Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

17. rész vagy mi a szösz

Reggel Marshal nyalogatására keltem fel. A kis dög éppen a talpamat nyálazta szarrá.

-Marshal! -szóltam neki halkan, mire vidáman csaholva mászott hozzám az ágyon. Nevetve öleltem magamhoz, mire az arcomat kezdte nyalogatni. Megvakargattam a füle tövét, Marshal pedig hálásan hajtotta a buksiját a kezembe. Próbáltam felülni, hogy Marshal az ölembe fekhessen, de Damon nem eresztett.

-Damon, ébresztő! Jó reggelt! -megfordultam az ölelésében és nekiálltam az arcát puszilgatni. Az állát, a friss borostás arcát, egyszer kétszer pedig a száját. Sejtettem hogy ébren van, a gyanúm pedig beigazolódott amikor elmosolyodott.

-Szeretem amikor így ébresztesz. -morogta csukott szemmel.

-Fel kéne kelni. -simítottam ki egy kósza tincset a homlokából.

-Nem akarok. Tökéletesen fekszek. -temette az arcát a mellkasomba.

-El kell készülnünk. Tudod hogy hova megyünk ma. -túrtam a sötét tincsei közé. Már ráférne egy fodrász, amennyire megnőtt a haja.

-Nem érdekel. Én aludni akarok, veled. Na jó, talán Marshal is maradhat. -motyogta álmosan.

-Szóval ha jól értem, nem szeretnél eljönni velem a gyereked első vizsgálatára? -vontam fel incselkedve az egyik szemöldököm. Naná hogy kiment fejéből. Reggelente egyszerűen használhatatlan. Amikor felfogta amit mondtam, hirtelen megfagyott és kipattant a szeme.

-Dehogynem. Basszus, el is felejtettem. -dörzsölte meg az arcát. Felnevettem és már mondani akartam neki valamit, de hirtelen borzasztó hányinger tört rám. Villámgyorsan kibontakoztam a karjaiból és kipattantam az ágyból, ezzel felverve és valószínűleg leverve szegény kutyát, majd a tenyeremet a számra tapasztva kirohantam a hálóból. Berontottam a fürdőbe, és épphogy felnyitottam a vécé tetejét, már jött is ki a tegnapi vacsorám.

Amikor kiadtam magamból mindent, a fürdő falának dőltem és a hideg csempének döntöttem a homlokomat. Megtöröltem a szám, és lehunytam a szemem. Alig egy perccel később Damon telepedett le mellém. Lassan kinyitottam a szemem és ráemeltem a tekintetem.

-Tessék. -nyújtott felém egy pohár vizet. Kivettem a kezéből és mohón kiittam az egészet.

-Köszi. Ez jól esett. -sóhajtottam, majd a vállára hajtottam a fejem.

-Jobban vagy? -tapogatta meg a homlokom.

-Egy kicsit még émelygek. De amúgy igen. Utálok hányni. -motyogtam.

-Mindenki utál. De ezt most el kell viselned. -simított végig a combomon. Ekkor tűnt fel, hogy még mindig a tegnapi ruhám van rajtam.

-Elmegyek átöltözni. Csinálsz nekem reggelit? -kértem bociszemekkel. Sóhajtva tápászkodott fel.

-Mit kérsz enni? -kérdezte, majd a kezemnél fogva felhúzott.

-Nem tudom. Lepj meg. -vontam vállat, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit a borostáss pofijára. -És borotválkozz meg.

-Igenis főnökasszony. -forgatta meg a szemét. Röhögva karon vágtam, majd elsétáltam mellette be a szobába. Összeszedtem magamnak néhány darabot és átmentem a fürdőbe.

Ott bent ledobtam magaról a ruháimat, felkötöttem a hajamat és beálltam a zuhanyzóba. Halkan felsóhajtottam amikor magamra eresztettem a meleg vizet. Elképesztően felfrissültem a zuhanytól, szívem szerint legalább egy órán át álltam volna a forró vízsugár alatt, de közben a gyomrom is megkordult. Elállítottam a vizet és kiszálltam a zuhanyzóból. Gyorsan megtörölköztem, majd felkaptam a kihozott fehérneműt, a bordó pulcsit, ami Damoné, és egy pár bolyhos zoknit. Még gyorsan megmostam a fogam és már mentem is.