Katonaság? Ugyan kérlek...✔️

14. rész vagy mi a szösz

Amióta Damon hazajött, egyszerűen minden a helyére került. Lényegében a lehető legjobb minden. Van egy lakásunk, együtt vagyunk és már tényleg itthon van. Kívánhatnék ennél többet? Mondjuk nekem még kellett egy kutya, mivel a mopszlim sajnos meghalt.

Miután erről beszélgettünk, egyik nap Damon hazaállított egy kartondobozzal, benne pedig fekete kutyus lapult. Akkora volt mint Damon tenyere, pici fekete nózival és nagy kék szemekkel. Azonnal beleszerettem a drágába, így került hozzánk Marshal.

-Annyira várom már hogy itt legyen! Istenem, már majdnem egy éve nem láttam. -pattogtam az autóban, útban a reptér felé. Damon ült a volán mögött, egyik kezével a kormányt fogta, a másikat a combomon nyugtatta.

-Negyed órája indultunk el. Ezalatt pontosan tizenhétszer mondtad el. -sóhajtotta. Kicsit bepörögtem.

-De akkor is! Már annyira hiányzott! -áradoztam.

-Tizennyolc.

-Nem szeretlek. -nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Annyira imádom hogy ilyen érett vagy. -gúnyolódott.

-Mikor érünk már oda? -figyelmen kívül hagytam a beszólását, és inkább tovább csesztettem.

-Mégegyszer megkérdezed és kiraklak. -vetett rám egy szigorú pillantást, de a szája sarkában ott bújkált egy mosoly.

Durcásan dőltem hátra az ülésben és felhangosítottam a rádiót.

Tíz perc múlva már a reptér fotocellás ajtóján mentünk be a megfelelő terminálhoz. Szinte már szökdécseltem, annyira izgultam.

-Nyugi már. -húzott magához a derekamnál fogva. -Amikor én jöttem, akkor is ennyire be voltál sózva?

-Nálad máshogy voltam besózva -fontam a nyaka köré a kezem.

-Hogyan voltál? -kérdezte egy szemtelen mosoly kíséretében, majd közelebb hajolt hozzám.

-Tudod te azt jól. -az orrunk már összeért, Damon pedig hajolt hogy megcsókoljon, de ekkor megláttam Lucille-t.

-Úristen ott van! -kiáltottam, majd Damont ott hagyva a barátnőm felé vetettem magam és szorosan magamhoz öleltem.

-Atya ég Crys, annyira hiányoztál. -szorított magához.

-Te is nekem Luce! El sem hiszem hogy itt vagy!

-Szia Luce! -hallottam meg Damon vidám hangját a hátam mögül.

-Hali Damon. Hogy vagy mindig? -bontakozott ki vigyorogva a szorításomból, majd Damonnel is megölelték egymást.

-Ezzel a hülyével tökéletesen. -röhögött, majd mellém lépett és nyomott egy csókot a hajamba.

-Én is szeretlek. -küldtem neki egy grimaszt. -Akkor mehetünk?

-Persze. Luce, te, mint katona, elbírod a cuccod, vagy udvariasnak kell lennem? -küldött Damon egy pillantást a csomagok felé.

-Tudod mennyire bírlak, úgyhogy parancsolj. -dobta neki a táskáját. Könnyedén elkapta és a vállára akasztotta a sporttáskát, a szabad karját meg a derekam köre fonta. Elindultunk kifelé, közben folyamatosan járt a szánk.

Az autóba szállva még mindig pofáztunk, egymás szavába vágva sztorizgattunk. Damon mosolyogva hallgatott minket.

-Most már nagyon kíváncsi vagyok a kis fészketekre. Amúgy, nem akartok végre keresztanyává tenni? Kérdezte vidáman Luce, mikor megálltunk a lakás előtt.