Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Epilógus

4 évvel később

Ezt a napot vártam hónapok óta. Ma megyek ki a reptérre Damonért.

Hogy mik is történtek az elmúlt évek alatt?

A katonaság mégsem az én asztalom. Pár hónapot töltöttem csak ott, mivel egy gyakorlat során durván megsérültem. Leestem a toronyból, ami miatt három bordám tört szinte szilánksora, valamint a jobb lábam is eltört, a koponyám pedig betört. Szóval ezek után elküldtek lábadozni, és megadták a lehetőséget a távozásra, amit meg is ragadtam.

Viszont Damon nem mehetett el, bármennyire is akart. Pontosan még négy évet kellett lehúznia katonaként. Rengeteget dühöngött emiatt, viszont kénytelen volt belenyugodni.

És velünk mi lett?

Aranyos történet. Ha jól emlékszem, egy-két hónapja lehettem a táborban, és kimentünk az erdőbe farkast keresni. Visszagondolva egy címeres ökörvoltam. Egy vadállatot mentem dalolászva megsimogatni.

Szóval az erdőben kért meg hogy legyek a barátnője. Nagyon meglepődtem. Naná hogy igent mondtam, hülye lettem volna mást mondani. Rá pár hónappal történt a balesetem, úgyhogy annyira sokáig nem kellett titkolni, hogy a kiképzőtisztemmel járok.

A táborban megismert lányok közül sajnos nem mindenkivel tudom tartani a kapcsolatot. Lucille-lal rengeteget beszélünk. Imádja a katonai életet. A többiekkel néha beszélek, viszont nem túl gyakran.

Akkor kanyarodjunk vissza rám és Damonre. Miután hazajöttem lábadozni, csak az eltávjai alatt találkoztunk, de rengeteget Skype-oltunk és telefonáltunk. Én az évek alatt beköltöztem egy floridai lakásba és elvégeztem a fősulit. Jelenleg újságíró vagyok egy nívós napilapnál és elképesztően élvezem.

És a mai nap. Már este is alig bírtam elaludni, reggel pedig folytonosan görcsben állt a gyomrom. A gép 11 órakor landol, én viszont már hétkor talpon voltam. A reptér fél órára van a lakásomtól, úgyhogy nyugodtan (haha, nem) elkészültem.

A hajamat időközben hagytam megnőni, így már a hátam közepéig leért. Gyorsan felkötöttem valami konty-félébe. Kora ősz volt, úgyhogy felhúztam egy világoskék pólót, fölé pedig Damon fekete pulcsiját. Felkaptam egy szürke farmert és a bakancsomat. Khm. Nos, igen, megtartottam a katonai bakancsot. Problem?

Annyira nem bírtam lekötni magam, hogy nekiálltam rendet rakni. Viszont tegnap ez már megvolt, úgyhogy gyorsan végeztem vele. Helyette konyhatündért játszottam és összedobtam egy paradicsomos tésztát.

Addig-addig szenvedtem, amíg már indulnom kellett. Magamhoz vettem a telefonom és a kocsikulcsom, majd bezártam a lakást és kikocogtam a kocsihoz. Bepattantam, majd önmagamhoz híven Pink Floyd-ot hallgattam. Van ami nem változik.

Észre sem vettem mennyire elmerültem a gondolataimban, csak amikor megláttam a repteret, akkor eszméltem fel. Gyorsan megnéztem az időt. Háromnegyed tizenegy.

Besiettem az épületbe, majd megkerestem a várónak azonrészét, ahol Damon ki fog jönni.

Annyira izgatott voltam, hogy képtelen lettem vona ülni, így egyik lábamról a másikra ugráltam és Damonön járt az agyam.

-A 43B járat leszállt. Az utasok a 7-es váróba érkeznek.-zökkentett vissza a hangosbemondó. Pillanatokon belül megláthatom őt.

Egyszer csak elkezdtek befele jönni az emberek, kezükben a bőröndökkel. A nyakamat nyújtogattam hogy megpillantsam a sötét szempárt. A sok ember között hirtelen megláttam. Ő is észrevett engem.

Abban a pillanatban nekiálltam felé rohanni. Az emberek szétváltak előttem, és az egész jelenet filmbe illő volt. Damon eldobta a bőröndjét és kitárta a karjait. Amint odaértem ráugottam, lábaimmal átöltem a derekát és mélyen beszívtam az illatát.

-Indiánlány.-suttogta rekedtes hangon, majd megcsókolt.

Kilenc hónapja láttam utoljára. Azóta várok rá.

A világ megszűnt számomra és csak ő létezett. A csókunk sokáig tartott, de el kellett válnunk.

-Annyira hiányoztál.-motyogtam a nyakába.

-Te is nekem. De többet nem megyek el.-mondta, majd mégjobban magához szorított.-Szeretlek.

-Én is szeretlek Damon.

Bár a tábor egy rossz döntés volt, de mégis jó. Különben Damont nem ismerhettem volna meg, és most nem lenne teljes az életem.

VÉGE

Halika 😊

Igen, ennyi volt. Lezárult a Katonaság? Ugyan kérlek... .

Tudom, ez szemét húzás, és sajnálom, de valahogy nem megy már ez a katonásdi. ☹

Viszont itt egy szép befejezés, ami kellően nyálas :3

És ha esetleg valakinek annyira hiányozna (😃) az írásom, van egy másik könyvem is, a Zsírkréta. Nyugodtan olvassátok, nem harap 😃

Szóval, szeretném megköszönni nektek hogy velem tartottatok és hogy ezáltal elértük a 4K-s megtekintést. Nagyon imádlak titeket ❤

Nem tudom, fogok-e még írni ide, de addig is búcsúzom.

Have a nice day, sweathearts,

-Mad