I love you...Forever

23.fejezet

Csikorgó fék, éles fény, majd nagy csattanás. Ezután zuhantam a semmiben. Mikor földet értem, Márk szobájában voltam. Ő az ágyon volt, de nem egyedül. Ahogy megpillantott, jobban bújt a lányhoz, miközben gúnyosan mosolygott.
Sírtam.
A következő hely ismét az utcán volt. Apa mellett feküdtem üvöltve. Borzalmas volt. Az autó egy roncs lett, mindenki minket bámult, a sziréna hangja is idegesített. Aztán megláttam egy kék szempárt. Lucky. Egy kicsi fiú fogta a pórázt. Zöld szemek és aranyos arc.
Mosolyogtam.
Mellette azonban kárörvendően vigyorgott egy nő. Ismertem..
Hirtelen minden elsötétült és  ugrottunk az időben. A házunkban voltunk két hónappal ezelőtt. Márk anyja nálunk volt. Újra átéltem azt a beszélgetést, csak egy kis változás történt. Valahogy mögém került és hátulról belémszúrt egy kést.

Lihegve és verejtéktől nedves arccal ültem a szobámban. Sammy most nem volt bent, amit furcsáltam, mert általában velem szokott aludni.
Elindultam a konyhába, ahol nem volt sötétség. A hűtő fénye megvilágította a helyiséget, Márkkal együtt, aki félmeztelenül ivott valamit előtte.
Szipogásomra megfordult és bezárta a hűtőt.
Semmilyen világítás nem volt. Alig lehetett látni valamit, de Márkot érzékeltem minden sejtemmel.
Magához szeretett volna húzni, de kikerültem, miközben megtöröltem az arcom és felkapcsoltam a lámpát.
- Mi történt veled? - kérdezte a pult mögül, teljesen döbbent arccal.
Elképzeltem, hogy néztem ki: izzadt arc és póló, kisírt, ezáltal felpuffadt szemek. Egyszerűen gyönyörű lehettem.
- Semmi különös...
Megforgatta szemét.
Legszívesebben megmondtam volna neki a magamét, de nem voltam olyan állapotban, hogy ezt kivitelezzem. Na meg erőm sem volt.
Kivettem egy üveg hideg vizet és az arcomhoz raktam. Éreztem, ahogy a vérnyomásom lejjebb ment és már egyáltalán nem szédültem.
- Kérlek... - suttogta Márk.
Kezével átölelt, de én menni akartam.
- Csak beszéljünk. Mond el, milyen lett a bizonyítványod, milyen volt a strandon...bármi! Csak szólj hozzám!
Összeszorítottam a szemem. Az, hogy ezeket a szavakat a fülembe suttogta - szinte remegő hangon -, teljesen elgyengített, de a féltékenység szólalt belőlem.
- Nagyon jó volt, míg a barátnőd nem jött oda és ecsetelni nem kezdte, mennyire jó a szád... Most pedig - kiszabadultam karjai közül és léptem egyet hátra. - Megyek vissza aludni.
Otthagytam a meglepődött Márkot. Nem tudom, mit hitt. Hogy nem fogom megtudni?

***

- Oké, mindenki üljön le, maradjunk együtt! Kaja, pia van, csak szólj!
Eljött a paintball ideje. Mindenki nagyon várta már, hiszen nem próbáltuk még soha.
Egy normális méretű buszt fizettünk ki és szerencsére elég rendes sofőrt kaptunk. Az alkohol hallatán csak annyit kért, hogy senki ne hányjon be.
Dani miután elmondta, mi hogy lesz, mindenki elfoglalta a helyét: a mi kis négyesünk középen telepedett le, leghátra Kiráék, míg előre az osztály azok tagjai, akik kevésbé hangoskodnak. A másik osztályból leginkább fiúk jöttek velünk, de egyáltalán nem tudtam őket beazonosítani.
Szerencsére elmondhatom az osztályomról, hogy már nincsenek meg a klikkek. Természetesen vannak baráti csoportok, mint mindenhol, de mi tényleg egy osztály vagyunk. Szerintem ritka, mikor valakik el tudnak menni olyan helyre, ami mindenkinek megfelel. Na meg már a buszon is látszott, hogy jó társaság vagyunk, hiszen mindenki megosztotta a kajáját pár ember kivételével..köztük Eszter, de őt inkább hagyjuk.
Anna mellettem lehangolt volt, mert nem elégedett meg Andy új számával, Bettina és Fatima zenét hallgattak, én pedig végigmértem az új embereket.
Voltak szőkék, barnák, egy viszont kitűnt közülük. Neki vörös haja volt, fültágító lehetett látni a fülében és oldalról még a száj piercinget is észrevettem.
Ránéztem barátnőmre, aki ugyanígy tett, miután ő is megszemlélte a fiút.
- Nem beszélsz majd vele? - húztam mosolyra számat. Egyszerűen összeillettek.
Anna zavartan megrázta fejét. Nem is erőltettem. Neki leginkább Ádám jött be.