Vérfarkas élet.

32 rész

Csak aludni akartam. És ez meg is történt egy zuhanyzás után.

Egy sötét erdőben sétáltam teljesen egyedül. Nem volt nálam semmi. Se telefon, se fegyver, de még egy lámpa sem amivel világítani tudnék.

Hirtelen egy utcai lámpát pillantottam meg két fa között. Oda sétáltam hozzá, majd észre vettem hogy még van ilyen lámpa.El kezdtem követni a lámpákat míg egy kör alakú kis részre értem a kör körül voltak még ilyen lámpa sorok amik ide vezettek. Tehát ha nem egyenesen jövök hanem eltérek balra vagy akár jobbra, akkor is ide jutok. És még volt egy oszlop a kör közepén.

A másik oldalon el kezdett recsegni a bokor és hirtelen Shon lépet ki mögüle.

- Csak te meg én vagyunk itt. Senki nem tud arról hogy mi itt vagyunk. Nem menekülhetsz el előlem sehova.
-Ez az erdő hatalmas. Miért ne futhatnék?-tettem fel neki a kérdést.
-Tudod én erről gondoskodtam,hogy te ne menj sehova.-szólt majd elővette a telefonját, csinált rajta valamit majd az első fák oldalából rácsok jöttek ki, és pont egymásba illet a két rács. Szépen lassan az egész kis kör körbe lett kerítve ráccsal és már lassan nem is kör volt, hanem inkább ketrec. Nagyon magasra nyúlt a rács, még farkas ként is kételkedem benne, hogy átugrom...
-Miért nem hagysz végre békén?
-Nem. Soha nem foglak elhagyni. Nem úgy mint elvileg a barátod Taylor. Nekem kellesz. Szeretek veled szórakozni, szeretlek kínozni, szeretek másnak fájdalmat okozni, habár nehéz szívvel szoktam ezt tenni ha rólad van szó, megpróbálok rád vigyázni, de elég nehéz magam visszafogni.-mosolygott.
-Még mindig egy pszichopata vagy. Én nem akarok tőled semmit, csak azt hogy békén hagyj!-szóltam rá.
-Megteszem, végleg békén hagylak, ha...- és itt szünetet tartott.
-Ha?-kérdeztem halkan félve az alkutól.
-Ha egy hétig azt csinálhatok veled amit akarok és te nem ellenkezhetsz, mert különben ismét el kezdjük számolni és hozzáadjuk azt a napot amelyken ellenkeztél, vagy különben nem lesz többé falkád,se testvéred, se legjobb barátnőd, se senkid...
-Tegyük fel elfogadom, miután letelt a 7 nap, békén hagysz engem és a falkát?
-Pontosan, átmegyek a csapattal egy másik vadászterületre.
-Ami hol van?-tettem fel ismét egy kérdést.
-Az Angliában van. Nos elfogadod az ajánlatom? Egy hét kín, és utána boldog élet amíg meg nem halsz.-mondta majd teljesen megszüntette a köztünk lévő távolságot, de még mindig volt köztünk néhány méter.
-El.-mondtam ki becsukott szemmel és remegő hangon.

Shon mihint meghalotta neki nyomott a rácsnak, én pedig azt szorosan megfogtam, így a kezem mögöttem volt. Fájdalmasan kiszívta a nyakam, mire sóhajtottam egyet.

-Fel akarok ébredni!- próbáltam kinyitni a szemem de nem sikerült. Megismételtem a mondatot.
-Nem fogsz felébredni, nem tudnak felkölteni, bezártad az ajtód rémlik?-honnan tudja?
-Valaki úgyis fel fog ébreszteni!-erősködtem.
-Éjjel 3 óra mindenki alszik,senki sem jár a házban, te sem tudsz felkelni. Márpedig ha nem megy magadtól, akkor meg így jártál.