Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

16. rész vagy mi a szösz

Damon

Crsytal elaludt, én pedig képtelen voltam felkelni mellőle. Csak néztem az alvó arcát, a kezemet pedig a pocakján pihentettem. Ezt felfogni hogy gyerekem lesz...

Mikor az autóban Lucille felhozta a témát, csak kimondtam ami először eszembe jutott. Nem gondoltam hogy ennyire magára veszi. Előttem van az arca, amikor kijelentettem hogy ez nem nekünk való. Annyira szomorú és csalódott volt. Akkor még nem esett le, sőt, meg sem fordult a fejemben hogy terhes lehet.

Hirtelen elkezdtett rezegni a telefonom, úgyhogy gyorsan lecsúsztattam a kezemet a pocakjáról és előhalásztam a zsebemből. Luce neve villogott a kijelzőn.

-Szia Luce. -szóltam halkan, nehogy felébresszem Cryst.

-Beengedsz?

-Most nem tudlak, Crsytal alszik. -néztem az alvó lányt. Halkan szuszogott és a kezemet szorongatta.

-Van pótkulcsotok? -jutott eszébe az ötlet.

-Persze hogy van. Látod ott azt a gumi kertitörpét?

-Aha megvan. A sapka alatt van vagy mi? -röhögött fel.

-Nyúlj be a farpofái közé. -adtam ki az utasítást. Hallottam ahogyan elakad a lélegzete.

-Ennek a szarnak vannak farpofái? -kérdezte élesen, én pedig elfojtottam a kitörni készülő röhögésemet. Tudtam hogy jó ötlet lesz megvenni azt a kertitörpét.

-Ott a kulcs közöttük. Halkan gyere be.

-Nem tudom min lepődök meg jobban. Hogy van egy gumi kertitörpétek, aminek farpofái is vannak, vagy hogy oda teszitek a pótkulcsot. -motyogta a telefonba, majd kinyomott. Pillanatokkal később hallottam a zár kattanását, majd közeledő lépéseket.

-Ügyes vagy. -dícsértem meg, ő pedig bemutatott. Halkan elnevettem magam, majd megpusziltam Crystal arcát.

-Elmondta, ugye?

-Igen. -mosolyogtam rá. Ahányszor eszembe jut, hogy babát vár, idiótán elkezdek vigyorogni. Komoly bajok vannak a fejemmel.

-És? -sürgetett Luce. Visszatettem a kezemet a hasára. Lucille-nak kitágultak a szemei, majd egy óriási vigyor terült szét az arcán.

-Apa leszek. És holnap megyünk dokihoz. Lucille. Szerinted jó szülők leszünk? -néztem a szemébe aggódva.

-Biztos vagyok benne. -leült Crystal mellé az ágy szélére és megsimogatta az arcát.

-Eljössz velünk megnézni a picit?

-A legnagyobb örömmel. -vigyorgott rám.

-Olyan fura. Lesz egy babánk. -meredtem magam elé.

-Hol fog aludni? -nézett körbe a hálónkban. Való igaz, bár nem olyan kicsi, de elég nehezen fog egy babaágy, meg pelenkázó szekrény beférni.

-Igazság szerint nem tudom. Szerintem el kell majd költöznünk. -haraptam be a számat. Bár egy darabig simán alszik itt, de idővel kell neki egy saját szoba. Csendben maradtunk, és mindketten őt néztük. Egyszer csak nyújtózott egyet és ásított egy rohadt nagyot.

-Szép jó... akármit. -nyitogatta a szemeit. Álmosan pislogott körbe. -Éhes vagyok. Kapok kaját? -nézett felém bociszemekkel.

-Neked akármit. -csókoltam meg, majd feltápászkodtam az ágyról. -Kijöttök?