Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Tizenegyedik rész

Damonnel sokáig maradtunk még a könyvtárban. Viszont olyan tizenegy fele elbúcsúztunk és visszaindultam a szobánkba. Reméltem hogy Luce ébren lesz, mivel szerettem volna mesélni neki. El akartam mondani neki az egészet Damonnel. Persze a családját kihagytam volna, hisz ez Damon dolga. Amint benyitottam az ajtón barátnőm felkapta a fejét. Örömmel vettem hogy ébren van, bár elég furán nézett rám.

-Hát te hol voltál? És miért van összetúrva a hajad? És miért vörös a fejed?-amíg rá nem világított, fel sem tűnt a hajam és a fejem. Gyorsan átfutottam rajta a kezemmel, bár nem sok változás történt, így hagytam a francba és lehuppantam Lucille ágyára.

-Szeretnéd tudni?-kérdeztem felspannolva, mivel alig vártam hogy kibökhessem.

-Naná. Tudni akarom miért csillog ennyire a szemed.-jelentette kis, majd felém fordult.-Hallgatlak.-siettetett, így belevágtam.

-Szóval. A könyvtárban voltam. Damonnel.-nyögtem ki, Luce-nak pedig kikerekedtek a szemei.

-Damonnel? Azzal a Damonnel? A szakaszvezetőnk Damonnel?-akadt ki teljesen. Oké, arra nem számítottam hogy Luce így fog reagálni.

-Igen, vele.

-És mégis mit csináltatok?-az arcáról nem tudtam semmit leolvasni. Shit.

-Hát... beszéltünk. Meg mást is...-sütöttem le a szememet.

-Micsoda?! Te lefeküdtél Damonnel???- az arca megnyúlt, de nem csak neki.

-Micsoda? Jézusom, dehogy!-mentegetőztem. Na cseszd meg, ezt is megoldottam. Jár a taps.

-Akkor mit tudtatok csinálni egy könyvtárba? Várj, itt van könyvtár?-jutott el az infó az agyáig.

-Igen, van. Hát... Damon megcsókolt. Úgy tizenötször.-húztam be a nyakam. Jól tettem mivel Luce robbanásközeli állapotba került.

-TE SMÁROLTÁL DAMONNEL ÉS NEKEM CSAK MOST MONDOD EL?!-emelte meg a hangját.

-Igen, mivel nem volt rá alkalmam. De kérlek ne ordibálj, különben felébreszted a fél tábort. Meg a másik felét is.-csitítottam.

-Jó, de akkor is, ez... nagyon durva. Nagyon állat is, de eszméletlenül durva.-ingatta a fejét.- És.. milyen?-kérdezte, mire csak egy hülye fej volt a reakcióm.-Mármint Damon.-magyarázta el.- Hogyan csókol?

-Hát, ugye nincs még nagyon tapasztalatom, de... jó volt. Nagyon. És konkrétan órákon át az ölében ültem.-meséltem boldogan, Lucillon pedig látszott hogy örül nekem. Nekünk.

-Ez... annyira elképesztő! De hogy kezdőtött? Mert gondolom nem csak jampisan besétált a könyvtárba és közölte hogy smárolunk. Ugye?-felröhögtem a mondata hallattán. De, valószínű hogy ez történt.

-Beteg ember vagy. Mondjuk persze volt előzménye.

-Hallani akarom. Most!-követelte. Komolyan, egy ovissal vagyok összezárva.

-Jólvan már. Az egész a túrán kezdőtött. Tudod, rosszul lettem és ezért visszahozott.- Luce bólintott.- Hát nem rosszul lettem. Pánikrohamom volt, Damon pedig segített „megoldani".- rajzoltam idézőjeleket a levegőbe. Luce felvonta a szemöldökét.-Akkor csókolt meg először. Utána mégegyszer egy tisztáson... aztán amikor mentünk vissza az erdőben, találkoztunk egy farkassal.

-Mivel? Ti találkoztatok egy kibaszott farkassal, én pedig egy héttel utána tudom csak meg?!

-Nyugodj már meg. Szóval a farkast sikerült úgymond elküldenem, mire Damon kiakadt. Durván. Egymással ordibáltam, és hülyeségeket vágtunk egymás fejéhez. És véletlen elmondtam neki a családom...-megakadtam-...történetét. Aztán zokogni kezdtem, ő átölelt és elaludtam. Elvileg ő hozott vissza a táborba, majd ugye nem nagyon keresett. Aztán mikor bementem a hadnagyhoz, utána elkapott a folyosón. Kihallgatta a beszélgetesemet.