I love you...Forever

6.fejezet

A zalakarosi fürdőzőbe mentünk, ami gyönyörű volt. Hatalmas épülete előtt egy nem kis méretű medence állt, ami láttán elhatároztam, hogy a kora estét ott fogom tölteni.
Mivel hamarabb értem haza, és Márk már otthon volt, így korábban indultunk el, tehát az óra még csak 14:30-at mutatott. Igazából elgondolkodtam, hogy a motoregér vajon milyen indokkal jön haza. Bár ügyesen csinálta.

***

Sose voltam wellness hotelben. Ez ki is ülhetett az arcomra, mivel egy kéz összezárta a tátott számat.
Anya elmosolyodott és tekintetében valamiféle büszkeség jelent meg, hogy elhozhatta a lányát egy ilyen helyre.
Ki gondolta volna, hogy egy bolti eladó jól is kereshet? Csak megfelelő helyet kell kapni.
-Átvesszük a kulcsokat és már mehetünk is. - mondta Henrik és anyával az oldalán sétáltak a pulthoz.
Egy középkorú nő, rövid, fekete hajjal, kivágott ingben adta a szüleink kezébe a kulcsokat. Valamit még beszéltek, aztán a nő kedves mosollyal intett felénk.
Viszonoztam, aztán követtem a felnőtteket.
Nagy lépcsőn mentünk fel, aztán balra kanyarodtunk. Elegáns, de mégis hétköznapi terítékkel teli asztalok sorakoztak. Valószínűleg itt fogunk reggelizni.
Beléptünk a szemben elhelyezett liftbe és vártunk, míg a hatodikra fel nem értünk. Lehetett volna lépcsőn is jönni, de azért az sok lett volna. Viszont nagyon szépen volt megtervezve.
A liftből ahogy kiléptünk, két folyosó tárult elénk, és csomópontjában mi, két méterrel beljebb pedig oldalt üveggel díszített csigalépcső emelkedett a magasba. Mellette korlát volt, így felülre és alulra is lehetett látni. Nagyon szépen festett az egész.
-Oké, a ti szobátok arra van. - mutatta az irányt Henrik, míg az övék az ellentétes folyosón volt.
-A mi szobánk? - hangsúlyoztam azt a kis szót, de akik süketek, úgy hagytak ott minket.
Márk mellettem vigyorgott, én viszont nem, de amint megláttam, hogy két kulcs van a kezében, megnyugodtam.
-Melyik kell? A 64-es vagy a 69-es szoba? - húzogatta szemöldökét.
-Nem mond semmit egyik szám se, szóval nekem mindegy. De látom, mennyire tetszik neked az a 69, szóval legyen az a tiéd. - kikaptam kezéből a másik kulcsot és a bőröndöt húzva elindultam.
-Ne már! Nem tudod mit jelent? - futott elém.
-Miért? Valami sátánista dolog?
-Te tényleg ennyire... - mondta halkan, és lassan szája elé tette kezét. Tekintetével végignézett rajtam és láttam, hogy megharapta száját.
Mély levegőt vettem. Miért tud így nézni? Egyáltalán miért néz így? Ilyenkor bánom, hogy nem tudok gondolatban olvasni.
-Meddig akarsz még előttem állni?
Arca megváltozott kérdésemre. Már nem volt ott az a csipkelődő énje, hanem az aggódó, akit aznap este láttam, mikor sírtam.
-Valami baj van? - tette vállamra kezét.
-Most avassalak be a lányos dolgaimba? - mosolyodtam el őszintén. Megmelengette a szívem, hogy esetleg aggódik értem.
Válaszom hallatán elnevette magát és megrázta fejét.
-Nem, köszi!

***

A szobában rögtön az ágyra ugrottam. Alig különbözik az enyémtől. Annyi, hogy nincs nálam egy bazi nagy tévé, meg fürdőszoba, de amúgy harmóniában vannak. Egy éjjeli és egy ruhás szekrény van jobb oldalt, bár nézőpont kérdése. Ugyanerre egy ajtó, ami a fürdőbe vezet. Kád és zuhanyzó egyaránt található, meg egy széles tükör.
A csomagomból kivettem a fürdőruhát és tudom, hogy nincs meleg, de nagyon hideg sincs. Átvettem az egyszerű fekete anyagot, magamra kaptam egy szoknyát, majd a törülközőt tartva becsuktam a szobám.
-Ebben biztos, hogy nem mész le!
Ijedten kaptam levegőt után és megfordultam.
-Jézusom, Márk! Megijedtem. - kifújtam a levegőm, majd újra rá emeltem tekintetem. - És mi bajod ezzel? - tettem egy 360°-os fordulatot és kíváncsian vártam válaszát.
Beletúrt hajába és zavartan szólalt meg.
-Csak...minden srác téged fog nézni.
-Az a dolgunk, hogy nézzünk. Azért van szemünk. - mutattam az említett testrészt.
Láttam, hogy nem igazán tetszett a hozzászólásom, ezért sóhajtva léptem felé egyet.
-Jó, akkor gyere velem!
-Hova? Úszni? - bólintottam. - Ki van zárva.
-Nem tudsz?
-Nem igazán... - pirosodott el.
-Gyerünk! - megböktem és betoltam a szobájába. - Öltözz! Megtanítalak.
-Nem hiszem, hogy...
-Most! - néztem rá gyilkos szemmel, mire levette pólóját és nadrágját.
Gyorsan elfordultam, ő pedig felnevetett.
-Nem vagyok szégyenlős.
-De én igen. - mondtam lehajtott fejjel és szívverésem próbáltam helyreállítani. Nagyon jól néz ki, hiába tagadnám.
-Mehetünk!
Meg se vártam, úgy indultam el. A liftnél is pont, hogy beért.
Csendben haladtunk lefelé, de természetesen ő megtörte azt.
-Szexi voltál az előbb. Többször is lehetnél bátrabb.
Mély hangja bejárta a kis helyet, a szívem pedig leállt egy pillanatra. Melegem lett és izzadni kezdtem. Zsófi, nyugi!
Szólt a jelző, mi pedig hangtalanul haladtunk a medence felé.
Az idő miatt nem voltak kint, csak páran iszogattak az épület erkélyén. Nem is bántam. Sokkal jobb így.
Már kezdett lemenni a Nap, amitől az ég a rózsaszín és piros árnyalataiban úszott. Pár felhő ékesítette csak az eget, azok is hasonló színben.
Miután abbahagytam az ég kémlelését, levettem a szoknyám és fejest ugortam a vízbe. Meglepődve tapasztaltam, hogy nem hideg, pedig a nap folyamán nem volt magas a hőmérséklet.
Márk a szélén állt és elég szerencsétlen kinézete volt.
-Gyere már. Járni tudsz, nem?
Morogva sétált a vízbe.
A tény, hogy ez a menő gyerek nem tud úszni, vagyis neki is van gyengepontja, megmosolyogtatott.
-Vissza fogod még kapni! - fenyegetett meg, de most szabadnak éreztem magam és nem érdekelt.
-Előnyben vagyok. Szóval inkább figyelj és tanulj! Hogy lenne egyszerűbb neked a vízen maradni?
-Talán háton...
-Oké!-csaptam össze kezem és mögé úsztam. Hátára tettem kezem és megkértem, hogy dőljön el.
Szó nélkül teljesítette minden kérésem. És igaza volt. Neki háton megy a legjobban. Próbált másképp, de elsüllyedt, ami vicces látványt nyújtott és nem tudtam visszafogni a nevetésem.
Összeszűkült szemmel vizslatott, a következő pillanatban pedig már a vállán találtam magam, de ott se voltam sokáig. Bedobott a vízbe, én pedig prüszkölve jöttem fel a felszínre.
-Na, pimaszkodol még?
Közel mentem hozzá, mire beszívta alsó ajkát és csillogó szemekkel nézett.
Nagyon jól néz ki vizes hajjal, ahonnan folytak a vízcseppek.
Követtem tekintetemmel útjukat. Először a nyakán csúszott, aztán mellkasán, és tovább, már a hasánál járt, mikor észbe kaptam, hogy hova is vándoroltam. Hogy leplezzem zavarom, lefröcsköltem vízzel.
Ki akartam menni, de valami a lábamhoz ért, ezért halkan sikítva Márkra ugrottam.
Ismét lenéztem és amikor megbizonyosodtam róla, hogy egy levél volt, megnyugodtam. Félve Márkra néztem, aki csak vigyorgott, mint általában.
-Mi a helyzet? - fogta derekam, hogy ne essek le.
-Valami hozzáért a lábamhoz. - rázott ki a hideg, ám nem fáztam. A meleg mellkas, aminek préselődtem, melegen tartott.
Márk hol a számat, hol a szememet nézte, de nem tett semmit.
-Jobb lenne, ha indulnánk. - szólaltam meg végül.
-Igen..
-Akkor... Elengedsz? - utaltam a hátamat tartó kezére.
Megfordult és kisétált velem a vízből.
-Hideg lett volna ilyen felhevült testtel. - mondta egy elfojtott mosoly kíséretében.
Néztem még egy darabig a vigyorgó fejét, végül otthagytam.

***

Anya nem volt boldog, hogy ilyen időben kint voltunk a medencében, Henrik pedig ledorgált minket, aztán megkértek, hogy öltözzük fel, mert nemsokára találják a vacsoránkat.
Túl puccosnak találtam ezt. Miért nem lehetne a szobánkba kérni? De így legalább olyan érzésem volt, mint amikor a gazdagok étkeznek. Szépen megterített asztal, pincérek stb. Tök jó volt, csak minimális zavartság suhant át rajtam, mikor egy fiatal srác vette fel a rendelésünket.
Természetesen anya és lánya spagettit, míg a két férfi egyszerű levest kértek.
-És mit terveztek vacsora után? - emelte Márk a tekintetét apjára, majd anyára.
-A szaunát nagyon dicsérték. Valószínűleg, oda megyünk kikapcsolódni egy kicsit. És ti?
-Én aludni szeretnék, Anya. - emeltem ki magam, mivel nincs olyan, hogy mi.
Jelzett, hogy megértette, majd a másik félre fókuszált.
Nem halottam a választ, mert elém tették a világ legszebb spagettijét.
-Óvatosan! Még forró. - figyelmeztetett a kiszolgálónk kedvesen, de már késő volt.
A villámra egy kisebb adagot tekertem fel és kaptam be, mire a társaság sziszegett egyet. Lenyeltem és kérdőn vontam fel a szemöldököm.
-Pont jó. És nagyon finom! Köszönöm szépen! - néztem fel a fiúra, aki egy meglepő arckifejezéssel ajándékozott meg, de elmosolyodott. Valószínűleg nem sokszor köszöni meg egy velem egykorú a kiszolgálást.

***

A zuhanyzóban álltam. A meleg víz kellemes érzést nyújtott a testemnek, és álmosított. Kiléptem a fülkéből, egy törülközőt csavartam magamra és a tükörben néztem magam.
Arcom két oldalt piros volt, pupilláim miatt nem is láttam rendesen. Mellkasomnál egy kisebb heg látszódik, amit reméltem, hogy Márk nem vett észre.
Fáradtan sóhajtottam.
Az út eléggé lefárasztott, noha csak ültem. Mégis ahogy a vonat döcögött, egyre jobban hozta rám az álmosságot. Persze, hogy a sínen haladó kis szerelvényen jöttünk. Természetesen miattam, amiért dühös voltam. Forrt a vérem, mert nem vagyok erős. Hiszen próbáltam. Egy este, mikor anya nem volt otthon, fogtam a kocsikulcsot és kinyitottam. A vezető részre egyáltalán nem volt gusztusom leülni, bár még csak ajtót fogtam. Akármennyire szerettem volna...küzdöttem magamban, de nem ment. Patakokban folyt a könnyem. Azóta csak egyszer kerültem autóba. Mikor Márk belökött. Olyan düht még nem igazán éreztem ember iránt, viszont egy másik felem kedveli, pedig nem akarom, hogy közel kerüljünk egymáshoz. Az egésztől nagyon rossz érzés kerít hatalmába...

Sziasztok 😊
Mivel készen lettem minden házimunkával  (😧), úgy gondoltam, kirakom a következő részt.
Remélem tetszeni fog ☺.

All the love xL.