I love you...Forever

24.fejezet

A kis csapatunkkal eldöntöttük, hogy Máté szüleinek nyaralójába megyünk egy hétre. A Balatontól pár percre helyezkedett el, így könnyen tudtunk átmenni oda.
Én személy szerint nagyon örültem és izgatott voltam, hiszen sose jártam  nyaralóban, a Balatonról nem is beszélve.
Csakúgy mint én, a lányok is boldogok voltak és szurkoltunk Annának meg Ádámnak, hogy végre együtt legyenek már. Noha én még mindig nem kedveltem őt, a barátnőmmel nagyon rendes és úgy érzem, tényleg szeretik egymást.
A fiúk az úton már azt beszélték, hova menjenek este bulizni - minket is beleértve -, de Márk ebből kimaradt. Egyrészt, mert mi külön autóval mentünk, mivel nem fértünk el, másrészt nem is nagyon érdekelte.
Még akkor is győzködtem, mikor megérkeztünk, ezért Márk befogta a számat és az ablak felé mutatott.
Kinéztem és a látvány magával ragadott.
Nagy területen volt, a közepén helyezkedett el a fából készült nyaraló. Világos volt és az ablakok mérete megegyezett egy nagyobb bejárati ajtóval. A ház előtt, sőt az egész területen nem igazán voltak ültetett virágok, amit nem csodáltam, hiszen ritkán jártak ide. Helyette voltak pitypangok és más, lila színű virágok, aminek nem tudtam a nevét.
A tornácon hinta lógott és - Márk elmondása szerint - hátul egy fán is van.
Erről az egész helyről - miután kicsodálkoztam magam - horror film jutott az eszembe.
- Mi a baj?
- A Péntek 13 van a fejemben. - rázkódtam meg, mire a sofőr felnevetett.
- Hát...Nekem a sátoros jelenet nem lenne ellenemre. - villantotta meg gödröcskés mosolyát.
- Arra ne is számíts!

A ház, csakúgy mint kívülről, belül is hangulatos volt. A földszint szinte teljesen nappaliként szolgált.
Könyvespolcok, billiárdasztal, csocsó. Ezek voltak bal oldalt, egy bőrkanapéval, míg jobbon egy nagy tévé, azzal szemben három kanapé, mellette két személyes fotellel középen pedig egy üvegasztal helyezkedett el.
Felmentünk a lépcsőn és azon a szinten találtuk a mosdót, konyhát, és a szobákat.
- Jöjjünk ide! - mutatott fejével a lépcső előtti szobára Márk.
- Jó, de akkor velem maradsz egész este!
- Na végre! - kiáltott a szőke Máté. - Már elegem volt, hogy nem bírtatok beszélni.
- Mintha nekem nem.. - motyogtam az orrom alatt és beléptem a szobába.
Az ablak rögtön elém tárult, tökéletes kilátásra a nagy kertre - mégha nem is volt ott semmi egy medencén kívül. Az ágy két személyes volt, matraccal és az ablak előtt állt. Két oldalt egy - egy éjjeliszekrény, nekem jobbra egy ruhásszekrény, balra pedig egy tévét láthattam. Egyszerű, de minden volt, ami kellett.
Márk letette a bőröndöt és behuppant az ágyba. Mikor kellően kipihent, felült és várakozó tekintettel nézett.
- Ha én lefekszek, nem is kelek fel. - csóváltam a fejem. Későre járt, már a nap is ment lefelé és én kedvet kaptam megnézni a kis tavat a ház mellett.

***

A többiek már nagyban a medencében lubickoltak, míg mi inkább a tóhoz mentünk le.
- Ez tényleg a Péntek 13. - sóhajtottam, ahogy ráléptünk fából készült mólóra.
Márk csak mosolygott. Ő is fáradt volt már.
Leültünk és a lábunkat a vízbe tettük.
Kellemesen langyos volt.
Néztük, ahogy a nap megy lefelé és különös szótlanság jött mindkettőnkre.
Hallottam, ahogy a többiek nevetnek, mire elgondolkodtam. Nem hittem volna, hogy ilyen társaságom lesz és hogy érdekelni fog valaki. Márknak köszönhetően nem félek, a barátaim mindig mellettem álltak, anyukámra és mostmár Henrikre bármikor számíthattam.
- Lehet egy kérdésem? - térített vissza Márk.
Bólintottam.
- Amikor írtam a vizsgát..Szóval miről beszéltetek anyámmal?
Nem tudtam, hogy elmondjam - e, de jobb ha tudja. Így beavattam.
A reakciója heves volt, nem is csodáltam.
- Márk! - vettem kezeim közé arcát, ami már enyhén borostát növesztett, de nem bántam. - Engem nem érdekel, hogy mit mondott! Tény, kíváncsi vagyok, hogy mit tett, ha igazat beszélt, de nem állhat közénk! Érted? - néztem bele a zöld szemeibe, amik aggodalmasan tekintettek vissza rám.
Bármiféle szó helyett inkább megcsókolt, de más volt. Lassú, érzéki, egyben birtokló. Ilyet még nem éreztem.
- Ezt írásban is kérem!
- Nem hiszel nekem? - hajtottam le fejemet szomorúan. Szerintem már eléggé bízhatna bennem.
- Dehogynem! - ölelt szorosan.

Bámultuk a lemenő napot, miközben én már félig aludtam. Annyit érzékeltem, hogy valaki beszélt Márkkal, azután pedig már a házban tértem magamhoz.
Sötét és nagy csend volt. Az ágyban csak én feküdtem. Felkapcsoltam a lámpát és kimentem. Az emeleten és a földszinten is megtettem ezt. Meglepődve tapasztaltam, hogy teljesen egyedül voltam.
Hirtelen elment az áram és egy árnyékot vettem észre elmenni az ablaknál.
Ijedtemben felszaladtam az emeletre és azonnal hívtam Márkot, de nem vette fel. Próbálkoztam a lányokkal is, de sehol semmi. Csak monoton csörgött. Végül ledobtam az ágyra.
Elmentek volna bulizni? De Márk nem hagyna itt.
Nem lettem volna szívbajos, ha nem láttam volna azt az árnyékot.
Hallottam, ahogy nyílt a bejárati ajtó.
- Úristen végre, azt hiszem van kint...- amilyen hévvel mentem ki, olyan gyorsan rohantam vissza.
Egy idegen fickó állt az ajtóban. Futólag megjegyeztem, hogy nagy darab volt. Ennyi maradt meg.
A szobát csak kilincsre tudtam bezárni, ezért gyorsan kellett improvizálnom, hova is bújjak. A választék kevés volt. A szekrény és az ágy kilőve. Más megoldást nem találtam.
Végül kimásztam az ablakon és elmentem onnan.
Keresni kezdtem egy jó helyet az ugráshoz, de nem volt, ezért óvatosan visszamentem az ablakhoz. Ismét üres.
Halkan visszamásztam és felkaptam a telefonom. Ismét hívtam Márkot, de megint csak csörgés. A szívem már a torkomban dobogott.
Lassan kimentem a szobából és szétnéztem. A következő pillanatban pedig egy erős kéz fogott közre.
Felnéztem a zsákos emberre és kapálózni kezdtem. Sikerült is megrúgnom, mire kiszaladtam a házból, de kint is volt valaki.
Egyenesen neki rohantam, könnyen el tudott kapni.
Nagyon ijesztő volt. A sötét és hogy egyedül voltam azt éreztette, hogy kész, nekem végem.
Lehet nem volt méltó tett, de sírni kezdtem, mikor tapizni kezdett. Márk nevét kiáltottam, mire nevetés hallatszott. A tapizó levette a zsákot és Márk állt előttem.
Mögöttem a szőke volt. Mind a ketten sírva nevettek. A többiek szintén.
- Te idióta! - ütöttem meg sírva. - Azt hittem megerőszakolnak! Ez nagyon nem volt vicces! - vágtam fejbe a zsákkal, ami a fején volt pár perce.
Nem tudta abbahagyni a nevetést, még a kocsihoz is úgy jött utánam.
A többiek bementek a házba. Tudták, hogy csak fel kell fognom és lenyugodni. Amúgy sem voltam annyira mérges. Csak rossz vicc volt.
Beültem a kocsiba és duzzogó pózban néztem előre.
Márk nézett. Hiába volt sötét, éreztem minden pillantását. Egyébként se tudnék haragudni rá, ahhoz túl jól nézett ki. És a mosolya is ragályos volt.
Akaratlanul is visszanéztem rá.
A haja lelapult a homlokába. Szemei vidámságot sugalltak, ajkán pedig különös vigyor volt. Fekete szakadt pólót és ugyanilyen nadrág takarta el testét.
Mikor látta, hogy végigmértem, beharapta száját.
- Kezdem azt hinni, hogy másért ültünk be ide.
- Menj a fenébe! - csattantam fel. - Megijedtem! - folytattam halkan.
- Ne haragudj! De mikor említetted azt a filmet, nem tudtuk kihagyni! - nevetett édesen, majd megsimogatta arcom. - Hmm?
Játékosan rányújtottam a nyelvem, mire beszívta a levegőt.
- Értem. - mondta, a következő pillanatban pedig már ajkamon volt.
Máshol igazán élveztem volna, de kényelmetlen volt a helyzet és ez fel is tűnt barátomnak.
Hátra mászott és magával húzott engem is, bele az ölébe.
Ismét ajkamhoz kapott, ezúttal a nyelvét is megérezhettem.
Különös volt. Hiába voltunk együtt több, mint fél éve, így még nem csókolt meg. Nem a nyelvével.
Zavartan figyeltem oda, miképp utánozhatnám.
- Baromira aranyos, mikor csinálok veled valamit és te azt sem tudod, mit tegyél. - fogta szorosan csípőmet.
- Eddig nem volt még ilyen. Miért csak most? - szuszogtam. Már a jól ismert érzés ismét belém hasított.
Kivillantak fogai, olyannyira mosolygott.
- Csak ez az egy maradt ki.
Persze rögtön leesett. Az arcom piros lehetett, mert Márk oldalra billentett fejjel simított ki egy tincset az arcomból.
Csak megforgattam a szemem és átöleltem. Szorosan a nyakába temettem a fejem és beszívtam illatát, ami mint mindig, most is hatással volt rám. És végre. Ismét úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok.

Sziasztok 😊
Sajnálom, hogy múltkor nem hoztam részt, de lent voltak az uncsimék és nem volt időm.
Remélem, tetszett a rész 😊 És hihetetlen, de nemsokára eléri a 4k megtekintést! Lehet, hogy másoknak ez kevés, de nekem nagyon jó érzés ezt látni. Köszönöm szépen!😇

All the love xL