Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

Második rész

Miután visszaértünk, megnéztük mit is kaptunk. Egy kupacban volt vagy nyolc egyszerű, bő, fekete póló, négy terepmintás nadrág, kettő melegítő és bár ezt nem mondták, de adtak pluszba hat fekete sportmelltartót. A kupacunk mellé ugye jött a bakancsunk, ami egy szokásos katonai bakancs volt, fekete (milyen meglepő) és ahogy észrevettem, valószínűleg acélbetétes. Még lent elhangzott hogy egy órán belül mindenki öltözzön át és jöjjön ki az épület melletti füves placcra, mivel kezdetét veszi a kiképzés. Mivel negyed órát elszerencsétlenkedtünk Lucille-lal, elkezdtünk öltözni és közben folytattuk a nemrég félbehagyott beszélgetést.

-Szóval azt mondod családi és legjobb barátnős okok miatt vagy itt.-kezdett neki, mire én bólintottam egyetértésem jeléül.-És nincs benne semmilyen pasi? Mert tudod szerintem sokan ilyen okok miatt jöttek..-kérdezte, mire én lesokkoltam.

-Figyelj Lucille..-kezdtem bele, de félbevágott.

-Csak Luce. Nem használom a teljes nevemet.-szólt közbe.

-Luce... figyelj ez...kicsit kínos, meg ciki meg minden, de..-makogtam, miközben majdnem meghaltam olyan kínos volt a szituáció.-Huhh mindegy kimondom. Szóval nekem még nem nagyon volt..barátom, sosem jártam senkivel. Az első csókom is oviban volt, úgyhogy gondolom az nem számít bele...-kezdtem el a szófosást, mire Luce megállított.

-Crys, nyugi nincs gáz. Van aki később érik, ez természetes. Nem akartalak kínos szituba hozni csak...-de nem tudta befejezni, mivel ránézett az órára és engem magával rángatva rohanni kezdett.-Basszus mindjárt ott kell lennünk, gyere már! Nem kéne már most elkésni...-lihegte, mivel közben sprinteltünk ki az ajtón. Éppen időben érkeztünk, a többi lány csoportokban állva beszélgetett, úgyhogy még nem kezdtük az edzést. Halleluja. Mosolyogva néztem Luce-ra,aki rámvigyorgott és kihúzta magátt. Ekkor meghallottunk egy számomra nagyon ismerős és szexi hangot.

-Hölgyeim, sorakozó! Szororsan egymás mellé, gyerünk!-kiáltotta, mire azonnal tettük amit kért. Erre elmosolyodott, és folytatta mondandóját.-A nevem Damon Shades és én leszek a maguk kiképzőtisztje. Nyugottan tegezzenek, mivel nem vagyok olyan öreg.-ezután a kijelentése után kacsintott egyet, amitől a lányok fele elovadt, de engem per pillanat csak a hányinger kerülgetett. Most komolyan a kiképzőnk flörtölget velünk? Pfff...-szeretném ismertetni a menetet. Először is, minden reggel hét órakor itt találkozunk. Reggel húsz kör bemelegítés, majd erősítés. Utána mehetnek reggelizni, reggeli után az akadálypályával ismerkedünk. Utána ebéd, egy óra pihenő és Stone hadnaggyal tanulnak elméletet. A tanulás után visszajönnek, még tréningezünk hogy este feltétlen jól aludjanak, nyolckor pedig vacsora. Tizenegy óra után ne hagyják el a szobájukat, mosdó van minden szobában, így az nem kifogás. Most pedig, valakinek kérdése?-nézett körbe, mire egy lánynak fellendült a keze.

-Milyen hosszú egy kör?-kérdezte, mire Damon elmosolyodott.

-Egy kör fél kilóméter hosszú, úgyhogy indulhatnak is. Nincs lazsálás, rendes tempót kérek, nem kocogást!-kiáltotta, mire vigyázba vágtuk magunkat, ordítottunk egy „Igen, uram!"-ot, majd nekiindultunk. Hát mit ne mondjak, nem volt túl kellemes 10 km-ert rendes tempóban lefutni. Én mindig sportosnak és fittnek tartottam magam, de ezt inkább visszavonom. A körök végére majd meghaltunk és elterültünk a fűben. Damon mosolyogva ingatta a fejét, majd elkiáltotta magát.

-Lányok! Ez milyen teljesítmény? Gyerünk, gyerünk álljatok fel!-erre csak nyöszörögtünk, de azért feltápászkodtunk.

-Szóval most erősítésnek hetven felülés, hetven fekvőtámasz, ötven négyütemű fekvőtámasz! Aki ezzel kész, az leülhet.-mondta ki a halálos ítéletünket egy idióta vigyorral a fején. Luce-ra néztem, aki majd meghalt, bár a többiek sem voltak jobbak. Feltápászkodtam, majd elkezdetem a fekvőket. Mire húsznál tartottam, a többiek is nekiláttak nagy nyöszörgések közepette. Miután befejeztem a fekvőket, egy kicsit leültem a földre. Fél perc múlva valaki irtó szexi, rekedtes hangon a fülembe súgott.

-Csak a végén ülük le, nem a közepén.-súgta a fülembe, mire (bár azonnal tudtam kihez tartozik ez a hang) hátrafordultam.

-Majd igyekszek megjegyezni.-löktem oda kissé flegmán, mire neki enyhén elkerekedett a szeme.

-Mivel ez az első napod, nem kapsz büntetést, de még egy ilyen hangsúly és esküszöm kilencven kört fogsz futni.-súgta megint a fülembe, mire kirázott a hideg. Damon felállt és elment, én pedig nekiálltam négyütemzni, majd felülésezni. Én akartam a leghamarabb végezni, hogy lássa, nekem meg se kottyanna a kilencven kör. Bár ez nem igaz, azért tényleg én végeztem elsőnek, úgyhogy leültem, majd elterültem a puha füvön. Damon újra rámsandított, ám ezúttal nem jött oda. Hála Istennek.

-Crys, te már végeztél is?!-akadt ki Luce, mire én felnevettem és bólintottam. Luce kissé gyanakvóan nézett rám, de folytatta a dolgát.

-Rendben, most végeztünk.-szólalt meg Damon mikor látta hogy mindenki befejezte a feladatot.- Remélem senki sem tervezi ellógni az akadálypályát!-nézett szúrós szemekkel, mire sokan a fejükkel nemet intettek,jelezve hogy eszükbe sincs. Én természetesen nem tartoztam közéjük, mivel Damon nagyon kihúzta nálam a gyufát.-Mehetnek hölgyeim!-mosolygott és közben végigjártatta rajtunk a szemét. Amint ezt kimondta, rögtön megfordultam és már mentem is a szobámba, Luce pedig a nyomomban loholt.

-Crys állj már meg! Mindjárt megfulladok!-lihegte, miközben próbált beérni. Természetesen megálltam, ne nyúljon már ki szegény az első napon.-Mi volt ez Damonnal? Úgy láttam kiakadt rád.-nézett rám kérdően.

-Semmi. Csak egy seggfej. Ennyi.-vontam vállat. Luce elég gyanakvóan méregetett, mint aki nem hisz nekem, de rámhagyta és rögtön témát váltott nagy megkönnyebbülésemre.

-Szerinted milyen lesz itt a kaja? Remélem elég jó, mert különben óriási szívás lesz.-csacsogott Luce, amire én csak fél füllel figyeltem, mivel őppen elhaladtunk az akadálypálya mellett ahol a lányok éppen átmeentek. Mivel ez lesz a következő feladatunk volt, gondoltam ellesek pár trükköt, mivel elég valószínűneg tartom, hogy Damon engem fog legjobban kínozni.

-És persze a levéltetvek is kifejezetten érdekesen párosodnak..-mondta Lucille, mirre én igencsak redardált fejjel nézhettem vissza, mivel kitört belőle a röhögőgörcs.-Látom elkalandoztál. Ennyire érdekes a pálya?-nyögte ki, miközben még mindig az arckifejezésemen röhögött.

-Ja nem, csak... gondoltam felmérem a terepet, mivel ez lesz a következő, és tudod..-hebegtem össze-vissza.-Inkább menjünk vissza a szobába-tanácsoltam.

-Oké menjünk.-értett egyet Luce és nekiindultunk. Útközben elhaladtunk néhány tréningező mellett, majd az épületbe lépve megpillantottunk egy csoport katonát. Kissé furcsa volt, léven hogy ez egy női tábor, de inkább hagytam. Ha közünk van a tucatnyi, igencsak helyes katonához, majd gondolom értesítenek. Mellettem Luce-nak kikerekedett a szeme és ámulattal nézte őket.

-Azt a rohadt.. ezek komolyan itt vannak vagy csak napszúrást kaptam?-tette fel a kérdést, ami az én fejemben is megfordult.

-Igen, komolyan itt vannak. De inkább gyere, mert már csorog a nyálad.-rángattam el barátnőmet, aki a sokk után visszatért álomvilágából. Amint vissztértünk a szobába, levetettem magam az ágyamra és próbálzam feldolgozni, hogy még csak 11 óra, de már szereztem egy barátnőt, túl vagyok egy tikkasztó edzésen és találkoztam egy seggfejjel. És a napnak még közel sincs vége.

ԍc