Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

21. rész vagy mi a szösz

-Szeretném, ha hozzám jönnél feleségül.

Feszült figyelemmel vártam, mit fog erre reagálni. Pont mint a gyerek-témát, ezt sem beszéltük még sosem át. Ráadásul Crys sosem volt az a fajta lány, akinek fehér lovon érkező szőke herceg kell, és azt sem tudom, egyáltalán megakar-e házasodni.

Erre a reakcióra viszont nem számítottam. Felkészültem, hogy sírni fog, hogy elájul, vagy egyszerűen sikítozva a nyakamba omlik, miközben folyamatosan igent mond, de arra, hogy kiröhög, arra nagyon nem. Pedig ez történt, pár másodperc után, mikor feldolgozta, irdatlan röhögés tört ki belőle. Ha nem lett volna az ölében a tálca, valószínűleg ledől a kanapéról a nagy vihogásban.

-Ez jó vicc volt. -törölgette nevetve a szemét.

-Ez nem vicc volt. -komorultam el.

-Oké, most már elég. Mindjárt tényleg elhiszem. -kacarászott, de én továbbra sem mosolyodtam el. Bassza meg, ekkora seggfej is csak én lehetek, hogy amikor megkérem életem szerelmének a kezét, konkrétan kiröhög. Jár a pacsi Damon, büszke vagyok rád. Egy idő után meguntam, hogy még mindig röhög, úgyhogy sértődötten kiszálltam alóla és átmentem a konyhába.

-Jó színész lenne belőled. Még a sértődött figura is megy. -jött ki utánam a lány, arcán még mindig egy óriási vigyorral.

-Ja, kurva vicces vagyok. -morogtam, majd töltöttem magamnak egy pohár vizet és lehúztam. -Ha esetleg kirúgnak, elmegyek színésznek.

-Gyere vissza, mert kihül a kaja. -simított végig a karomon.

-Nem vagyok éhes. Elmegyek futni. -csaptam le a poharat az asztalra. Nem kicsit rágott belülről az ingerültség, de nem akartam egy nap alatt kétszer lebaszni Cryst. Nem szeretem, ha miattam van szar kedve, és utálok kiabálni vele. Figyelmen kívül hagyva az előttem álló lányt kikerültem őt, és átmentem a szobánkba. Már majdnem nyár van, vagyis nincs szükség sem pulcsira, sem hosszú nadrágra. Kikaptam egyet a szekrényben lévő rövidgatyák közül, majd átcseréltem a pólómat is egy fehér atlétára. Végül az előszobában felhúztam a futócipőm, eltettem a telefonom és pár dolcsit, felmarkoltam a kulcscsomóm, valamint a fülhallgatóm és már mentem is volna, de egy határozott hang megállított.

-Mikor jössz vissza? -támaszkodott Crys a falnak.

-Majd. Valamikor. Nem tudom. -rántottam vállat hanyagul, és kimentem a lakásból, az ajtót hangosan becsapva magam mögött. Lekocogtam a lépcsőházban, kiérve a meleg levegőre pedig nekiálltam futni.

Katonaként az ember szerez egy bizonyos erőnlétet, és szereti feszegetni a határait. Bennem nagyon megvan a versenyszellem, még önmagammal szemben is, és sokszor megesik, hogy kifulladásig futok, ami meg bőven húsz kilóméter felett van. Most is az lebegett a szemem lőtt, hogy minnél több métert hagyjak magam mögött. Bedugtam a fülhallgatóm, elindítottam egy random futós zenét és elkezdtem cikázni az utcák között. Crystal már megszokta, hogy néha képes vagyok órákon át futosgálni, mert azonkívül, hogy egy igazi hülyegyerek vagyok, még élvezem is.

Mindent összevetve futottam huszonhét kilómétert. Őszintén, amikor a lépcsőházba értem, majdnem elhaláloztam a kimerültségtől. Úgy vonszoltam fel magam a lakásig, miközben egy hűsítő zuhany és az ágy képe lebegett az arcom előtt.

Alig találtam bele a kulcsommal a zárba, de kevés balfaszkodá után sikerült bejutnom. Köszönni sem köszöntem, hanem lerúgtam a cipőm és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Útközben lehámoztam magamról az atlétát, amiből konkrétan facsarni lehetett volna az izzadtságot. A kicsempézett helységben minden ruhadarabomat a szennyeskosárba dobtam és azonal beálltam a hideg vízsugár alá.

Az időérzékemet teljesen elvesztettem, de amikor már lefagytak a karjaim, elállítottam a vizet és kiszálltam a kabinból. A derekamra kanyarítottam a törölközőm és kivánszorogtam a konyhába. A nappaliba be sem néztem, azonnal a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem egy üveg bort, kibontottam, majd előszedtem egy öblös borospoharat és teletöltöttem.

-Milyen volt a futás? -totyogott be ásítozva a szerelmem. Nem érdekelte, hogy csurom víz vagyok, elém lépett és szorosan átölelt. -Hideg vagy. -motyogta a hátamnak.

-Huszonhetet futottam. -sóhajtottam. -És most végeztem a fürdéssel.

-Ügyes vagy. -nyomott egy puszit a lapockáim közé, amitől megborzongtam.

-Mert ennyit lefutottam, vagy mert huszonnyolc évesen le tudok egyedül fürdeni? -fordultam meg az ölelésében.

-Mindkettő. -vigyorgott rám. -Rád jött a borozhatnék? -pillantott felvont szemöldökkel a kezemben lévő pohárra.

-Ja, megkívántam. -kortyoltam bele a bíborszínű italba. -Mit csináltál, amíg futottam?

-Aludtam. -ásított. -De még mindig álmos vagyok. Nincs kedved velem aludni? -kérdezte bociszemekkel.

-Úgy terveztem olvasok valami a bor mellé. -húztam el a szám. -De ha szeretnéd, befekszel az ölembe és alszol, amíg olvasok.

-Oké. -döntötte a homlokát a mellkasomnak. Aranyos hogy csak addig ér fel.

-Fürödj le, addig beágyazok. -csókoltam a hajába, mire dünnyögött valamit, de eleresztett és átcsoszogott a fürdőbe. Tényleg pihennie kell. Még így is gyönyörű, de pocsékul néz ki. Karikásak a szemei, nyúzott és egyszerűen már ránézésre szét van hullva. Nem mondom, összejöttek most a dolgai, de ahhoz képest egészen jól viseli. Sírt egy keveset, szar kedve volt, de ennyi, ami furcsa. Nagyon.

Megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a hülye gondolatot. Nincs vele semmi baj, csak máshogy gyászol. Teljesen normális.

Magamhoz vettem az üveget, átsétáltam a nappaliba a könyvespolchoz és lekaptam egy random művet. Mivel megígértem, hogy beágyazok, nem szarakodtam tovább és bementem a hálóba. A kezemben lévő dolgokat az éjjeliszekrényre tettem, majd elkezdtem valami rendfélét teremteni. Crys a rohamával széttúrta az egész ágyat, így a lepedőt is vissza kellett tömködnöm. Nagyjából kialakítottam egy kényelmes helyet magamnak és neki is. Nyújtóztam egyet, ami során vagy hat csontom roppant ki, és felvettem egy alsógatyát és egy melegítőt. Bár kint már most hőség van, a lakásunkba jobban szeretjük a hűvöset.

Pont befeküdtem, mikor megjelent a szépség az ajtóban. Sportmelltartóban és bugyiban lépett be, miközben nagyokat ásított. Rettentően imádom azt az érzést, ami elöntött, amikor az enyhén gömbölyödő pocakjára néztem. Oké, már nem enyhén kerekedik, de attól még oda vagyok érte.

-Húzz fel valamit, meg fogsz fázni. -figyelmeztettem.

-Majd betakarózok.

-És azzal a lendülettel le is rúgod. -reagáltam le azonnal. -Minden áldott éjjel felkelek, hogy visszatakargassalak. Hála nekem nem fáztál még meg.

-Egoista. -forgatta meg a szemeit, de azért belebújt a pulcsimba. Az enyémbe.

-Ruhalopós. -húztam össze a szemem.

-Rajtam jobban áll. -mászott be mellém.

-Ki is az egoista? -vontam fel az egyik szemöldököm.

-Kuss és ölelj. Aludni akarok. -fészkelte be magát a karjaim közé. Az egyik lábát átvetette a csípőmön, a hasát az oldalamnak nyomta, az arcát a nyakhajlatomba temette. Mosolyogva vettem fel a puha fedelű kötetet és kezdtem el olvasni.

-Dam... -motyogta félálomba.

-Mondjad manó. -simítottam végig a haján.

-Te ma lényegében megkérted a kezem?

-Azt hiszem igen. -haraptam az ajkamba.

-Ja, oké. -mormogta. Vártam volna valami másra is, mondjuk egy kibaszott igenre, de perceken belül már egyenletesen szuszogott mellettem. Fejcsóválva kezdtem neki a regényemnek, azzal a gondolattal, hogy holnap veszek egy gyűrűt.

�������O�[�R2