I love you...Forever

22.fejezet

* Pár hónappal később *

Eljött a nyár, amit mindenki várt. Letudtuk az évzárót, megkaptuk a bizonyítványt és nem vesztettünk el senkit sem. Ami csoda, mert még az utolsó hétben is szivatták azokat, akik úgy álltak, de segítettünk nekik. Összekovácsolódott az osztály ennek és a kirándulásnak köszönhetően. Ezek ellenére viszont azt hittem, hogy a nyáron egyáltalán nem fogunk találkozni. Tévedtem. Beszerveztünk magunknak egy kis paintball harcot Tokajban. Igaz, nem csak mi, hanem egy másik osztályból is jönnek majd, de hát ki bánja.
Ezalatt a két hónap alatt anya és Henrik mégközelebb került egymáshoz. Sőt, valamit tervezhetnek, mert nagyon rejtélyesek és furán viselkednek. Legalább ők boldogok..
És hogy mi van Vele? Semmi. Azelőtt beszéltünk, de mára már ennyire se hajlandó. Ahogy vége lett a sulinak, ő elment a barátaival...és Eszterrel, aki úgy került a képbe, hogy Máté ismer egy srácot, az pedig Eszterrel van együtt.
És itt voltam én. A fűben ültem, egy virág szirmait tépdesve, tipikusan a ,,szeret, nem szeret" mondatot suttogva. Elcseszett volt az egész. Vagyis nem annak tűnt. Három hete nem láttam, két hónapja nem beszéltem vele. És mikor már majdnem olyan voltam, mint Bella az Alkonyatban, megjelent a három védőszentem - Fati, Anna és Betti.
Felrángattak a fűből, lelket öntöttek belém, aztán mehettünk a strandra, amihez egyáltalán nem volt kedvem, de aztán rájöttem: ha Márkot nem érdekli, hogy én hogy vagyok, engem miért izgasson?
Fogtam a krémszínű táskám és belepakoltam, ami kellett. A bikinit már felvettem, hogy ne a strandon kelljen. Őszinte mosollyal az arcomon mentem le a lányokhoz a földszintre, akik ugyanolyan leverhetetlen vigyorral néztek vissza rám.

***

- Ki az ott? - kérdezte Fatima, miközben a letolt szemüvege felett nézett egy srácot.
Még csak fél órája voltunk kint, de Fati minden helyes srácot észrevett. Mondjuk ez nem is volt nehéz, mivel remek helyet találtunk. Árnyékban van, de kellő napfény is került ránk. A medencék közel vannak - főleg a nagy - és innen az egész helyet be lehetett látni.
- Kit nézel annyira? - ült fel Betti.
Válaszul Fati előre bökött a fejével, mi pedig egyszerre kezdtük el bámulni a szőke srácot.
Magas volt, vékonyka, de volt izma.
- Eskü, odamegyek hozzá! - sóhajtott Betti, mire felnevettünk, de el is hallgattunk, mikor megfordult az illető.
Anna kiköpte az innivalóját, annyira kacagott Fati és Betti reakcióján. Na meg maga a tény, hogy az egyik osztálytársunkat stírölték.
Imre zavartan intett egyet és menni is akart - amit nem csodáltam -, de a barátja felénk mutatott.
Teljesen Imike ellentétje volt. Barna haj és szem, szélesebb váll és izmosabb lábak. Jól nézett ki.
Közeledni kezdtek,  de már Imi vigyorgott. Kék szemei is vidáman csillogtak meg, ami engem is mosolyra késztetett. És nem, Imike csak az osztálytársam. Se ő, se én nem érzünk többet. Szimpla jóbarát.
- Sziasztok! Mit nevettél annyira Anna? - ült le mellém a szőke, míg a barna Betti mellett ült le az üres székre.
- Igazából..
- Zsófi, nee..! - takarta el az arcát nevetve Fati, mikor kezdtem volna mesélni.
- Szóval Fatima nem tudta, hogy te vagy az és bejöttél nekik. - mutattam vigyorogva a két lányra, akik kínjukban csak kacagtak.
- De jó nekem! - rázta fejét nevetve.
- Hé, be sem mutatod a barátod? - ütöttem meg finoman Imit.
- Bocs! - mondta haverjának, aki csak mosolyogva figyelt. Szerintem mi már bemutatkoztunk neki.

- És hogy vagy? Mármint..érted.
- Jól...többnyire. - mosolyogtam rá Imire.
Időközben eljöttünk pár kajáért, mert megéheztünk. Imi kérdezgetett, hogy miképp vagyok, ami nagyon jól esett és mégtöbbre tartottam.
Hirtelen megcsörrent a telefonom, amit nem tudtam felvenni, mivel tele volt a kezem.
Gyorsan visszamentünk a többiekhez és míg ők ettek, én félrevonultam a mosdó irányába. Nem akartam, hogy víz érje a telefonom, mert a kisgyerekek előszeretettel lőtték ki azt a pisztolyból.
Megnéztem a kijelzőt és rámentem a ,,visszahív" gombra. Két csörgés után anya vidám hangja hallatszott.
- Bocsi, nem tudtam felvenni. Mit szerettél volna?
- Márk itthon van. Gondoltam, szólok. - éreztem, hogy mindezt mosolyogva mondta.
- Értem.
- Nem jössz haza?
- Nem, Anya. Találkoztunk Imivel, meg az egyik barátjával, szóval jól megvagyunk. - vontam vállat, holott ő ezt nem láthatta.
Végül lemondóan sóhajtott.
- Rendben, de vigyázz magadra!
- Oké anya! Szia!
Nem kellett visszamennem a többiekhez, Anna gyorsabb volt, de arcán látszott, hogy nincs rendben valami.
- Velünk van Eszter. - tért a lényegre.
- Hurrá! - forgattam meg a szemem és elindultam hozzánk.
- Zsófi, olyanokat mond, hogy...
- Isteni volt! Este viszont Márkkal kellett aludnom, mert nem volt hely. Mondjuk az is jó volt. Tudtátok, milyen puha szája van? Ó, szia Zsófi! - köszönt kicsit sem meglepetten.
- Te nem Bencével vagy együtt? - szólalt meg a barna srác. - Dehogynem! Mekkora egy picsa vagy! - mondta szájhúzva.
Imi inkább nem mondott semmit, Anna a kezemet fogta, Fati dühöngött magában, Betti pedig az előző mondaton röfögött fel.
Ami pedig engem illetett. Meglehetősen nyugodt voltam. Még mosolyogni is tudtam!
- Lányok, mennem kell. Majd beszélünk! - megöleltem őket és Fatima kíséretében elhagytam a strandot.
A kapuban visszahúzott a barátnőm és a már jól ismert aggódó tekintetét szegezte felém.
- Jól vagyok! Anya hívott, ezért megyek. - öleltem át újra, majd elindultam.

***

Anya meglepődve nézett rám, mikor beállítottam a konyhába, annak ellenére, hogy azt mondtam, nem jövök haza. De nem csak ő volt így.
Henrik és Márk is ugyanígy voltak egy pillanatig. Nekem pedig átment az agyamon, hogy lehet - e az, hogy hallottak minket telefonálás közben, de a válasz nem érdekelt.
- Jó étvágyat! - felmentem a lépcsőn, be a szobámba és ráhuppantam az ágyra. Enyhe szívroham volt készülőben. Teljesen elvesztem. Fájt a hátam és az orrom, mivel valószínűleg leégtek, a fejemben Eszter szavai keringtek és egyszerre kapott el az undor sírógörccsel párosítva.
Szétnéztem.
A szoba rumlis, a fehér fal már piszkos volt. Egy festés nem ártott volna..
Kopogtak az ajtón.
Anya lépett be egy krémmel a kezében.
Elmosolyodtam. Észrevette.
- Köszi!
- Beszéljétek meg, Kincsem. Neki is és neked is jobb lesz. - simogatta meg fürtös hajam. - Neki azért, mert nem morzsolom össze...
- Jajj, Anya! - nevettem fel, majd hozzábújtam. - Mentek el? - kérdeztem, mivel éreztem rajta a parfümöt, és más volt a ruha rajta.
Bólintott, nyomott egy puszit a fejemre és megismételve magát kiment a szobámból.
Az erkélyből láttam, ahogy elhajtanak, tehát ismét ketten maradtunk. Régebben ilyenkor már bent volt, de hozzászoktam, hogy felém se néz.
- Gyere Sammy, kenjük be a hátam.
A nagyra nőtt Husky vakkantva és farokcsóválva jött utánam a fürdőbe.
Levettem a felsőm és igyekeztem minden pontot bekenni, de a hátam közepét sehogy nem értem el.
Sam hirtelen morogni kezdett, mikor pedig meglátta Márkot, ugatni kezdett. Ügyes kutya. Megérzi, ha valaki nem kívánatos személy.
Várakozva figyeltem, hogy kimenjen.
- Bocsi.. - mondta zavartan, de nem mozdult. Helyette végigvezette rajtam a szemét.
Magam elé tettem egy törülközőt.
- Segítsek?
- Ne érj hozzám!
Meglepődve húzta vissza kezét. Lehet, durva volt a hangom, de akkor se nyúljon hozzám, miután egy másik lánnyal érintkezett. Undorító..
- Inkább szenvedsz?
- Inkább! - léptem volna el mellette, de megragadta a kezem.
- Nem vagyok leprás, ne kerülj!
- Egyáltalán nem kerüllek. Most pedig, engedj el.. - vert a víz. Hiányzott minden porcikája, de nem vagyok pótlék. Menjen csak Eszterhez.
- Zsófi...miért vagyunk ilyenek? - rökönyödött meg. - Én sze...
- Ki ne merd mondani! - rivalltam rá. - Azok után ne. Menj és mond ezt Eszternek!
Elengedett...

Sziasztok 😊
Remélem, tetszett a rész.
Köszönöm szépen a háromezer megtekintést és a kedves szavakat 😊!
Sajnálom, hogy nem volt rész, de egész héten csak olvastam 😅.
Legyen szép napotok! ❤

All the love xL