Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Első rész

A nevem Crystal Shakori, tizenkilenc éves vagyok és éppen életem legjobb-vagy legrosszabb-ötletét fogom megvalósítani, amitől megváltozik az egész eddigi életem. A kérdés az, hogy milyen irányba.

Per pillanat a repülőgépen ülök, ami elrepít a végzetemhez. Ami nem más, mint a katonaság. Igen, nő létemre képes vagyok katonának menni, aminek okaiba nem mennék nagyon bele. Legyen elég annyi, hogy egy családi konfliktus és a legjobb barátnőm elvesztése vezetett ehhez a döntéshez. A katonai képzésem két év lesz, utána még egy év rendes katonanőként, majd mehetek haza. Bár a tudat, hogy rengeteg nővel leszek összezárva kissé megrémít de különösebben nem zavar. Viszonylag szociális lény vagyok, jól kijövök a legtöbb emberrel. Ennek ellenére izgulok, úgyhogy próbálom a figyelmemet a repülőútra terelni.

Az utazásom észveszejtő, mivel sosem ültem repülőn. A mellettem ülő kissé testesebb hölgy, aki az ablaknál foglalt helyet, felajánlotta a székét azzal az indokkal, hogy ő már sokat repült az ablak mellett. Illedelmesen elfogadtam az ajánlatát, és miután helyet cseréltünk rájöttem, teljese megérte. A szárnyalatt lévő felhők látványa gyönyörű volt és nem győztem ámulni. Az utam egyébként nem volt olyan hosszú, csak három óra. Az úton szinte végig zenét hallgatttam, csak mikor a mellettem ülő hölggyel és a stewardess-szel(?) beszéltem akkor vettem ki. A kedvenc bandámból próbáltam erőt nyerni, ami nem más mint a Pink Floyd. Kissé oldschool, de számomra a legjobb dalok szerzői.

Leszállás után, miután összeszedtem a bőröndömet, hívtam egy taxit és kimentem a reptér elé. Míg a taxi meg nem jött, próbáltam a gondolataimnak határt szabni, mivel rémképeket láttam magam előtt a táborról. Amint megjött az autó, bepattintottam a cuccomat hátulra és bevágódtam a hátsó ülésre.

-A katonasághoz, legyen szíves.-hadartam el neki, mire furán rámpillantott, majd vállat vont és elindult. A bázishoz az út bő tizenöt percig tartott, ez idő alatt értelmese bámultam ki a fejemből és a tájat néztem. A bambulásomból a kocsi fékezése zökkentett ki, úgyhogy gyorsan kapcsoltam és már húztam is elő a tárcám. Fizetés után a sofőr segítettkipakolni a cuccomat, majd elköszönt és már ment is. A látvány ami fogadott lenyűgözött és mégis megrendített. Egy óriási terület előtt álltam. Maga a telek drótkerítéssel volt körülvéve, előttem egy óriási kapu foglalt helyet. A kapu két oldalán őrhelyek helyezkedtek el, mögötte egy óriási füves placc, egy akadálypályára hasonlító valami és egy nagy őpület terpeszkedett. Az egyik őrhelynél,(ami mint kiderült csak a porta) egy idősebb bajszos bácsi fejtegetett keresztrelytvényt. Mikor odaértem felnézett és konkrétan rámmordult.

-Igen?-morogta, mire megilletődve és dadogva próbáltam kinyögni hogy mégis mit akarok.

- Jó napot, a ne-nevem Crystal Shakori és újoncnak je-jelentkeztem.-mondtam a lehető legmagabiztosabb makogással amire csak futotta. A portás végigmért, eligazított és már vissza is merült a rejtvénybe. Miután tudatosult bennem hogy nem leszünk besztik, elindultam amerre mondta. Útközben elfutott mellettem egy csapat nő, olyan huszonéves körüliek. Magam mögül egy mély férfihangot hallottam, ami bár nem szívesen vallom be, hihetetlenül szexi volt. Megfordultam hogy lássam a hang gazdáját és... Atya. Úr. Isten. Egy eszméletlen dögös srác állt mögöttem. A haja színe a frissen őrőlt kávéra hasonlytott a szeme pedig... olyan hihetetlen sötét, szinte fekete szeme volt, hogy simán elvesztem volna bennük, mikor beugrott miért is vagyok itt. Megedződni, nem bepasizni. Úgyhogy elszakítottam a tekintetemet róla és bementem az épületbe. Ott rögtön eligazítottak (ezúttal kedvesebben) és megmutatták a szobám. Vagyis szobánkat, mivel út közben csatlakozott hozzánk egy élénk vörös hajú lány, Lucille. A szobán ketten osztoztunk, és hát mi mondjak..nagyobbra számítottam. Egy nagy ablak éskét ágy volt benne az ablak két oldalán. Az ágyak mellett éjjeliszekrények, a szoba másik felében pedig két közepes szekrény. A reményeim ellenére a szobához nem tartozott fürdő, csak egy kis WC meg egy mosdókagyló. Elvileg a zuhanyzók a folyosó végén vannak. Amúgy magáról az épületről annyit, hogy szürke,óriási és simán elvesznék benne. A szobatársam, Lucille kifejezetten kedvesnek tűnik, és miközben pakoltunk ki a bőröndünkből, szóba elegyedtünk.

-Te miért jöttél katonának?-vágott rögtön a közepébe, kicsit sem kertelve. Már ettől a pillanattól kezdve éreztem hogy ő lesz itt a legjobb barátnőm.

-Családi gondok miatt. Meg a volt legjobb barátnőm is benne volt.-csúszott ki a számon, és azonnal adtam magamnak egy képzeletbeli taslit, mivel ezt senkinek sem terveztem a tudtára adni.-És te?-kérdeztem vissza, mivel kifejezetten kívácsi voltam.

-Igazából csak egy random ötlet volt. A barátommal múlt héten szakítottam, és mivel még lehetett jelentkezni.. megtettem.-vonta meg a vállát, majd tovább pakolta a ruháit.

-Sajnálom.-mondtam teljesen őszintén, mire csak legyintett.

-Ne tedd,egy tapló volt. Inkább örülök hogy ejtettem. Már nagyon idegesített a folytonos féltékenykedése.-jelentette ki, és ha hozzá akart volna valamit még tenni, mivel kopogtak és egy idősebb, olyan negyvenes hölgy lépett be rajta.

-Hölgyeim. Stone hadnagy vagyok, a maguk felettese. Rám hárult a feladat, hogy szóljak maguknak, mivel a ruháikat és a bakancsokat át kellene venniük. Jöjjenek velem, az ebédlőben tehetik ezt meg.-jelentette ki, majd válaszra sem várva elindult, mi meg a kisebb sokk után fejvesztve követtük, miközben próbáltuk megjegyezni az utau a kajáldába, mivel gondolom ott fogunk enni is. Amint beléptünk, kissé meghökkentem, mivel minden tele volt lányokkal és ruhákkal. Lucille-lal beálltunk a sorba, és kivártuk a sorunkat. Először én kerültem sorra, majd ő.

-Neved?-kérdezte a rövid hajú lány az asztal mögött.

-Crystal Shakori.-diktáltam, majd a lány átadta a ruhákat, megkérdezte hogy jó-e a méret, átadta a bakancsomat is és hívta is a következőt, azaz Lucille-t. Áttolakodtam a lányokon majd az ajtónál megálltam hogy megvárhassam újdonsült barátosnémat. Nem kellett sokáig álldogánom, hamar megjütt és siettünk vissza a szobánkhoz kezünkbe cuccainkkal.