Vérfarkas élet.

33 rész.

Miután rajött , hogy sokáig bámultam, nem tudtam mit tenni, hirtelen összezártam, a könyvet és letettem a polcra.

-Mit néztél?-kérdezte Adam mosolyogva.
-Én. Bocsi- néztem bele abba a barna szemébe.  Majd éreztem ahogy a lábamból kimegy  az erő a lábamból, majd lassan hullok a föld felé, de Adam közelebb jött, és pont a karjaiba zuhantam.

Hallottam ahogy a nevem mondja, láttam ahogy mozog az ajka, tehát beszél, majd a szemem lehunytam.

Egy kisgyerek állt előttem és sétált a tengerparton. Később ugyanaz a gyerek a barátaival  focizott.

Sok ilyen kép villant be, majd rájöttem, ahogy a gyerek nagyobb lett ez Adam. 

Képeket láttam amiken már együtt voltunk, sírtunk, nevettünk. Majd ismét csak őt, azt ahol utoljára ránéztem.

Egy hang szólalt meg, csak az mondta , hogy " Bevésődött. "  aztán vége lett mindennek. Megébredtem.

Adam furcsán nézett.

-Jól vagy?-méregetett furcsán.
-Azt hiszem.-most mit csináljak? És ha neki nem én vagyok bevésődve?
-Gyere menjünk le készítek neked reggelit.-ajánlotta fel mosolyogva.
-Oh. Köszi, de én majd csinálok valamit, nem kell te...
-Ne mondj semmit! Majd én jó, te addig leülsz a kanapéra, vagy székre.

Remek, lesétáltunk a lépcsőn Logan és Lisa nem voltak itthon. Ezt mindenképp furcsáltam.

Adam míg a reggelit készítette, én meglátogattam a fűrdőt.
Most ugye nők vagyunk, vannak havi problémáink... Én meg szerettem volna nézni hogy állok ilyen téren. Abban a kis "dobozkában" amiben tartjuk a kellékeket volt egy levél hagyva.

Azt mertem feltételezni Lisa direkt írt egy levelet csak nekem, és ide tette, mert tudta itt csak én fogom megtalálni.

"     Zaraaaa:)))

Míg te alszol, addig mi már rég fent vagyunk. Nos el kell neked valamit mondanom, de ezt majd személyesen. Mindenesetre remek hírem van:) De félek nem fogsz neki örülni... Most jelenleg Logannal sétálunk és megbeszéljük a dolgokat, 2re otthon leszünk:)) 
    
               Pusziiii ♡ Liss:)))  "

Ez volt a levélben. Mindenesetre érdeklődve várom ezt a hírt. Na mindegy, mindent elpakoltam a helyére a levélel együtt. Kimentem a fürdőből. Megnéztem az órát 11 volt.

Mit csináljak én 2ig Adammal?  

Leültem az asztalhoz. Nem szóltam semmit. Néztem előre mint aki szellemet lát. De értelemszerűen nem láttam.

-Mégegyszer megkérdem. Minden rendben?-aggódott Adam.
-Adam...- sóhajtottam egyett, ő közben már terített, egyébiránt rántottát készített és ott ültem és néztem a tányért. - Kaja után mondanom kell valamit.
-Rendben.-mondta majd elkezdünk enni.

-Majd én elmosogatok.- álltam fel és összeszedtem a tányérokat, elmosogattam, majd hagytam megszáradni a tányérokat.

Adam felállt a székről majd a nappali felé vette az irányt megfordult és megállt. Odasétáltam elé, ugyan úgy ahogy reggel. Pár centi választott el minket. Belenéztem a szemébe.

-Bevésődtél.-mondtam ki halkan. Nem válaszolt nem tudtam mire vélni. Csak elmosolyodott. Majd hirtelen megcsókolt, amit nem tudtam nem viszonozni. Ott álltunk és...
-Te is. Te is. De már nagyon rég. Már azóta, mióta elmentünk aznap, hajókázni.
-Az valóban rég volt.
-Gyere velem, támadt egy ötletem.-mosolygott.
-Na mi az?- a szobája felé vettük az irányt. Bezárta az ajtót.