Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Tizenharmadik rész

Reggel elég szokatlanul keltem. Kezdjük ott, hogy egy kidolgozott hát volt az orrom előtt, a karom pedig szorosan fogta a háthoz tartozó derekat. Kizárásos alapon Damon lehetett csak, szóval megnyugodtam. A fejemet egy kicsit felemeltem, így ráláttam Damon alvó arcára. Igazam lett, mivel tényleg eszméletlenül édesen alszik. Halkan szuszogott, a haja az arcába hullott. A szemeim lejjeb vándoroltak egészen a mellkasáig, ugyanis ott pihentette összekulcsolt kezeinket. És észrevettem hogy nincs rajta takaró. Vagyis csak rajtam volt, Damon viszont csupán egy melegítőben feküdt, úgyhogy óvatosan ráemeltem a takarót. Halkan morgott egyet, de nem ébredt fel. Nem tudtam mennyi lehet az idő, de inkább visszahajtottam a fejem és az orromat belefúrtam a lapockájába.

Viszont amekkora szerencsétlenség vagyok, nem bírtam visszaaludni, úgyhogy döntöttem. Ha én nem alszok, akkor ő sem. Újból felemeltem a fejem, de ezúttal a füléhez hajoltam és a mögötte lévő vékony bőrt kezdtem puszilgatni. Szépen lassan áttértem a borostás arcára. Végigmentem az állkapcsa vonalán de meguntam, úgyhogy hirtelen felindulásból megcsókoltam. Még épphogy összeért az ajkunk, Damon azonnal visszacsókolt, sőt, átfordított, így alatta feküdtem. Kezeimmel a hajába túrtam, így húztam magamhoz közelebb. Az ő kezei sem maradtak tétlenek, fel-alá húzogatta őket az oldalamon. Egyik tenyerét becsúsztatta a túlméretezett póló alá és csupasz bőrömet simogatta. A tenyere annak ellenére hogy egész éjszaka az enyémet fogta, jéghideg volt, így tiszta libabőr lettem. Ezt megérezhette, mivel a csókunkba mosolygott. Hamarosan elvált tőlem, így megláthattam a haját, ami most egy szénabogjára hasonlított. A sötét tincsek szanaszét meredeztek a feje tetején, az arcán pedig óriási vigyor ült.

-Ezentúl mindig ilyen ébresztőt kérek.-jegyezte meg, miközben visszafeküdt mellém.

-Végig ébren voltál?

-Hát... csak amikor az államat puszilgattad, akkor keltem fel. De azóta igen.

-Hülye.-röhögtem fel.-Mennyi az idő?-néztem körbe a szobában egy óra után kutatva.

-Fél nyolc.-nézte le az időt a földön heverő kis digitális óráról.

-Nem kéne indulnunk? És esetleg nekem valami ruhát szerezni?-mutattam magamra, mivel még mindig a pólójában és boxerében feszítettem.

-Nekem így is tetszel.-villantott egy perverz vigyort, én pedig megforgattam a szemeimet.

-Azt mindjárt gondoltam. Na, most pedig mehetsz Luce-hoz ruháért.-utasítottam. Damon kikeredett szemekkel kiröhögött.-Most mi van? Menjek én oda egy szál pólóban úgy, hogy akárki megláthat?

-Oké, nyertél.-sóhajtott. Gyorsan felkapott magára egy pólót és fél percen belül elhagyta a szobát.

Gondoltam kihasználom a távollétét és körülnéztem a szobájába.

Előző este nem tudtam rendesen megnézni, de nagyjából hasonló volt a gondolataimban élővel. A falak itt is sima fehérek voltak, kivéve az ágy mellett állót, ami szénfeketére lett festve. Az ágy ágyszemélyes, egyszerű vaságy. Mellette, az ablak alatt egy asztal helyezkedett el egy székkel. A szoba másik felét pedig egy egyszerű szekrény borította be.

Puszta kíváncsiságból kinyitottam az ajtót és eléggé meglepődtem. A szoba eddigi részein egy fotót vagy akármit sem láttam, de a szekrényajtó tele volt velük. Egy kép egy tizenéves kisfiúról, aki kísértetiesen hasonlít Damonre. Majd mégegy, amin három Damon klón van csak a másik kettőnek nem sötétbarna, hanem borostyános a szemük van és pár évvel idősebbek a mellettük álló fiúnál. Damon ikerbátyjai lehetnek, Scott és Jack.