Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Tizenkettedik rész

Damon szemszöge:

Mit is kerestem hajnali fél négykor a folyosón? Szokás szerint nem tudtam aludni. Amióta a családom meghalt, vagy rémesen alszok, vagy egyáltalán semennyit. Ezen az éjszakán sem tudtam, úgyhogy elmentem sétálni egy szál melegítőben. Céltalanul bolyongtam a folyosókon, mikor a női fürdő szintjére értem. Vízcsobogást hallottam, úgyhogy elindultam felé, viszont hirtelen elállt. A fürdő ajtaja kinyílt és egy törölközőbe csavart, alacsony lány sétált ki rajta teljesen elázva, a fejét lehajtva. Ahogy közelebb jött, akkor ismertem fel Indiánlányt. Megtorpantam, így szegény lány belém ütközött. Komótosan rámemelte könnyben úszó zöld szemeit, majd mindketten döbbenten méregettük egymást. Mégis mit csinált hajnalban a zuhanyzóban?

-Indiánlány, mi történt?-suttogtam, miközben felmértem a helyzetet. Csurom vizes, teljesen át van fagyva, ráadásul a ruhája is átázott.

-Rémálmom volt. És vettem egy hideg zuhanyt.-motyogta reszketve.

-Így nem mehetsz a szobádba. Minden tiszta víz lesz. Gyere velem.-fogtam meg hirtelen a kezét, majd elkezdtem húzni a szobám felé. Útközben sorra vettem, mennyi szabályt hágunk át ezzel. Alig ötöt-hatot. Inkább nem gondolkoztam, csak húztam őt magam után. Pár percen belül a szobám ajtajába értünk.

-Hol vagyunk?-kérdezte Crystal. Úgy látszik nincs nagyon magánál.

-Ez a szobám. Egyszemélyes szobákat kaptunk, így nem lesz feltűnő ha itt alszol.-magyaráztam neki, miközben benyitottam a helységbe. Csak egy ágy, egy szekrény és egy asztal volt benne, meg természetesen a mosdó egy kis lyukban.

-Tessék? Itt fogok aludni?-torpant meg. Nagyon reméltem hogy nem tervez visszarohanni a szobájába.

-Igen. Adok száraz pólót és valami alsót is. Addig törölgesd meg a hajad.-fordultam hátra hozzá és óvatosan megcirogattam az arcát. A szemeivel engem vizslatott, aztán felkapta a törölközőjét és nekiállt lassú, álmos mozdulatokkal a haját dörzsölni. És mivel elvette a textilt a testéről, így megláttam az átázott pólóját, ami eléggé... tapadt. Nyeltem egy nagyot és inkább nekiálltam valami ruhát keresni neki. Kiemeltem a kedvenc, szürke pólómat, amin egy Agatha Christie idézet volt. Ehhez előkotortam egy fekete boxert és átnyújtottam neki.

-Ezzel mit kezdjek?-meresztette a szemét az alsónadrágra, én pedig majdnem felnevettem.

-Mivel nincsenek női ruháim, ezért csak ezzel szolgálhatok. Öltözz át, elfordulok.-mondtam, majd nekiálltam az ágyamat vizsgálni, miközben hallottam az anyagok susogását.

-Te szereted Agatha Christie-t?-kérdezte olyan meglepve, mintha a pólón egy „Szeretek kecskéket áldozni és molesztálni" felirat szerepelt volna. Komolyan ennyire műveletlennek tűnök?

-Persze. A legjobb krimiírónő volt. Megfordulhatok?-kérdeztem, mire egy nagyon halk igen volt a válasz. Megpördültem és végigmértem a látványt. A pólóm leért majdnem a térdéig, ezáltal a boxerem nem is látszódott. A felső nyakkivágása viszonylag nagy, így kellemes rálátásom volt a kidudorodó kulcscsontjára és a fél vállára.-Kényelmesek? Sajnos nincs kisebbem...

-Tökéletes lesz.-jelent meg egy enyhe mosoly az arcán, amit én egy óriási vigyorral viszonoztam.

-Gyere aludjunk. Holnap kelnünk kell.-szóltam neki,majd belevetettem magam az ágyba. Crystal dermetten állt ugyanazon a szent helyen, mint aki nem érti a szituáiót.-Nem jössz?-vontam fel a szemöldököm és megemeltem a paplant. Lajhártempóban sétált hozzám, majd bemászott mellém. Ahogy megöleltem és magamhoz préseltem, rájöttem mennyire kihűlt. Mint aki a fagyasztóba élte a fél életét.-Crystal, jéghideg vagy. Mennyit fürödtél te hideg vízzel?-tettem fel a költői kérdést, amire természetesen nem jött válasz. Szóval kissé eltoltam magamtól, így pedig meg tudtam fogni a hűvös kis kezeket és a tenyerembe zárva próbáltam melegebbé varázsolni őket. Miután úgy láttam, már viszonylag normális hőmérsékletűek, karjaimat a dereka köré fontam és fedetlen mellkasomra húztam őt. Lehet fel kellett volna húznom egy pólót, mivel Crystalnak szabályosan kihagyott a lélegzete. Halkan felkuncogtam, ő pedig felemelte a fejét. A félszáraz tincsi csiklandoztak, de én csak a magával ragadó zöld szempárt néztem. Mikor előszörmegláttam, azt hittem kontaklencse, mivel embernek ilyen szép szeme nincsen. Tökéletes kontrasztot képez rézbőrével és a sötét hajával.