I love you...Forever

13.fejezet

Karácsonyi zene, karácsonyi hangulat, karácsony mindenhol. Már kissé bosszantó volt, de nem akartam anya kedvét elvenni, ezért csak csendben díszítettem a fát, amíg ő sütött - főzött. Henrik és Márk kint tevékenykedett, aminek örültem, mert legalább volt egy kicsi nyugtom. Bár néha hiányzik a csipkelődése, azért kell szünet. Eléggé furcsa, hogy olyan hamar összeszoktunk, noha az elején ki nem állhattam. Az se sokat segített, hogy Fatima szinte csak jókat mondott róla. Egyszerűen bunkó volt legelőször és kész. Később viszont, hogy egy házba kerültünk, rájöttem, igenis van normális énje. Például nekem adta Sammyt. Az nagyon rendes volt tőle. Vagy, amikor a srácokkal hülyültek.
Az emlék hatására önkéntelenül is mosoly jelent meg arcomon és kinéztem az ablakon.
Márk és Lucky játszottak, de ennek ellenére érzékelte, hogy valaki nézi.
Felállt, megfordult és fogvillantva integetett befelé.
- Újra jóban vagytok? - anya felrakott egy díszt a fára és kíváncsian várta válaszom.
- Azt hiszem... - rágtam számat. Igazából örülök neki, hogy nem beszélünk arról, mikor lent volt nála az a lány. Valószínűleg nem akarom tudni a történetet, mégis kíváncsi vagyok, de félek, mit szólna Márk.
Anya sóhajtott.
- Hiányzik a beszélgetésünk.
- Ne haragudj, anya! Csak...
- Tudom. Inkább a barátnőkkel beszélitek  meg a dolgokat. Megértem. - mosolygott szomorúan.
Ez egyáltalán nem igaz, csak nem tudom, hogy fejezzem ki magam. Leginkább Márkkal kapcsolatos dolgok vannak, amiket nem értek.
- Van egy fiú... - kezdtem el, mire anyának felcsillant a szeme. - Mindig piszkál és kötekedik, de vannak néha nagyon kedves cselekedetei. Emellett mindig azt mondja, hogy szeressem, de a múltkor egy lánnyal láttam.
- És biztos vagy benne, hogy van valami közte és a lány között? - kérdezte sejtelmes hangon. Olyan volt, mintha tudná az igazat.
Szótlan maradtam. Ebbe igazából nem gondoltam bele. Lehet, hogy butaság volt úgy felhúznom magam?
- Azta! Igazán szép lett a fenyő! - törték meg a csendet a fiúk.
Büszkén néztem az alkotásomra. Mivel a nappaliban szinte csak fehér szín uralkodott, így a zöld nagyon jó kontrasztban volt mindennel. Alul még üresen állt, de biztos vagyok benne, hogy anyáéknak van ötletük, miképp töltsék meg. Maga a fa tényleg szép volt. Tökéletes formája és ducisága végett kevés dísz kellett, de a kevesebb néha több.
- Kicsim, említetted Zsófinak az estét?
- Oh, igaz is! - kapott a fejéhez anya. - Ma este lesz egy karácsonyi műsor, na meg a forgatag is biztosan csodálatos lesz. Arra gondoltunk, hogy elmegyünk megnézni. Van kedvetek? - nézett izgatottan ránk.
- Bocsi, anya! Nem igazán van kedvem hozzá.
- Nagyon nekem se. - vágta rá Márk. Világos szeme szemtelenül ragyogóan csillogott, míg egy halvány mosollyal ajándékozott meg, én viszont próbáltam nyugton maradni. Néha olyan gondoltatok lepik el a fejem, hogy még én is meglepődök rajta.

***

A meghitt ebéd után kivételesen együtt vonultunk be a nappaliba, ugyanis mindenkinek kedve támadt egy kis játékra. A régen használt twistert elővette anya, mi pedig helyet csináltunk az anyagnak. Miután minden kész volt, először Henrik pörgette meg a táblát, majd anya, én és Márk. Ennek a játéknak a lényege, hogy fent tudj maradni, ezért nem árt, ha hajlékony az ember, mert olyan helyzetben, mint most én, nem jön rosszul. A bal lábam a piros hatoson volt, míg a jobb szabadon. Két kezem egymással párhuzamosan, egy színt kihagyva helyezkedtek el. Előttem Márk állt, szemtelen és önelégült mosollyal az arcán. Ő csak terpeszben volt, egyik kezével fogva a kéket. Pörgetésemnek köszönhetően egy spárgát kellett csinálnom, de óvatosan, hogy a többi színhez ne érjek hozzá.
Márk árgus szemekkel nézte végig cselekedetem, amit elismeréseként vettem.
Sajnos a játékot a csengő zavarta meg.
Anya és Henrik sietve elkészült, ránk hagyva a takarítást. Vagyis rám, mivel Őfelsége leült a kanapéra és onnan figyelt engem.
Magamban motyogva hajtogattam össze a nagy lapot.
- Várj, segítek! - kacagott fel, mikor nem tudtam felemelni. - Törpe!
- Menj a fenébe!
Együtt hajtottuk össze, miközben ő folyamatosan közeledett felém, a bátorságom pedig úgy távolodott.
- Tudod már, mit fogsz adni nekem karácsonyra?
- Ami azt illeti, igen. - válaszoltam lehajtott fejjel a poénból feltett kérdésére.
- Más válaszra számítottam. - vallotta be fejét vakarva. Érezhető volt a zavartság rajta.
- Uh, de éhes vagyok! Elment az idő ezzel a játékkal. - kisétáltam a konyhába és az ebédből választottam magamnak pár húst és mártást, és fordultam is meg.
- Jesszus! Ezt abba kéne hagynod! - néztem rosszallóan Márkra.
- És milyen ajándékról van szó? - húzogatta szemöldökét.
- A hangulatingadozás ellen is tegyél valamit! - figyelmen kívül hagytam kérdését és felszaladtam a szobámba, ahol Sammy már izgatottan várt. De szerintem jobban örült a kezemben lévő tányér miatt.
- Ejj, te! - csóváltam a fejem mosolyogva. Leraktam pár falatot egy zacskóra és hagytam, hogy megegye.
Eközben az asztalomon lévő kis csomagra tettem a kezem. Örülni fog neki? Az igaz, hogy alig, sőt nem is ismertem akkor, amikor ezt megvettem, de azért reménykedem.

***

Nagyon gyanús nekem, hogy anya és Henrik olyan sokáig és sokszor vannak távol. Ez most is így volt a forgatag miatt. Hatkor mentek és még 10 után sem értek haza. Pedig anya szerette, ha együtt bontottuk ki az ajándékokat, ezért nem is nyitottam ki semmit.
A szobámban ültem és beszélgettem a lányokkal. Úgy tűnik, nem csak az én szüleim vannak távol, mert Fatima is egyedül van, a bátyját leszámítva. Végül meguntam a várakozást és a fürdőbe vettem az utam. Miután ott mindent elvégeztem, elhatároztam, hogy átadom Márk ajándékát.
Hála Istennek nem kellett a szobájába mennem, mert kint volt a nappaliban és a Reszkessetek Betörőket nézte.
Ez a film is már inkább hagyomány ezen az estén.
Ahogy meglátott, szemét kíváncsian járatta arcomon. Nem tudom, miért, de zavarban voltam. Óriási nagy zavartság futott végig mindenemen. Már azon voltam, hogy megfutamodjak, de akkor megszólalt.
- Az az enyém? - bökött fejével a kezemben lévő csomagra.
Bólintottam és ahogy felállt, átadtam neki.
Óvatosan kibontotta és mikor meglátta a csomagban lévő papírt, teljesen lefagyott. Először rám, majd a jegyre vezette tekintetét és megrázta a fejét.
- Ezt...hogy?
- Még régebben láttam az asztalodon a hirdetést. - mondtam zavartan.
- Csak bírtál! - hangján hallottam, hogy mosolyog. - Köszönöm! Most már csak apámmal kell beszélni.
- Én már lebeszéltem.
Mosolya megnőtt és fejét rázva nevette el magát, majd megölelt.
- Nem vagy semmi, Törpe!
Válaszul az oldalába böktem, mire megrándult, de azért tovább, szorosabban font karjai közé.
- Nekem is van egy meglepetésem. - beszaladt a szobába és már egy dobozzal jött ki.
Jézusom! Mit vett?
Ahogy kinyitottam a dobozt a szívem melegséggel telt meg. Kiemeltem a szürke pulcsit, melyen a kedvenc bandám volt rajta. Ezután egy CD-t láttam meg. Az ő lemezük. A legújabb!
Már - már könnyes szemmel tettem félre a másik dobozt, amiben parfüm volt, de mikor a kezembe akadt egy lap és elolvastam, sírva borultam Márk nyakába. Nem tudtam abbahagyni a bőgést. Csak pár rövid mondat és egy aláírás. A kedvencem aláírása.
Márk simogató keze a hátamon nagyon jól esett. Ez az egész jó volt.
- Hogyan?
- Egyik barátom volt Londonban és említettem neki. Szerencsédre találkoztak. - egyik ujjával letörölt egy könnycseppet. Szemében láttam a tv fényét, de más is megvillant. Mint minden alkalommal, mikor engem néz.
A szívem majd' kiugrott a helyéről, pedig nem csinált semmit.
- Köszönöm! - lábujjhegyre álltam és egy puszit adtam az arcára.
Csendben volt és lehajtotta a fejét.
- Na mi az? Őfelsége zavarban van? - nevettem fel a látványon. Aranyos volt.
- Jobb, ha menekülsz! - vicsorított én pedig elugrottam előle és leszaladtam.
A nappaliban futottunk egy kört, majd a konyhában. Nehezen, de sikerült kicseleznem és ismét az emeletre mentem fel. Ám ott elkapott.
Megragadta csípőmet és én elvesztettem az egyensúlyom.
Felnyögtem, mert a lábamat beütöttem a sarokba és az is nyomott a lantba, hogy Márk egész súlyával rám volt nehezedve.
Felkönyökölt, lábával a csípőm két oldalán térdelt. Lihegett a futás miatt és az arca ki volt pirulva. Egyik kezével arcomat, másikkal oldalamat fogta. Megnyalta ajkát és lassan közeledni kezdett.
Lefagytam. Ismét. Mint anno a fürdőben, de most nem mozdultam, mert akartam.
Az ajkamtól körülbelül 10 centire volt az övé. És mikor már azt hittem, hogy meg fog történni, akkor köhintett egyet és el kezdett távolodni.
- Tedd már meg az istenit! Meddig akarsz játszani velem?! - ütöttem meg mellkasát.
Nem kellett kétszer mondani neki, ismét odahajolt, ahol az előbb volt. Egy pillanatra megállt, de végül megéreztem ívelt ajkait. Puhák voltak és finomak, de szégyelltem magam, amiért nem tudtam csinálni semmit.
- Első? - kérdezte csukott szemmel, nagyot fújva.
- Uhum. De... mi a baj?
- Csak visszafogom magam..
- Miért?
- Szeretnéd, ha mást is csinálnék veled a kanapén? - kérdezte a már jól ismert szemtelen hanggal és pimasz nézéssel.
Ahogy felfogtam a szavai értelmét, hevesen rázni kezdtem a fejem, ő pedig nevetve adott egy puszit az orromra.

Sziasztok😊
Ahogy ígértem, itt is van a rész.
Egy kissé ismét bizonytalan vagyok ezzel kapcsolatban, de remélem, tetszett ☺.

All the love xL.