A vizsgálat óta három hónap telt el, ezalatt viszont kilencszer mentünk vissza, az indokolt hat helyett. Mit ne mondjak, Damon kicsit túlreagált néhány dolgot. Egyszer csak azért, mert fájt a hasam. No comment.
Ezenfelül viszont unalmasan teltek a napjaink. Mindketten dolgoztunk, bár én valamennyivel kevesebbet mint ő, és már gondolkoztam hogy gyesre megyek. Damon abszolút emellet van, szerinte ugyanis annyit kell pihennem, amennyit csak lehet.
Pár napja elmentünk az otthonba, meglátogatni apát. És bár semmit nem értett, elmeséltem neki mindent amit az utóbbi időben történt velünk. Majdnem egész nap ott voltunk, én, mert szerettem hozzá beszélni és vele lenne, Damon pedig szolidarításból. Ilyenkor éreztem leginkább boldognak magam.
A mai napunk borzasztóan eseménydúsan telt. Először is, reggel összekaptunk, mint mindig. Damon szerint nem volt elég a vitaminmennyiség, amit tegnap bevittem, ezért ma mindenképpen be akart menni egy boltba, hogy az összes létező gyümölcsöt felvásárolja.
Még készülődés közben is a hisztijét hallgattam, hogy sosem hallgatok rá, semmibe veszem és hogy nem is érdekel igazán, hogy ő mit szeretne. Ilyenkor elgondolkozok azon, kettőnk közül ki is a terhes nő.
Az autóban ülve is duzzogott, miközben vezetett a rohadt szupermarket felé.
-Befejeznéd a durcázást? -sóhajtottam, miután meguntam a sértődött arcát.
-Nem durcázok. -jelentette ki.
-Damon, fejezd már be. Nagyon fárasztó vagy. -dörzsöltem meg az orrnyergemet.
-Miért nem engeded hogy segítsek? Csak annyit mondtam, hogy nem elég a vitamin, amit beviszel. De te már is kiabálni kezdtél, hogy ne szóljak bele.
-Igen, miután harmincszor egymás után elmondtad! -tártam szét a karjaimat.
-Crystal, féltelek titeket. Miért olyan nehéz ezt megérteni? -behajtottunk az üres parkolóba, Damon meg beállt egy random helyre.
-Én megértem, de egy picit túlzásba viszed. Nem vagyok felelőtlen. -simítottam a kezem az arcára.
-Oké, vissza fogom fogni magam. -sóhajtott, majd előre hajolt, egy gyors puszit nyomott a számra és kiszállt az autóból. Fejcsóválva cselekedtem ugyanígy, majd átsétáltam az ő oldalára. Damon mosolyogva karolta át a derekam, és így indultunk be a boltba.
-Mit csinálsz? -néztem összevont szemöldökkel a telefonjára, ahol egy lista volt megnyitva.
-Bevásárlólistát nézek.
-Bevásárló...mit? Várj, te tudod egyáltalán mi az? -hökkentem meg. Damon Shades, akivel már évek óta együtt vagyunk, ennyi ideig eltitkolta?!
-Nem vagyok teljesen hülye. -pillantott rám sértetten.
-Na és mik vannak azon a listán? -leskelődtem.
-Zöldségek, gyümölcsök... vitaminbombák. Meg csirke és hal. -vont vállat.
-Rémes vagy. -forgattam meg a szemeim.
-Ha majd az orvos megdícsér, hogy milyen magasak a vitaminszintjeid, mást fogsz mondani. -simogatta meg a derekam.
-Te beszerzed ezeket a szarokat, én meg megyek és összeszedem a cuccokat, amiket meg fogok enni. Tíz perc múlva találkozunk. -felpipiskedtem és nyomtam egy puszit az arcára, majd gyorsan elszökdécseltem és kerestem egy kosarat. Nem meglepő módon azonnal az édességek felé vettem az irányt.
YOU ARE READING
Katonaság? Ugyan kérlek...✔️
Random\ⒷⒺⒻⒺⒿⒺⓏⒺⓉⓉ/ Egy döntés. Egy lány. Egy tábor. Ha szeretnél olvass bele. Ha tetszik folytasd, ha nem akkor ne.