*Shon*
-Látod csak sikerült elérnem, amit akartam.-simítottam meg az arcát mire elfordult.
Otthagytam,hadd gondolkodjon egy kicsit,én pedig el kezdtem tervezgetni, hogyan fogom megkínozni, hogy mindketten élvezzük. Aki nem jött volna rá, elmondom, hogy farkasokat ölök, de Zarát nem fogom megölni egyből...neem.😏😏
Kiválasztottam pár kést, két láncot, meg egy olyan valamit amivel be kell kötni az illető száját, és vissza is indultam, szórakozni egy kicsit.
-Haver,gyertek,át később a bandával, biztos ami biztos. Hozzatok minnél több éles fegyvert, biztos feltünt a falkának, hogy eltünt az alfa.
-Shon. Mire készülsz?-ez jó kérdés.
-Majd meglátod kicsi lány...Letettem cuccokat amiket hoztam és elindultam felé.Tudtam, hogy csinálhatok vele akármit, mert kénytelen lesz hagyni. Így elkezdtem kiszívni a nyakát,és a sóhajtása, egyre jobban arra késztetett,hogy csinálják vele valamit... Hogy tartsam a Bad Boy stílust, nem azért mintha nem lett volna eléggé kiláncolva vagy ilyesmi, mert a keze az még mindig az ágyhoz van bilincselve, de a biztonság kedvéért, elővettem a láncot és a bokájánál fogva kiláncoltam azt is az ágyhoz.
-Mostmár nem tudsz menni sehova. Átváltozni sem a legjobb ötlet tudod, mert a sokkoló,még mindig a lábadon van.Nékülem nem vagy semmi.
-Mostmár tényleg nem tudok erre mondani semmit. Beteg pszichopata állat vagy. Nem is értem mit keresel te az egyetemen.
-Mostmár semmit, téged kerestelek, azt hittem, több időmbe fog telni míg megtalállak, de azért nem, sőt már meg is szereztelek.-előszedtem a telóm, és csináltam Zaráról egy képet, hogy örökítsem meg, ezt a csodás pillanatot, amikor tehetetlen...*Adam*
Nagyon ideges vagyok, miért kellett nekem elengedem egyes egyedül.
Felhívtam Tayt, aki szintén nagyon ideges lett,de azért szólt még a régi ismerősöknek.Logan,hát ő meg teljesen elmebeteg lett,máris lefoglalta a repülőjegyet, míg én próbáltam neki elmondani mi is történt,persze azt kihagyva, hogy lefeküdtünk.
-Mi a francot csináltál te barom??!-rontott nekem egyből Tay és Logan mikor megláttak a reptéren.
-Nem az én hibám jó?Ki a fene gondolta,hogy nem tud egyedül vásárolni??
-Elég!-rivalt ránk Logan.-Most szépen Adam elmondd mindent, de csak miután nyugodt körülmények között
vagyunk, úgyhogy kérlek menjünk.Útközben váltottam pár szót, a régi 3 haverommal, akiknek szólt Tay.
Mikor bementünk az ajtón és leültünk a kanapén, elmondtam nekik mindent kivéve az estét amikor berúgtunk, meg azt hogy tegnap mi történt, mielőtt lelépett volna vásárolni.-Szóval a Shon gyereket kell megkeresni és helyre tenni?-vázolta fel a lényeget Logan.
-Ja,csak előbb meg kellenne keresni Zarát.Közben megérkezett a 3 új tag is akiket tegnap szerveztem be, nekik is
elmondtam a lényegesebb dolgokat.-Most,hogy mindenki itt van, keressük meg a lényeges személyt is.-szóltam.
-Hogy akarod megkeresni?Ez rohadt nagy terület...-Taynek ebben igaza van.
-Az lehet,de mi kitűnőek vagyunk keresésben, ráadásul gyorsak is vagyunk, holnap reggelre tuti meg fogjuk találni,és akkor támadunk.*Zara*
Fogalmam sincs mit csinálnak a fiúk, Adam,Logan,Tay. Oh. Istenem...Tay.
-Shon!-ordítottam rá,merthogy fájt amit csinált,csak nem tudom mit csinált.
-Mi a baj cica?-húú de rohadtul utálom, ha becézget.
-Áh. Nem tudom mit csinálsz de ezt fejezd be, mert nagyon fájt.
-Elnézést...kérnék, de nem fogok!-röhögött ki.-Mert az a cél, hogy fájjon.Ennyi, kész. Ki vagyok neki szolgáltatva kész szánalom az egész.
Nem tehetek semmit, csak várni tudok.Shon ráült a csípőmre, és a kezével elkezdte simogatni az arcom.-Ezt te élvezed?-próbáltam elfordítani a fejem,de nem sikerült.
-El sem tudod képzelni mennyire.
-Mit akarsz velem tenni?-kérdeztem.
-Sok mindent, de nem fog sikerülni, mert már nem sok időnk maradt így kettesben. Egy mert jön a banda szórakozni egy kicsit, kettő meg jön a falkád,és gigantikus mészárlás lesz.
-Az én falkám legyőzhetetlen.
-Más farkas ellen biztos, de hogy boldogulnak az éles fegyverekkel?Nem válaszoltam neki,mert igaza van.
Nem tudom, mit fognak kezdeni. Nem, tudok én már semmit, azt tudom, hogy most nagyon nem itt kellenne lennem, és hagyni ennek ,a vadbaromnak, bármit is.-Ohó!Szép példányt találtál haver!-rontott be az egyik tag a bandából.
-Ugye?-mosolygott perverzen Shon.
-De konkrét mit csinálsz rajta?Rosszkor jöttünk?Az oké hogy ki van kötve.-kérdezte egy másik,amúgy így hirtelen lettek még 9-en ebben a kis pincében, én meg kezdtem magam egyre furábban érezni, túl sok itt a hímnemű, aki a tekintetével már gondolatban régen...nem is tudom.-Ja hát, gondoltam kibróbálom a magaslati levegőt.-ezen mindenki röhögött,csak én nem értelemszerűen.
Gondoltam egyet,és felemeltem a csípőm, és a nagy erőmnek hála fel is bírtam emelni, olyannyira, hogy mindenki jól lássa, és Shon is megérezze.-Tornagyakorlatot végzel, vagy csak megkívántál?-röhögés ezerrel, utálom Shont.-Menj vissza oda, ahonnan jöttél. Tudod veled soha a büdös életbe nem feküdnék le, még hozzád sem érnék.
De így sajnos nem tudok tenni elenne
semmit, de ha tudnák, te már nem lennél az élők sorában az tuti.
-Ez nem volt szép. Fiúk magunkra hagynátok úgy látom még kell egy kicsit nevelni ezt a lányt vagy kutyát.
-Anyukád a kutya bazd meg.- ezt a beszólásomat követően húú-zás lett, és kaptam is a pofont, így már vissza is tettem a csípőm az ágyra, egy mert elfáradtam,kettő meg mert fájt a tasli.
-Na ezt még megbánod kislány!-intett a többieknek,hogy húzzanak a francba.-Nem volt ez jó ötlet hidd el nekem.A következménye fájni fog,és hidd el, nem fogok rád vigyázni.Kicsit feljebb emelkedett a csípőmről, majd leszállt, elvette azt a valamit amivel be kell kötni az ember száját, ha sokat pofázik, visszajött és be is kötötte volna vele a szám, ha nem kezdek el mozogni, de rossz ötlet volt, mert kaptam egyet a sokkolóval, ami egy kicsit ki is ütött, és ez az idő épp elég volt neki.
Nem telet el csak épp 10 perc vagy annál is kevesebb, viszont amikor magamhoz tértem, már beszélni nem tudtam,és lenézve magamra,azt sem éreztem meg, hogy két textil darab lekerült rólam, mert már csak fehérneműben voltam az ágyon.
-Mint láthatod, megvártalak a dologgal, de azért képet csináltam átküldtem neked, mindkettőt. Az igazság az,hogy ez a kép jobb lett, egy ki vagy ütve, a szád is be van kötve, kettő meg nincs rajtad annyi ruha...
-mhmgrkl!-itt most épp elülküldöm a francba,csak be van kötve a szám.
-Mi nem értem...-röhögött ki.-Szóval azt mondtad nem feküdnél le velem, de mivel ki vagy kötve, nem tudsz mást csinálni, úgyhogy ha tetszik ha nem itt az lesz amit én akarok.Levette a felsőjét, így láthattam a kockás hasát, meg a tetoválását is.
Mikor mellém ért, elkezdte simogatni a hasam, amire ösztönösen összerezzenttem...aprópó has, már nem is látszik a vágás, ami tök jó, mert legalább nem bámulnak majd meg. Shon direkt úgy mászott fel az
ágyra, hogy az oldalamba kapaszkodott, vagy inkább letépte. Mindegy fájt. Nem tudom mi jó neki abban, hogy másoknak fájdalmat okozzon.-Mhhmhm!-na basszus kulcs,ez rohadtul fájt, Shon nem hazudott amikor azt mondta, hogy nem lesz kíméletes.
Én meg nem tehettem semmit, csak néztem, hogy ő el van,és élvezi,hogy én itt a fájdalom miatt könnyes szemmel,tehetetlenül fekszem. Ő jót röhögött rajtam, nekem meg hagynom kellett neki mindent ugye. Életemben először és remélem utoljára volt ilyen esett, hogy engem megerőszakoltak. Hiába próbáltam bármivel is elterelni a gondolatom nem ment, valamit mindig csinált amivel visszatérített a jelenbe.Hol szokásához híven a nyakam szívta, hol az oldalam marta.
Júú és itt egy friss rész. Remélem tetszett és lehetett követni az eseményeket. Xoxo: A.
YOU ARE READING
Vérfarkas élet.
WerewolfMennyi mindent kell megetennie, elviselnie az embernek ahozz hogy boldog legyen? És ha már minden rendben van, miért nem maradhat úgy? A dolgok néha ösze-vissza vannak. De a végén valóban minden rendbe jön?