I love you...Forever

17.fejezet //+18

Az út nem ment simán, ugyanis egy idő után kezdtem rosszul lenni. Mikor ezt Márk észrevette, rendes volt és félreállt, míg jobban nem éreztem magam. Ezt követően már a célnál szálltam ki, ami Nyíregyháza belsejében található. Egy étterem, ami elegáns volt, de elég laza, hogy a diákok suli után beüljenek egy - két falatra. Mi hátul foglaltunk helyet, mert nagyobb volt a csend. Rendeltünk magunknak ebédet és desszertet, majd csendben ültünk egy darabig.
- Nem gondoltam volna, hogy egyszer Valentin napon valaki gondol majd rám. - szólaltam meg őszintén, mire előttem jókedvű nevetés hangzott fel.
- Előbb vagy utóbb le se tudtad volna kaparni a sok suhancot magadról.
- Na, persze...- húztam el a számat és nem kellett válaszolnia, mert kihozták az ételünket.
Márk valami gombás tésztát, én pedig spagettit kértem.
Szó nélkül kezdtem el enni, hiszen eléggé éhes voltam már.
Márk csak mosolyogva figyelt, mire a tányérára bólintottam.
- Egyél, mert ki fog hűlni!
Így is tett. Hamar megettük a tésztát, de még a sütiket is, miközben egyre jobban megismertük egymást. Az ember azt gondolná, hogy egy ilyen helyes fiú biztos nem tervez előre vagy éppen a magatartása nem épp valami jó, de ő kivétel. Szeretne rendészeti fősulira menni, ezért is gyúrt rá a tanulásra, bár a négyes átlaga mindig megvolt.
- Te mit szeretnél?
- Még nincs elképzelésem. A tanári pálya érdekelt, de inkább a nyelv miatt. Szóval valami, amivel tudom használni angolom.
Bólintott, hogy értette, majd tekintetét az órára vezette, ám láttam rajta, hogy somolyog.
- Mit mosolyogsz az orrod alatt? - néztem rá hunyorogva.
- Bocsi! - takarta el száját. - De elképzeltelek téged, mint tanár. Szemüveg, szoknya, magassarkú...- a mondat végén már beharapta ívelt ajkát és végigvezette rajtam a tekintetét. - Irtó szexi lennél!
Mély hangjára valami belém hasított és szorosan összezártam a lábamat. Úristen, mi ez az érzés?
- Márk! Mások is vannak itt! - hajtottam le a fejem pirulásom végett, ami még azután sem múlt el, hogy elindultunk hazafelé.

***

Otthon nagy csend fogadott. Csakúgy, mint anya, Henrik sem volt a házban, így a két kutyus üdvözölt minket. Én azonnal felmentem, hogy átvegyek valami kényelmes ruhát, majd levittem az eheti szennyest a földszintre, ahol Márk úgy, ahogy volt, játszott. Leültem mellé és figyeltem, miképp veszi be a kanyarokat. Semmi értelmét nem láttam, de hát ízlések és pofonok.
Már fel akartam állni, mikor eszembe jutott valami. Közelebb mentem hozzá, majd egy puszit nyomtam arcára.
- Ezt mire kaptam? - mosolyodott el, hogy gödröcskéi előbújtak.
- A mai napért. Köszönöm a rózsákat és az ebédet. - adtam mégegyet az egyik gödröcskéjére.
- Adhatsz még nyugodtan! - vigyorgott.
Kissé zavartan ajándékoztam meg további puszikkal. Arccsontjához érve, oldalra billentette fejét. Nyakát mikor megcsókoltam, ledobta konzolt és elterített a kanapén.
Mohón kapott ajkam után, miközben combomat szorongatta. Ugyanúgy végigment arcomon, azután a nyakamat vette célba. Egy ponton megszívta, mire felnyögtem és lábammal szorosan fogtam csípőjét. Haladt lefelé, melleim közé csókolt, miközben két kezével a pólómat csúsztatta fel, majd a már meztelen bőrömre adott pár édes csókot.
- Várj!
Kipirultan és tágult pupillákkal nézett fel rám.
- Bocs, megint elvesztettem a fejem.
- Menjünk fel... - húztam vissza magamhoz, mire megrázta fejét.
Szomorúan néztem szemeibe.
- Nem akarsz?
- Ilyet ne is gondolj! - mondta meglepetten. - Minden vágyam, hogy az enyém legyél, de nem akarlak siettetni.
- De én akarom!
- Biztos? - kérdezte kétkedve, mire bólintottam.
Felkapott az ölébe és felvitt a szobámba. Ott lerakott a puha ágyra, majd lábam közé férkőzött.
A szobámat díszítő világítás kellő fényt adott nekünk. A kapott rózsákat az asztalomra és az éjjeliszekrényre egyaránt tettem, ezáltal mondhatni, hogy romantikus is volt az egész környezet.
Márk lassan és finoman megcsókolt, miközben oldalamat, majd combomat simogatta. Ezután ismét a nyakamat kezdte el kényeztetni, de most sokkal több helyen szívta meg.
- Tudod, már mióta szeretném ezt csinálni? - költői kérdésnek tűnt, így nem is válaszoltam rá.
Ölébe húzott és levette rólam a pólót. Egyik kezével hátamat fogta, míg a másikkal a két mellemmel kezdett ismerkedni. Nem hittem volna, hogy egy egyszerű érintés ennyire fel tudja tüzelni az embert, de mikor csókokkal és apró szívásokkal lepte el ott a bőröm, rájöttem, hogy igenis lehetséges.
Éreztem magam alatt dudorodó férfiasságát, amitől meginkább megremegett a gyomrom. Ölemben forróság keletkezett, amit azzal csillapítottam, hogy mégközelebb férkőztem az alattam lévő fiúhoz.
Tettemre felnyögött, ami igazán tetszett, arcáról nem is beszélve. Ajka cseresznyés színben duzzadt meg, két oldalt ki volt pirosodva és csodáltam, hogy lát a szemével, olyannyira tágult volt a puppillája.
K

ezemmel átöleltem nyakát és megcsókoltam, ő pedig újra lefektetett az ágyra. Az utolsó ruhadarabot akarta levenni, mikor felnézett rám engedélyt kérni, amit nem kapott meg.
- Vedd le te is ezeket! - mutattam az engem zavaró ruhákra, mire elvigyorodott.
A pólóját ugyan ledobta, de a nadrágját nem.
- Gyere, segíts! - mondta kicsit rekedt hangon.
Nagyot nyeltem és remegő végtagokkal mentem az ágy szélére, miközben hol a vággyal teli szemeit, hol az izmos felsőtestét csodáltam.
Bénázva, de kicsatoltam az övét, majd a nadrág gombját és lehúztam a szűk farmert, amiből aztán kilépett. Nagy szemekkel néztem boxerét, majd fel Márkra.
- Egy kicsit kellemetlen lesz. - simogatta meg arcom.
Visszafeküdtem az ágyra, ő pedig megtette az óvintézkedéseket.
Hihetetlen, de ettől is megdobbant a szívem. Tényleg vigyáz rám!
Innentől kezdve nem érdekelt a fájdalom, mert tudtam, hogy jó kezekben vagyok.

***

Másnap későn keltem. Nem hittem volna, hogy ennyire el lehet fáradni, mikor az ember elveszíti a legfontosabb kincsét.
Oldalra pillantottam és Márk tekintetével találkoztam. Durcásan fordultam el tőle.
- Most miért vagy ilyen? - kérdezte megjátszva magát.
- Mert perverz vagy! - válaszoltam a párnába.
- Én? - kacagott fel jóízűen. - Miért? - kérdését már a fülemnél hallottam.
Kirázott a hideg és gyorsan felültem.
- Olyan mocskos szavakat mondtál! - pirultam el, ahogy eszembe jutott pár.
Márk csak ajkát beharapva figyelt, aztán magához húzott.
- De élvezted. - vigyorgott szemtelenül, mire megcsaptam a vállát és rázni kezdtem a fejem. - Ne hazudj! Nagyon jól éreztem! - puszilt bele fülembe, mire egy halk nyöszörgés hagyta el számat.
- Menj a fenébe! - löktem el magamtól finoman és összekuporodtam.
- De ugye nem fájt nagyon? - bújt hozzám és aggódó hangjára kidugtam a fejem a takaró alól.
Megráztam a fejem és átöleltem derekát.
- Nagyon jó volt!
- Márk! Haver! - a kiabálásra mind a ketten felkaptuk a fejünket.
Volt rajtunk ruha, vagyis rajtam Márk pólója, neki meg ott volt a nadrág.
Ki akartam nézni, de megállított.
- Ilyen arckifejezéssel bent maradsz! - mondta, de mind a ketten a szobámban maradtunk, mert kinyílt az ajtó és Máté tántorodott be részegen.
- Azta...megzavartam valamit?
Márk csak az orra alatt motyogott és segített a barátjának.
Persze a hangoskodás a szülőket is felverte, akik nem tudom, mikor jöttek haza, de remélem későn.
Anya jelent meg a lépcsőn morcos arckifejezéssel.
- Jó reggelt? - mosolyogtam rá szépen.
- Kicsim, esti műszakos voltam. Alig egy órája jöttem haza.
- Bocsi, Anya! - visszavezettem őt a szobába, majd ránéztem a srácokra. Hát, Máté nem volt valami jó passzban.
- Én csak beszélgettem...szeretem őt! - a vécé fölött hajolva motyogott.
Márk kérdőn nézett rám, viszont én se tudtam semmit, csak sejtésem volt.

Sziasztok 😊
Nos, igen. Ez a rész is elérkezett. Nehezen és zavartan írtam meg, ezért jól jönne a véleményetek, hogy mit gondoltok. ☺

All the love xL.