I love you...Forever

4.fejezet

Az este sokáig maradtam fent - ismét -, mivel a házimat csak meg kellett csinálnom. El is aludtam. Ebből látszik, hogy nem vagyok bagoly.
Tök nyugodtan kapcsoltam be a mobilom és nyújtózkodtam. Amikor megláttam a kijelzőn, hogy már fél nyolc körül van, úgy felugrottam, hogy még le is estem az ágyról. Sajgó felemet fogva öltöztem az időnek megfelelően.
Szeptember révén azt várja az ember, hogy kellemesen hűs lesz, de most nem így volt. Hét ágra sütött a nap, ezért egy szoknya és ahhoz illő ing mellett döntöttem.
Még indulás előtt adtam Sammynek enni és inni és még benéztem Márkhoz.
Pólója sehol nem volt. Ezt onnan tudtam, hogy mivel hason feküdt, és meleg is volt, ezáltal a takaró csak a derekáig ért.
Izmos volt. Pár gödröcske mutatkozott meg hátán, mikor szorosabban fogta a párnát.
Nyögött egyet, majd hátára fordult.
Szeme elé tette karját, ezzel eltakarva a fényt, de minimálisan kikukucskált.
-Mikor ébren vagyok, akkor is bámulhatsz. - dörmögte reggeli hangján, amitől kirázott a hideg és zavarba jöttem.
-Én...csak nemrég jöttem be. - mutattam az ajtóra, bár fogalmam sincs, minek. Aztán kissé felbátorodtam.
-Amúgy meg így vagyunk kvittek. Te is néztél, mikor aludtam. - lehajoltam, hogy megsimogassam fekete kutyáját.
-Nem szokásom alvó embert bámulni. - Csak felébreszteni. - Viszont most van mit néznem. - mondta, és hallottam, hogy mocorog. - Szép lábak.
Vörös fejjel egyenesedtem fel, mire felnevetett.
-Jó reggelt, Babe! - kacsintott.
-Látom, jobban vagy. Én megyek is. - kirohantam a szobából és a házból is. Az iskoláig futottam, ahol szó szerint beleütköztem egy magas szőkébe.
Sötét szeme ismerősen vizslatta enyéim.
-Nahát, igazat mondott Márk! Tényleg elüldözött. Idáig futottál? - húzta mosolyra száját Máté.
Látszik, hogy régen voltam futni. Újra el kéne kezdenem.
-Igen, de azért, mert mindjárt csengetnek, szóval.. szia!
A teremben lévő emberek mosolyogva üdvözöltek. Páran kérdezték, hogy miért olyan piros az arcom, de betudtam a futásnak.
A lányok ölelve fogadtak. Persze meglepődtek, miért ilyen későn jöttem. Füllentettem valamit, de ezek szerint rosszul csináltam.
-Zsófi! Nincs tehetséged ahhoz, hogy hazudj. - mondta Anna.
-Bizony. Egy kicsi sem. - csóválta fejét Fatima és szőke haja megcsapta barátnője fejét, aki felmordult álmából.
Egy kissé aggaszt, hogy Betti minden szünetben alszik. Aktív lány, boldognak is tűnik, mindig őszintén mosolyog az emberekre. Lehet, hogy hamar merül az aksija.
A szőke bocsánatot kérve fordította felém tekintetét. Anna szintén szuggerált. Kettőjük között cikázott a szemem.
-Jó, na! - kiáltottam fel. - Óra után elmondom.

***

-Ilyen nincs! - kezével szája elé kapott a rocker barátnőm és a Directioner testvérem.
Pirulva néztem a földet és vártam, hogy valami értelmeset is mondjanak.
-Tényleg rád mászott? És nem történt semmi? - látva Fatimát, hogy nehezen hiszi el, kérdőn néztem rá. - Csak tudod, Márk olyan srác..
-Kihasználja a lányokat? - fejeztem be helyette, de nem találtam el.
-Olyanokat keres, akik nem fognak kötődni hozzá. Ezzel tisztában vannak a... partnerei. És ne nézz rám így. A bátyám haverja. - vállat rántott.
-De amúgy nem, nem történt semmi, mivel lázas volt. - néztem végig barátnőimen.
-Addig is élne. - jelentette ki Anna, majd elköszönt tőlünk és a büfébe szaladt le.
Csengetésig nem is láttuk, még később is jött be, de a tanár megdicsérte, mivel evés közben szaladt a lépcsőn. Sőt, nem is írta be a késést.

***

Tesin kint voltunk az udvaron. A fiúk fociztak a pályán, míg a lányok a körülötte lévő helyen futottak. Páran ugrálókötéllel ütötték az időt, míg én teniszeztem egy végzős fiúval.
Barna haja keretezte arcát, míg zöld szeme vidáman csillogott. Alkata vékony volt, olyan törékenynek látszott.
Teljesen más, mint Márk. Viszont ő legalább figyelni szokott rám.
Vártam, amíg újra nekem szenteli tekintetét. Barátnőmet nézte éppen. Vagyis, az elmúlt húsz percben nem csinált mást.
Végül meguntam és mellé léptem.
Bettina az utolsó köröket futotta. Félhosszú haja ide-oda hintázott, ahogy ment. Izzadt is volt már, ezt fehér pólóján lévő folt is bizonyította.
-Tetszik, igaz? - fordultam a csodáló felé, aki elpirulva rázta fejét.
Felnevettem és szemébe néztem.
-Légy férfi és menj oda hozzá! Ha ilyen leszel, nem fog észrevenni. És ha mégis, nem fog lépni, mivel nem bátor lány. Szerintem ez az egy közös van bennünk. - állapítottam meg.
Attila összeszorította kezét és bólintott. Megajándékozott egy mosollyal, majd a tettek mezejére lépett.

***

Vigyorogva hallgattuk, ahogy Betti őszinte lelkesedéssel beszélt Attiláról.
Nemhiába küldtem oda. Hiszen láttam, mikor volt az incidens Balázs és az idegen közt, Betti a végzős zöld szeműt nézte, arcán piros kis foltokkal.
Engem és a lányokat a telefonom csörgése zavart meg.
Elnézést kérve mentem arrébb.
Mivel nem volt több óránk, így a bejáratnál lévő padra ültünk le.
-Igen? - szóltam a készülékbe, mivel az ismeretlen szám láttán nem tudtam másképp megszólalni.
-Márk vagyok. Hozzál nekem narancsot!
Homlok ráncolva néztem magam elé. Honnan tudja a számom? És mit parancsolgat?
-Egy. Nem viszek narancsot. Kettő. Anya adta meg a számom?
-Igen, anyud volt. És de. Hozol nekem narancsot!
-Suliban vagyok.
Kinevetett.
-Már nem lesz órád. Máté mondta. És mi az? Csak nem félsz, hogy megeszlek?
Körbepillantottam és megláttam a büfénél álló szőkeséget.
Bosszúsan néztem rá, mire védekezően emelte fel kezét.
-Bocsi! - tátogta, majd feliszkolt a lépcsőn.
-Jó. - fújtattam.
-Na, nem vagy lyukas kerék!
-Hagyj már! - forgattam szemem és éppen készültem lerakni, mikor megszólalt.
-Cica!
-Ne hívj így!
-Hozz banánt is!
-Még valami, Őfelsége? - kérdeztem szemrehányóan, mire kacagva nyomta ki a telefont.
Önkényes idióta. Ha volt ereje reggel megbámulni, akkor ahhoz is legyen, hogy elmenjen boltba.
Duzzogva tértem vissza a lányokhoz és elköszöntem tőlük. Mikor elmondtam az indokot, már egyik sem sajnált, szinte zavartak elfelé. Szépek, mondhatom.

***

Anya vigyorogva szolgált ki. Mivel a Marketben dolgozik, inkább hozzá mentem vásárolni. Mikor tudattam vele, hogy kinek lesznek a gyümölcsök, majdnem kiugrott a bőréből örömében.
-Vigyél neki egy kis epret! Biztos, örülni fog neki.
-Habot ne vegyek? - kérdeztem cinikusan, de elengedte füle mellett és bólintott.
-De, azt is. Csak az eperre használjátok!
-Anya! - szörnyülködtem el.
Felkacagott, mire elbúcsúztam tőle.

Útban hazafelé találkoztam Robival. Kiderült, hogy csak egy utcára lakik tőlünk, ezért együtt sétáltunk. Kissé nehéz volt követnem a tempóját, mivel a topánkám kikezdte a sarkam. Iszonyatosan tud fájni ez a jelentéktelen dolog.
Arcomra kiülhetett egy grimasz, mivel Robi megállt.
-Jól vagy? - vállamra tette kezét és úgy nézett szemembe.
Bólintottam, majd elővettem egy zsebkendőt és a fájó részhez tettem. A cipőm sarka pont meg tudja tartani.
-Még jó, hogy én nem hordok ilyet. - nevetett fel.
Valahogy furcsa volt vele menni. Túlságosan igyekezett közel lenni hozzám. Elkísért egészen a kapunkig, ahol próbált megcsókolni, de egy köhögés zavarta meg tettét.
Megfordultunk.
A bejáratnál a félmeztelen Márk állt. A meleg ellenére is melegítőnadrágot viselt, amely lazán lógott csípőjén. Kockás hasát nem takarta el semmivel, amitől pír szökött arcomra, míg övén csak rosszkedv ékeskedett.
Nyugodt léptekkel jött hozzánk.
Robi értetlenül és kicsit irigykedve figyelte Márkot, aki félkarral átölelte derekam, puszit nyomott a fejemre, majd kérdőn fordult a még mindig bámuló fiú felé.
-Haver, talán tetszem? - húzta fel szemöldökét, mire Robi fintorgott egyet. - Akkor jó. Kösz, hogy hazakísérted, de most mennünk kell. - mondta, és már tolt is a kapun befelé.
A házban levettem a cipőm és leraktam a konyhába a vett dolgokat. Márk az ívelt keretnek dőlve nézte tevékenységem, majd mögém állt.
-Engedted volna? - támasztotta meg kezét a pulton két oldalt, újra csapdába ejtve engem.
Megfordultam és összeszűkült szemmel néztem rá.
-Természetesen nem. Nem szokásom minden ismeretlennel csókolózni... vagy bármit csinálni. - céloztam az ő tetteire.
-Mit akarsz ezzel?
-Csak remélem, hogy nem kell egyszer arra hazajönnöm, hogy te éppen...-megakadtam mondanivalómban ugyanis Márk meggátolt a beszédben.
Egyik lábával enyéim közé állt, mert másképp nem tudott közelebb férkőzni.
-Miért? Féltékeny lennél?

Sziasztok 😊
Még is hoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Aki babonás, annak előre sok sikert holnapra 😅😆.

All the love x L.