Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Ötödik rész

Crystal

Amikor levettem a pólómat, már akkor tudtam hogy most nagyon meg leszek szívatva, de nem érdekelt. Viszont azért a fejért, amit Damon vágott, abszolút megérte. Konkrétan három-négy másodpercig majd kiesett a szeme, ahogy végigmérte a felsőtestemet. Oké, ennyire azért nem vagyok topmodell alkat.

-Rendben, most hogy Shakori megmutatta az akadálypálya használatát, maguk is mehetnek. Egyesével indulnak, én pedig mérem az idejüket! Shakori, maga pedig idejön!-kiáltotta Damon, miután kicsit magához tért a „sokkból". Én persze jó katonához híven odamentem, majd megálltam előtte. Ez csak utólag esett le, mennyire közel álltam hozzá. Konkrétan innen simán megcsókolhattam volna. Azok a telt ajkak...Ácsi, ácsi ácsi. Mi van? Ez a srác folyton szívat én meg ilyeneket képzelek? Atya ég. Komoly bajok vannak velem. Szóval megálltam előtte és ráemeltem a tekintetem.

-Igen Damon?-ejtettem ki a szavakat a számon, miközben még mindig a száján gondolkoztam.

-Az előbb csak figyelmeztettelek, de most már meg is büntetlek. Amíg a többiek pályáznak, addig te futsz. Az ötven kör a minimum.-jelentette ki Shades, de közben mindkettőnknek elterelődtek a gondolatai. Nekem rá, neki pedig...neki nem tudom mire, de valamire biztos.

-rendben.-bólintottam, majd nekiálltam szenvedni és futosgálni. Marha jó programm, mondhatom. Az első kör még lazán ment, a tizedik már kicsit nehezebben. Úgy a tizenhetedik táján beszorult a lelegőm, a huszonyolcadiknál meg már lógott a belem. Végül negyvenkettő körnél döntöttem úgy hogy feladom, mivel folyt rólam az izzadtság, fáradt voltam és leszakadt a lábam. Amint elterültem a fűben egy kis pihenésre vágyva, Shades természetesen megjelent előttem. Mi a halálért nem hagy békén? Nincs igazság, komolyan.

-Végeztél?-nézett rám pajkosan de egyben kissé szigorúan, mire én csak nyögtem egyet.

-Negyvenkettőt mentem.-mondtam el az igazat, bár megfordult a fejemben hogy kamuzok neki.

-Jólvan, menj be zuhanyozni, a többiek már elmentek.-mondta, majd sarkon fordult és otthagyott. Pazar, mondhatom. Legalább segített volna fel vagy valami. Tíz perc múlva feltápászkodtamés beindultam zuhanyozni. Elsőnek bementem a szobánkba a fürdőscuccomért, majd elkezdtem keresni a fürdőt.Kis kutatás után meglett, úgyhogy kerestem egy szimpi fülkét, behúztam a függönyt, levetkőztem és nekiálltam lemosni magamról az izzadtságot, a koszt és egy kevés vért, mivel a sebem egy picit vérzett. A forró víz csípte a hátamat, de annyira jól esett hogy legalább negyed órát voltam a zuhany alatt. A hajamat is megmostam, majd kifacsartam belőle a vizet, magamra tekertem a törölközőmet és kiléptem a fülkéből. Gyorsan felkaptam a cuccaimat és sprinteltem vissza a szobánkba. Útközben annyira figyeltem a lábamra (vagyis lehajtott fejjel mentem) hogy beleütköztem egy igencsak kidolgozott mellkasba, és megcsapott egy fahéjas-narancsos illat, ami elképesztően finom volt. Felnéztem, és a jól ismert szinte fekete szempárt láttam magam előtt, olyan tíz centire. Innen ki tudtam venni a barna különböző árnyalatait a szemében, és majdnem teljesen elvesztem abba a szempárba. És hogy kié is? Naná hogy Damoné.

-Ne haragudj, nem néztem a lábam elé..-motyogtam és éreztem hogy enyhén elpirulok. Damon mellkasára nézve láttam hogy vizes, aztán rájöttem hogy a hajam miatt.

-Semmi baj, én rohantam mint egy elmebeteg...-nézett mélyen a szemeembe, és hirtelen kedvem támadt volna csak úgy megcsókolni. De inkább elhesegettem ezt a csábító gondolatot, és folytattam az utamat a szobámba. Beérve megláttam Lucille-t az ágyán miközben a telefonját nyomkodta. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, felnézett majd felragyogott a szeme, hozzám pattant és megölelt. Esetlenül visszaöleltem, mivel a kezemben voltak a ruháim. Amúgy rendkívül bájosan festettem, micel rám volt tekerve a törcsim, a lábamon pedig a bakancsom himbálózótt, mivel csak úgy belebújtam, minden nélkül. Ja és persze a hajam kezdett megszáradni, vagyis ilyen helyes kis hullámok képzőttek a vállig érő loboncomban.