Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Negyedik rész

*Damon Shades szemszöge*

Körübelül két napja jöttünk meg a táborba. A lányok táborába. Az eredeti bázisunkon kihirdették hogy kik lesznek a szerencsések, akik három évig kiképezhetik a csajokat. Bár reméltem hogy benne leszek abba a bizonyos tucatnyi emberbe, sokként ért. Mindegy, volt két napunk berendezkedi és felmérni a terepet az újoncok érkezése előtt, akiknek mi leszünk a kiképzőjük. Én személy szerint kifejezetten kellemesnek tartok három évet dögös macákkal. Jó, tudom, nem kéne ezt mondanom, végtére nem lehet más csak szakmai kapcsolat, de könyörgöm, én is férfiból vagyok.

A második napon Stone hadnagy elküldött néhány tapasztaltabb hölgyhöz hogy megtanuljam hogyan is kell kőkemény, szenvedős edzést tartani. Nem mintha nem tapasztaltam volna négy éven át, de mindegy. Viszont a lányoknak nem volt velem szerencséjük, mivel eléggé élveztem ahogy futosgáltak, jó volt hogy kivételesen én kiabáltam én nem velem ordítottak.

Az edzés közben kezdtek az újak szállingózni, de csak egy lány volt akit alaposabban szemügyre tudtam venni. A többiek futottak én pedig éppen a saját kis pihenőmet tartottam és nekik kiabáltam, mikor megláttam. Vállig érő, sötétbarna haja és szikrázóan zöld szeme volt. Konkrétan elvesztem a tekintetében, de ahogy észrevettem ő sem volt ezzel másképp. Aztán hirtelen elkapta a tekintetét és a csípőjét enyhén ringatva tovább állt. Hát mit ne mondjak, a lányon nem csak a gyönyörű, indiános vonásokkal rendelkező arca, a sima, hibátlan bőre fogott meg, mivel az idomaival sem voltak bajok, sőt. Mindene olyan volt amilyennek lennie kell, konkrétan az egész lányon. Inkább én is az edzésre koncentráltam és titkon reméltem hogy én leszek a kiképzője.

*Crystalék első tréningjén*

Imáim meghallgattadtak, mivel én fogom az ő csoportját kínozni. Az újoncok hat csoportra vannak bontva, és kettesével felváltva trenírozzuk őket. Az én párom Dave, kissé visszahúzódó, de amúgy hulla jófej srác. Visszatérve, a hölgyike egy vörös csajjal beszélgetett mikor odaértem. Bemutatkoztam, ismertettem a menetet és egy picikét flörtöltem a lányokkal, amire az indiánlány csak pofákat vágott, amit nem teljesen értettem, mivel a többi lány nagyjából teljesen elalélt. Már akkor tudtam hogy elég nehéz dolgom lesz vele, de ez később méginkább bebizonyosodott. A csekély mennyiségű futás után jött az erősítés, aminél mindenki lihegett, de azért megcsinálták. Az indiánlány megcsinálta a gyakorlat egy részét, majd elterült a fűben. Bár alapjáraton nem zavart volna, mivel az első napom nekem is ilyen volt, azért a kísértés győzött, mivel rohadtul cseszte a csőrömet hogy nem nagyon tervez elolvadni. Oké, kicsit nagy az egóm, de legalább tudom a határaimat. Odalopakodtam a háta mögé,leguggoltam és kissé rekedtesen a fülébe súgtam.

-Csak a végén ülük le, nem a közepén.-szóltam, mire hátrafordult.

-Majd igyekszem megjegyezni.- szólt vissza, mire egy iciripicirit, de komolyan csak egy kicsit ledöbbentem. És ideges lettem.

-Mivel ez az első napod, nem kapsz büntetést, de még egy ilyen hangsúly és esküszöm kilencven kört fogsz futni.-suttogtam a fülébe, erre pedik tiszta libabőr lett. Elégedetten pattantam fel, majd körbejártam és látszólag a többiek munkáját ellenőriztam. Igen, csak látszólag, mivel végig az indiánlányon tartottam a szemem ésfigyeltem hogy dolgozik-e. Legnagyobb meglepetésemre igencsak hamar végzett mindennel, de mivel már kissé gáz lett volna odamenni újra, így csak odanéztem, bele azokba a hihetetlenül zöld szemekbe és kivételesen én kaptam el a tekintetem. Magamba közbe megjegyeztem, hohy majd utánanézek mi a neve, mivel bár az indiánlány találó, de kíváncsi vagyok hogy hívják. Egy ilyen különleges lánynak tuti valami ritka neve van.