd lement a terméhez.
Idióta vigyorral az arcomon néztem barátnőmre, aki döbbenten állt.
Végül csak felgördült a szája és bementünk a többiekhez.
- Zsófiii! - nyúlt el a padon Fatima. - Szerelmes vagyok! - Ismerős érzés.
- Betti, ketten maradtunk. - nevetett fel Anna, mire mind a hárman rámkapták a tekintetüket.
Fati felpattant.
- Story time! - adta ki a parancsot és én elmondtam nekik, mi is történt.

***

- Elszaladok a mosdóba. -vetettem oda a lányoknak, miközben már félig kint voltam az öltözőből.
Végre sikerült teret kapnom. Ahogy az első órában megtudták, mi is történt köztem és Márk között, már jöttek a szaftosabbnál - szaftosabb sztorik, amikben kiélték a vágyaikat. Szegény Anna egyedül maradt, mert később Betti is közölte, hogy foglalt, csak még azt nem tudom, ki a szerencsés.
Ahogy mentem a folyosón, észrevettem az új automatát, előtte pedig a már jól ismert személyt. Próbáltam lassan és halkan elsurranni mögötte, de az elfojtott nevetés miatt tudtam, nem sikerült.
- Nem tudsz elmenekülni tőlem. - fogta meg a derekam hátulról.
- Hogy buktam le? - kérdeztem, mire lépett egyet és a nyakamhoz hajolt.
Túl közel volt. Nagyon közel.
- Nem is tudom...Mondjuk az a kéjes sóhaj eléggé elárult, mikor megláttál. - suttogta.
Egész testemben megremegtem és lúdbőrös lettem. Tényleg sóhajtottam?
- Hülye! - motyogtam és ki akartam szabadulni fogságából, de csak annyi sikerült, hogy vele szemben álltam.
- Márk, órára kell mennem! - fogtam meg mellkasát, mikor közeledni kezdett.
Olyan új volt ez az egész. Eddig csak cukkoltuk a másikat, egyszer - kétszer ugyan kerültünk ilyen helyzetbe, de azt hittem, szórakozik. Most pedig itt vagyunk, egymással szemben és én alig tudok ellenállni az illatának, a hangjának, úgy a teljes lényének.
- Elengedlek, ha megcsókolsz! - egyik kezét a fejem mellé rakta és oldalas mosollyal nézett le rám.
Gyorsan adtam neki az arcára egy puszit, mire felnevetett.
- Csókot akarok, Törpe! Nem puszit.
- De nem tudom, hogy csináljam! - böktem ki lehajtott fejjel.
Arcomon megéreztem a leheletét, majd államnál a kezét. Kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Ezért kéne gyakorolni. - adta vissza előző tettem.
Zavaromban nem tudtam, mit tegyek, így csendben maradtam és csak egy pillanatra néztem fel rá.
Megrökönyödve állta a szemkontaktust.
- Na, jó! Menj órára!
Lábaim nem mozdultak. Azt akartam, hogy megcsókoljon, de nem volt elég önbizalmam kezdeményezni.
N

agy levegőt vettem és kezemmel felnyúltam az arcához.
Behunyta szemét és élvezte ezt a kis érintésemet.
Kihasználtam, hogy csukva volt a szeme és apró csókot leheltem ívelt ajkaira.
Mosoly nőtt arcára, ahogy rám nézett, én pedig a talajt kezdtem el bámulni, majd elindultam. Ennyit arról, hogy a mosdóba mentem.

***

Iskola után úgy tettem, ahogy Márk kérte. Megvártam az első emeleten, ahol a nyolcadik órája volt. Igazából ötletem nem volt, mit tervezett. Az idő annyira nem volt rossz, de egy óránál tovább tuti, hogy nem leszek kint.
A csengő dallamára most csak egy ajtó nyílt ki. Általában a diákoknak csak hét órája van, de akik közelednek az érettségihez, muszáj a plusz lecke.
Ahogy megláttam Márkot, felálltam és megfigyeltem.
Szokásos szürke farmert viselt, felül pedig a kabát eltakarta a kicsit kivágott pulóverét. Más lehet úgy gondolja, hogy egy fiú ne hordjon kivágott ruhát, de én ezt nem tartom helyesnek. Egyrészt, mert tényleg csak pár centi volt az egész vágás, másrészt, Márknak nagyon jól állt.
Mire magamhoz tértem, már előttem állt és a többi társai integettek vagy hangosan köszöntek nekem.
Néztem őket, miképp sétálnak le a lépcsőn, míg Márk ismét kezei közé vette arcom és a letörhetetlen vigyor ott bujkált ajkán.
- Ejj, Törpe!
- Te mindig mosolyogsz?
- Csak neked! - kacsintott. - És te mindig harapdálod a szád?
- Hmm?
Egyik ujjával végigsimított az említett részen, mire szabadon engedtem az alsó ajkam. Ismételten a számhoz hajolt, de csak egy apró csókot kaptam, viszont a reakcióm ugyanaz volt. Még a lábam is megremegett a gyengédségtől.
- Ennyit kapsz, nehogy elolvadj nekem!
Vállába bokszoltam és elindultam lefelé.
Már senki nem volt az épületben, kivéve a takarítókat. Kíváncsi vagyok, milyen lehet este a suli.
- Miért is kellett várnom rád? - kérdeztem, mikor elhagytuk a sulit.
Az idő kellemes lett volna, de a szél hűvös fújása miatt néha összekoccantak a fogaim. És még azt mondják, hogy fűt a szerelem. Hát nem! Mondjuk a kezem nem fázott, mert Márk nagy, meleg tenyerében az enyém elbújt.
- Gondoltam, éhes leszel és nyílt egy kajázó a téren. Máté szerint jó ételek vannak.
Nem mondtam semmit, csak bólintottam és sétáltunk tovább. Az egész olyan szokatlan volt.

***

- Egy hamburgert és...? - nézett kérdőn rám Márk.
- Sült krumplit kérek sajtos pulykamellel! - mosolyogtam a pultosra, aki írta a rendelésünket.
Fiatalnak tűnt, talán Márkkal egyidős lehetett, mégis teljesen máshogy nézett ki. A haja festett vörös volt, fekete köténye alatt fehér, mélyen kivágott pólót viselt.
- Foglaljatok helyet, ha kész lesz, kiviszem! - mosolygott rám kedvesen. Márk előre engedett, de láttam, hogy a lány kacsintott egyet rá.
Hátul választottunk ülőhelyet. A bútorok pirosak, az asztalok feketék voltak. A falak csontszínűnek hatottak és bennük kisebb lámpák világították meg a helyiséget. Hangulatos volt.
Ahogy körbenéztem, mögöttem megpillantottam a mosdót.
- Mindjárt jövök! - felálltam és bementem a tiszta WC-be.
A tükörben mikor megláttam magam, elcsodálkoztam. Az arcom ki volt pirulva, szemeim csillogtak és a szám se volt száraz vagy színtelen. Ilyen nagy hatást gyakorol rám?
Miután elvégeztem a dolgom, Márk előtt megpillantottam a pincérlányt.
Mintha csak érezte volna a jelenlétem, Márk tekintete azonnal találkozott az enyémmel és édes mosollyal az arcán várt.
A vörös hátranézett, szemei ugyan csalódottak voltak, de kedvessége megmaradt.
- Aranyos barátnőd van. - adta vissza a helyem.
Értetlenül ültem le és vártam, hátha mond valamit az előttem ülő feketeség.
Mondjuk a haja már inkább sötétbarna volt. De alig lehetett látni.
- Félreértés történt. - somolygott.

***

Egész végig csendben voltam. A kedvemet eléggé elvette az a nő az étteremből. Folyamatosan nézték egymást, ami fájt. Alig vagyunk együtt két hete, de ő mégis...
Felmentem az emeletre, majd elővettem egy könyvet.
Márk nem sokkal utánam jött és leült mellém.
Nem is figyeltem rá, olvastam tovább.
- Elmondod, mi a baj? - sóhajtott.
- Egész idő alatt azt a lányt bámultad és ott vigyorogtatok egymásra. Legalább megadta a számát? - fontam keresztbe karom.
Láthatóan meglepődött, mert a jókedv elhagyta és komolyan nézett.
- Ennyire nem bízol bennem?
- Nem erről van szó! - felálltam és az asztal mellé mentem. - Én...Csak...
- Te csak mi?
- Szeretlek az istenit! De nem tudom, mit csináljak, mit szeretnél vagy akármi! - kiáltottam el magam.
Márk megfagyott. Megölelt és egy csókkal ajándékozta meg ajkam.
- Annyira édes vagy, hogy felfalnálak! - tolt a falnak.
Illata elbódított és nem tudtam gondolkodni.
- Csókolj meg úgy, mint legelőször! - kértem hajába túrva.
Megtette. Mohón kapott ajkam után, testünk teljesen össze volt préselődve.
Felnyögtem, mikor egyik lábamat derekához húzta fel, ezáltal tökéletesen éreztem őt. Az ölemben ismeretlen érzés keletkezett. Mintha apró áramütések értek volna, de tehetetlen voltam vele szemben.
Kisebb - nagyobb zajra lettem figyelmes, de nem különítettem nagy figyelmet rá egészen addig, míg valaki meg nem szólalt.
- Ti mit csináltok?!

Sziasztok😊
Sajnálom a csúszást, igyekszem mostmár minden szombaton részt hozni ide és a másik könyvembe is.
Remélem tetszik nektek (már, ha maradt itt valaki) 😔☺.
Legyen mindenkinek remek tavaszi szünete 😊.

All the love xL.