Vérfarkas élet.

39 rész

Nem értettem, de nem is akartam.
Shon nekem dobott egy pólót. Hozott nekem egy szemkötőt.

Kiengedte a kezem. Rámadta a fekete pólót amit idedobott. Bekötötte a szemem. Kiengedte a lábam.
Nem mozdultam.

Shon lassan megfogta a kezem és maga után húzott. Sokat sétáltunk. Fólyoson, lépcsőn. Majd Kinyitott előttem egy ajtót és beültetett egy kocsiba. 

-Este 10 óra.- közölte.
-Hova viszel?-kérdeztem félve.

Nem válaszolt. Hát oké. Akkor most fogok meghalni.

Bekanyarodunk egy utcába, majd nem sokkal később az autó is megállt.
A hideg végig futott rajtam.

Kiszállt a kocsiból, majd engem is kiszállított.

-Nem értelek. Ez neked miért jó?
-Nem jó. Csak egyszerűen élvezem. De úgy érzem lassan itt lesz a vége...

Csendben sétáltunk amikor újra megszólalt.

-Itt a vége.-majd lassan megcsókolt, én pedig hagytam.

-Mennyire nézek ki rosszul?- tettem fel ezt a kérdést fogalmam sincs miért.
- 10/11. Már csak egyszer fogsz igazán nagy fájdalmat átélni. A kérdés pedig csak az lesz, hogy reagálsz rá. Túllépsz rajta, vagy pedig képtelen leszel nélküle élni.

Igazából annyira elgondolkodtam azon amit mondott hogy észre sem vettem, hogy bekötötte a kezem, és már térdeltem valahol.

-És most?-tettem fel ezt a kérdést amitől kirázott a hideg.
-Most. Egyenlőre Viszlát. Aztán lehet hogy még találkozunk. -búcsúzkodott.
-Itt hagysz? Azt sem tudom hol vagyok?! Nem látok semmit!-háborodtam fel, akármennyire  örültem annak hogy kiszabadultam, de azért bevihetne valahova.
-Igen. 2 perc múlva már rendben leszel.

Hallottam a lépteit ahogy elsétált. Utána csend. Csend. Hát nem is tudom.

Valaki idegesen kinyitott egy ajtót. Gondolom körülnézett,majd észrevett. Letérdelt mellém, majd szorosan átölelt. Éreztem az illatát, a börömön egy eltévedt könnycseppet. Oh. Istenem köszönöm. Annyira hiányzott. Lassan folytak le a könnyeim a vállára.

*Adam*

Egész nap nem csináltam semmit. Csak Zara körül forogtak a gondolataim. 

Csak egyetlen zene volt még a fejemben és ez a Can't let go volt Faydee-től.

[ Ajánlott elíndítani, fejhallgatóval vagy a nélkül,  de inkább vele. Más érzelmeket vált ki. Így sokkal jobb. Remélem megfogadjátok:) ] 

Gondoltam, hogy elmegyek sétálni. De egyedül nem volt hozzá kedvem.

Meghozzták az új ajtót, meg az ablakot. Végignéztem ahogy visszateszik a helyére.Adtam nekik egy kis pénzt amiért beszerelték.

Aztán megéheztem. De aztán enni sem volt kedvem.

Átgondoltam mindent. A legelső naptól amikor megláttam egészen a mai napig.
Eleinte is tetszett, láttam a szemében a csalódottságot amikor a szeme láttára Tay Ruby-val volt. Aztán el vittem. Boldognak tünt. Amikor lefeküdtem vele, nem gondoltam át, amit tettem. Mikor visszamentünk ott volt a másik falka. Aztán Amy halála, nagyon sajnáltam fájt úgy látni. Az ahogy harcolt a másik falkával, ahogy győzőtt. Aztán megsebesült. Én megyógyítottam. Tettszet ahogy meglepődik a dolgaimon. Aztán továbbra is Tayel maradt. Jött az egyetem. Ketten voltunk. Nálam ekkor történt az a változás. Felhagytam a régi életmódommal, nem csináltam többé semmi illegálisat, a szüleim persze kiakadtak, nem is beszéltem azóta velük.