I love you...Forever

8.fejezet

Mindig is olyan barátokat akartam, mint Fatima, Anna, és Bettina. Igazából én mindig egy emberben kerestem azokat a tulajdonságokat, amiket háromban találtam meg. Fatima a fandom része, ezáltal meg tudjuk beszélni ezeket a dolgokat. Anna szinte a lelkitársam, míg Bettina hasonló kitartású, mint én, ezért jövünk ki olyan jól.
A héten folyamatosan hozták nekem a jegyzeteket, még ha ők eddig hiányosan írtak is, de tudták, hogy nekem fontos a tanulás, ezért vették a fáradságot és teljesen körmölték az anyagot. Még a matekot is.
Anya is szívesen látta őket a házban. Mindhárom lányt hamar a szívébe zárta, noha én is alig három hete ismerem őket. Mégis van bennünk közös, és bízok bennük.

***

Olyan érzés kerített hatalmába pár perce, mintha a mellkasom tele lenne kövekkel. Alig kaptam levegőt, a torkom is száraz volt. A víz, amit Anya hozott be reggel, mielőtt elment, már nem volt.
Kitakartam magam és nem foglalkozva a hideg érzéssel, lementem a konyhába. Lucky és Sammy, mintha a testőreim lettek volna, úgy követték lépéseim.
Hirtelen melegem lett. Utálom ezt a folyamatos változást. Egyik pillanatban fázok, a másikban megsülök.
Levettem magamról a pólót, így csak egy atléta volt rajtam. Ezt követően kinyitottam a hűtőt, amiből a jó hűvös flakont vettem volna ki, de egy kéz elrántott az enyhülést okozó doboztól.
Idegesen néztem az illető szemébe, aki ugyanígy nézett le rám.
-Te eszednél vagy?
-De melegem van! - lihegtem és szédülni kezdtem.
Márk elkapott, de olyan erőtlen voltam, hogy a karjában vitt vissza az emeletre.
Nyakához tettem fejem, ahol tökéletesen érződött az illata. Remekül láttam arccsontját és lentebb vándorolva még kockás hasát is megpillanthattam.
Újabb hőhullám érkezett testemre, ezúttal gyomorremegéssel.
Nem értettem, milyen változások mennek bennem. Vagyis ezt nem. Eddig ha láttam egy fiút, akár volt rajta póló, akár nem, azt az érzést nem tapasztaltam, mint mostanában Márk láttán.
-Márk..kérlek, tegyél hideg zuhany alá! - nyöszörögtem. Sose bírtam a forróságot, főleg, ha a forrás én magam voltam.
A fekete hajú csak fújt egyet és a szobámba érve lerakott az ágyra.
-Hát jó, akkor megyek egyedül. - duzzogtam, mire Márk értetlenül állt.
-Hova?
-Hát zuhanyozni...vagy jössz velem? - mosolyogtam, de belül szinte ordítottam. Olyan, mint aki részegre issza magát és nem tudja, miket mond, tesz. Na, így éreztem magam.
-Hozok neked egy lázcsillapítót! - mondta, s olyan hévvel rohant ki, ahogy még nem láttam.

***

-Rendben. Minden a legnagyobb rendben van. - mondta a doki és levette sztetoszkópját.
-Mehetek iskolába? - kérdeztem reménykedve, mire a fehér ruhás ember elmosolyodott és bólintott.
-Viszont ajánlanék egy kis mozgást. Például a futást. Apránként kisebb távolságokat.
-Egyébként is szerettem volna, de köszönöm a tanácsot! Viszlát! - léptem ki a rendelőből.
Márk már türelmetlenül várt. Lábát dobogtatta a padlón, közben nagyokat sóhajtott.
A két hét alatt valamennyire megkedveltem, de nagyon idegesítő volt. Persze jól esett, hogy gondoskodott rólam, viszont még iskolába sem ment. Ez feltűnt a lányoknak is és az ő baráti társaságának, ezáltal meglátogattak. Noha Mátét és Balázst ismertem látásból, mégis teljesen másképp viselkedtek, mint egyébként. A suliban a nagymenőt játszák, viszont úgy viselkedtek nálunk mint az óvodások. Szórakoztató volt nézni őket. Ahogyan beszéltek, hülyéskedtek egymással, mindegyik fiúnak megismertem egy lágyabb oldalát. Például Máténak tetszik egy lány, aki nem veszi észre. Balázst pedig idegesíti egy. Azt hittem Márk is hasonlóan fog szólni, de meglepett szomorú sóhaja. Sajnos nem hallottam, mit mondott, mert a kutyák elterelték a figyelmemet.
-Mit idegeskedsz annyit? Csak a dokihoz jöttem vissza.
-És mit mondott? - állt fel helyéről.
Megvontam a vállam.
-Futnom kell.
-Minek?- ráncolta szemöldökét.
-Gondolom a tüdőm miatt. Meg amúgy is. Nem vagyok valami fitt állapotban.
-Akkor futunk együtt. - jelentette ki mosolyogva.

***

Nem volt jó kedvem. Vagyis inkább durcás voltam. Nem akartam Márkkal edzeni. Főleg nem egy teremben.
-Zsófi! Ne csináld már! -kiáltotta az ajtó előtt Márk.
-Nem akarok menni! - mondtam, mire edzőm benyitott.
Megragadta karom és kiviharzott velem.

A teremben alig volt lány.
Mérgesen fordultam a mellettem álló idióta felé, aki csak vigyorgott.
-Na, toldd a feneked a gépre! - suttogta fülembe.
Kirázott a hideg, ahogy meleg lehelete megcsapta fülemet. Megdörzsöltem karomat, de így is észrevette tettének hatását, amitől újabb önelégült vigyor jelent meg ívelt ajkain.
Fogtam magam és a legközelebbi futópadra léptem. Lábamat két szélére helyeztem, hogy ne essek el. Benyomtam a szerkezetet és a saját tempómban kocogni kezdtem. Nem foglalkoztam a körülöttem lévő izzadt emberekkel. Csak a légzéssel és a zenével törődtem. Kedvenc bandám negyedik albumára szedtem fürgén a lábaimat. Egy idő után azonban fáradni kezdtem, de még nem akartam abbahagyni. Akaratommal ellentétben mégis leszálltam, mivel egy -tőlem talán három évvel idősebb - fiú várt.
-Miattam aztán abba ne hagyd! Jó lehetsz hosszútávon. - kacsintott.
-Eleget futottam és szerintem lassan úgyis megyünk. - néztem szét, de sehol nem találtam Márkot.
- ,,megyünk"? Nem félt a barátod egyedül hagyni? - lépett közelebb, ezzel megsértve a szférám.
-Oh, hát...- kapkodtam fejem ide-oda. Végül találkozott tekintetem a feketeséggel.
Látva a helyzetem, rögtön a srác mögött termett és megkocogtatta vállát.
A már lilának mondható hajú fiú sóhajtva fordult meg és nézett szembe a mérges edzőmmel.
-Bocs haver!-emelte kezét védekezően, majd el is tűnt.
-Ne nézz így rám! Én csak a helyet akartam átadni. - bosszankodtam halkan, aztán végignéztem rajta.
Arcán most már hatalmas mosoly díszelgett és karba tett kézzel nézett rám.
-Akkor most a barátod vagyok?
-Mi? - várt egy kicsit, míg eljutott a tudatomig. - Abszolút nem!
-Pedig az előbb eléggé úgy méregettél.
-Én nem...-jöttem zavarba egy pillanat alatt.
Önelégülten figyelte, ahogyan pirosodott arcom. Szívem szerint letöröltem volna a képéről azt a vigyort.
-Ilyenkor olyan aranyos vagy!

***

Otthon az volt az első dolgom, hogy egy jó meleg fürdőt vegyek.
Utálom az őszt, a télről nem is beszélve.
A testemnek felemelkedő érzés volt találkozni a a kellemesen forró vízzel, azonban nem tudtam élvezni sokáig, ugyanis valamelyik kutya az ajtót kaparta. Biztosan éhes.
Kiszálltam és miközben törölköztem, lekiabáltam Őfelségének, de nem jött válasz, így hát felkaptam egy fehér pulcsit és lementem hozzá. A lépcsőn már hallottam pár zajt, de mikor egy nagyobb tárgy törésére figyelmes lettem, felgyorsítottam a tempót.
A konyha padlóján csak pár üvegdarab volt, ellentétben Márk kezével, amivel az idióta még megvakarta a nyakát.
-Jézusom! - léptem mellé, mikor felszisszent. - Hülye, ha mélyebben vágta volna el? - fogtam egy zsebkendőt, bevizeztem, majd megtöröltem vele a nyakát.
-Újraélesztettél volna?
-Természetesen!
-Szájon át is? - keze közé vette nyakát törlő csuklómat és közelebb jött hozzám.
Póló - ahogyan azt megszoktam tőle - nem volt rajta. Ettől nagyon jól éreztem testhőjét, még ha rajtam volt pulóver. Hasát néztem, mivel szemébe nem volt merszem.
Azt hittem, valamit mondani akar, azért hajolt nyakamhoz, de csak egy apró, alig érezhető puszit nyomott oda.
A gyomromban lévő újszülött lepkék hamar szárnyra kaptak. Belül úgy éreztem, mintha égnék, és ezt a meleg felső is tetézte. Csak egy pici, leheletnyi csókot adott nyakamra, de bennem a harmadik világháború ment végbe.
-Megint lázas vagy? - kérdeztem halkan, majdhogynem suttogva. - Mert ha igen, akkor fejezd be!
- És ha nem amiatt van? - sötétült el tekintete.
- Mondd el és segítek!
-Meg is csókolhatlak? - húzott magához közelebb. Homlokát enyémnek támasztotta. Csípője sajátomat nyomta, de valami mást is éreztem. Nem kellett odanéznem, anélkül is tudtam, mi az.
Mielőtt bármit mondhattam volna, kinyílt az ajtó és Henrik csodálkozó tekintettel nézett minket.
-Fiam, azért vissza is foghatnád magad!-célzott a helyzetünkre.
Magamban mosolyogni kezdtem, hiszen ilyenkor általában a srácokat vádolják.
-De ő fogdos! - emelte fel kezét védekezően, mire elképedt fejjel néztem szemébe, de ő csak nevetett.
Idióta.

Sziasztok 😊
Előző héten nem volt rész, de remélem, ez a rész kiengesztel valakit.

All the love xL.