I love you...Forever

19.fejezet

Bele kellett húznom a tanulásba. A hetek csak teltek és teltek, én meg sehol nem tartottam a kémiával. Márkot nem akartam zavarni, mivel így is sok tanulnivalója volt, tehát más segítség után kellett érdeklődnöm, de az osztályból mindenkinek probléma volt ez a tárgy. Anyukám a nap 24 órájában dolgozott, Henrik szintén alig volt otthon. Mindezek mellett Anna végre rájött, hogy nem volt igaza és minden a régi. Az Ádámmal való viszonya egyre jobb, aminek örülök, de mégis vannak kételyeim, mint most a kémia láttán.
A nappaliban voltam és miközben Sammy melegítette a combomat, én a könyvet olvastam és próbáltam minden tőlem telhetőt megtenni - sikertelenül.
- Gyerünk már...- ütögettem a fejemhez a nehéz köteget.
Nem volt semmi hangulatom. Meleg is volt, április vége és még lányos problémáim is akadtak.
- Tudod, azzal nem mész sokra. - ült le mellém Márk rövidnadrágban. Szemei és szája egyaránt mosolygott, amit az enyémekről nem lehetett elmondani és ez fel is tűnt a barátomnak. - Mi a baj?
- Nem tudom a kémiát pedig holnap írni fogunk.
- Miért nem szóltál? Szívesen elmagyarázom. - kedvesen megsimította az arcom és kivette a kezemből a könyvet.
Cirka 15 perc után önelégült mosollyal nézett fel rám.
- Kezdjem újra vagy folytatod a bámulást?
- Megértettem! - pattantam fel. - Tehát leírom a keletkezett anyagot, majd a kiindulásit és mint egy matematikai feladat, megoldom. - magyaráztam, a tanárom pedig bólintott.
Nagy hévvel öleltem magamhoz, ami miatt elterültünk a kanapén, de ez egy cseppet sem érdekelt.
- Köszönöm, köszönöm!! - halmoztam el puszikkal, amit nevetve fogadott. - Mit szeretnél? Megcsinálok bármit!
- Nem azért segítettem, de lenne pár ötletem. - húzta fel magát és megcsókolt. Derekamat szorosan húzta közelebb magára, sóhajokat váltva ki belőlem.
- Ezt most ne...- toltam el egy kicsit, ami nem tetszett neki.
Összeráncolta szemöldökét és sötét szemekkel nézett vissza rám.
- Csak...problémáim vannak..
- Istenem, de édes vagy! - nevetett ki. - Nem kell magyarázatot adnod!
- De ez olyan, ami miatt nem lehet...tudod. - nyomogattam össze két mutatóujjam.
- És ha nem lenne ez a probléma? Akarnád?
- Uhum!
- Én meg azt akarom, hogy ne előttem beszéljétek meg a szexuális vágyaitokat! - anya hangjára szétrebbentünk és zavartan - még Márk is - álltunk a fáradt anyukám előtt.
- Márk, ajánlom, hogy ne bántsd a lányom, mert nem fogod tudni használni többet! - mutatott lefelé anya. - Zsófi, veled pedig beszélni szeretnék! - érintette meg a karom. Ebből tudtam, hogy komoly téma lesz.
Követtem őt a szobájába, magára hagyva az ágyékát védő Márkot.
A szobába érve becsuktam az ajtót és lefeküdtem a bézs színű, puha ágyra, míg anya a fürdőben öltözött át.
- Tudom, hogy ritkán vagyok itthon és alig beszélünk. Lehet, hogy ez neked kínos lesz...
- Jézusom, Anya! Csak mondd ki! - takartam el arcom. Már tudtam, mit fog kérdezni.
- Már voltatok együtt, igaz?
- Igen. - felültem és a szemébe néztem. - Ne aggódj, védekeztünk, ha erre akarsz kilyukadni!
- Emiatt nem aggódtam. Mind a ketten értelmesek vagytok. De az első együttlét után érdemes elmenni nőgyógyászhoz.
- Mi? Neem! Én nem megyek! -
- Zsófi! Kérlek! Ezen minden nő átesik. - csóválta fejét.
Vettem egy mély levegőt, csak aztán szólaltam meg.
- Rendben.
- Kérek időpontot.
- Elmehetek Fatival?
Anya felnevetett.
- Ugyanezt kérdezte. Persze, menj csak.

***

Pechemre csütörtökre kaptunk időpontot és ugyanekkor írtunk kémiából, tehát duplán idegesen keltem a reggel. Egy fénypontja volt az egésznek: elhagyott a mikulásom és Márk hangjára keltem...Ez már két indok, de mindegy.
Nagy mosollyal nyújtózkodtam, miközben élveztem barátom reggeli csókjait. Az ő látványáról nem is beszélve.
Nemrég kelhetett, mivel sötét haja szanaszét állt, de így meginkább tetszett. A melegítőjét lecserélte egy térdnadrágra örömre. Ugyanis így nézhettem izmos lábát, és kivételesen nem a felsőtestén legeltettem a szemem.
- Félek..- túrtam bele a hajába.
Ő kényelmesen elhelyezkedett rajtam és nagyokat szuszogott.
- Nem kell! Menni fog! Remek tanárod van.
- Egoista..Nem a kémiáról beszélek.
- Jaa! - felült és haját a nap fénye érdekes színbe öltötte. Ölébe húzott és nyugtató hangon mondott pár szót, amitől egyből jobban éreztem magam.
Az iskolába menni, de még elkészülni is nehéz volt. Alig akartunk kimászni az ágyból, valahogy mégis sikerült. Ismét szezonja volt a motornak, ezért Márk a matt fekete Yamaha mellett döntött. Engem is vinni szeretett volna, de túlságosan féltem ráülni. Az autóba is csak akkor ültem be. Azóta nem igazán.
A sulit azért szeretem ilyenkor, mert hűvös és jó érzés belépni a nagy kánikula után. A végzősök már nagyban készülnek a jövőheti érettségire, - ami nekünk azért is jó, mert nem kell bemenni - ezért szegények már nem olyan aktívak. Márkot sem irigylem, mivel ő előrehozott érettségit csinál matekból hétfőn, pénteken pedig angolból fog nyelvvizsgázni. A nyelvet máshol fogja megcsinálni, mivel a suli csak a németet támogatja, ami azért elég nagy butaság, de hát ez van.
Az első óra hamar eltelt, amit senki nem akart. Mikor a csengő bosszantó zenéje megszólalt, mindenkin idegesség lett úrrá. A legtöbb társamnak ez a jegy határozza majd meg, hogy szabad lesz nyáron vagy sem.
Belépett az előadóba a tanárnő. Köszöntött minket és mikor lerakott mindent, kivette a füzeteket a szekrényből, amit két ember osztott ki. Addig Erika tanárnő a feladatokat adta nekünk egy külön lapon.
A mellettem ülő Anna fellélegzett. Szinte elméletből állt az egész, ami nekünk jó volt, de a matekos csoportnak már annyira nem.