Vérfarkas élet.

37 rész

- Adam. Megtisztelve érzem magam , hogy beszélhetek veled. Nagyon sok jó dolgot hallottam rólad, Zara érdekes dolgokat mesélt . Gondolom már tudod ki vagyok, viszont azt nem, hogy miért kereslek.
-Shon, ha bántani mered, én komolyan mondom...-a szavamba vágott így nem tudtam befejezni a mondanivalóm.
-Tudom Zara felvilágosított. Viszont el kellenne dönteni mi a fontosabb  számodra tudod ugye?-okay hát ez most nagyon nem világos.

-Mit szeretnél miről döntsek? -tettem fel egy kérdést.
- A Zara élete vagy a saját életed? Akármelyiket választod tudod jól Zara ugyanazzal a  fájdalommal fog együtt élni.- nyugottnak tünt.

- Igen tudom. Mi van akkor ha Zara életét tartom fontosnak?-ez egyértelműen így van, ha választani kell akkor az Ő érdekei az elsők, és azt szeretném ha neki jó lenne.
- Akkor ő megmenekül, nem esik bántódása, te pedig elhagyod. Én nem fogom többé zaklatni.  Nem öllek meg, mert túl egyszerű lenne. Nem kellenne együtt élj a fájdalommal, hogy magára hagytad, viszont ha élsz...neked is ugyanúgy fáj. Ha magad választod mint fontosabb személy, akkor Zara nálam marad, te pedig csinálsz amit akarsz.

-Át gondolhatom? -tudom, hogy az előbb azt mondtam  kétségkívűl Zara. De muszáj mérlegelnem a helyzetet.
-1 nap gondolkodási időt kapsz.

Letette a telefont. Akkor összegezzük.

Ha Zarát választom ő szabad lesz, nekem pedig el kell hagynom. Na már most. Ha én elhagyom őt akkor azt nem élné túl, én pedig nem lennék képes elhagyni. Viszont ha elhagyom Shon nem keresi soha többé.

Ha magam választom akkor... Akkor azt csinálhatok amit akarok. Viszont Zara Shonnal marad, azt meg nem bírnám ki, hogy ő bármit is tegyen az én barátnőmmel. Zara pedig nem lenne képes elhinni, hogy képes vagyok elhagyni.

De akármit csinálok nem lehetünk együtt. Az élet néha kegyetlen tud lenni. Tanácstalan vagyok. De akármit  választok úgysem fogok helyesen választani. Itt nincs olyan, hogy valami középút és boldogan élnénk együtt életünk további részét.

Együtt sem lehetünk, és ha nem vagyunk együtt, akkor boldogak sem lehetünk. Ez már csak ilyen lehet.

Pedig kezdtem azt hinni, hogy minden rendben lesz. Ha elmondja mi bántja, ha nem jövök el akkor... Akkor most nem tartanánk  itt. Miért nem lehet meg nem történtté tenni a dolgokat? Miért nem láthattam  csak egy röpke időre azt amit Zara akkor gondolt.

El kell döntenem.

1 nap gondolkodási idő.
Jól van,akkor menjünk vissza a lakáshoz és fejezem be a pakolást. 

Lényegtelen, hogy mit választok, mert úgysem maradhatunk együtt.

Bepakoltam minden ruhadarabom egy bőröndben. A Zara dolgait is elrendeztem.

Kiszedtem a ruhái közül egy darabot, és eltettem, majd kint hagytam én is az egyik felsőm, amit annyira szeret hordani.

Fájdalmas dolog az elválás, de ha muszáj, akkor nem tudunk mást tenni.

Fel kell hívnom Logant.

-Logan beszélnünk kell.-szóltam miután felvette.
-Persze hallgatlak.-válaszolt nyugodtan.
-Jobb lenne személyesen.
-Oké, akkor jösz, vagy találkozzunk inkább a kávézóban?-tette fel a kérdést.
-Menjünk a kávézóba.- felvettem a kulcsot, bezártam az ajtót, és indultam.

Beérve a kávézóba Logan már ott ült.

-Na Adam hallgatlak.

Nagy levegőt vettem és utána szépen az elejétől mindent elmondtam.
Ez két órát vett igénybe.

-Akárhogy  nézem a helyzetet, ebből semmi jó nem fog történni.
-Sajnos nem. Hacsak. Nem hagyok üzenetet Zarának, azzal hogy hová mentem és ő jönne majd utánam.
-De Shon se hülye. Biztos mondogat  Zarának olyat ami nem is igaz.

- Akkor mit csináljunk?-a nagy kérdés.
- A Te hibád! Minden a Te hibád!
-De ő nem mondta el!
-De elmondta volna!

Igaza van. Minden miattam van.

-Jó akkor ennyi volt...nem lehet már mit csinálni...
-Hogy fogom én ezt megmondani Lisának?
-Úgy ahogy történt.
- Remek! Akkor itt a búcsú ideje.- állt fel az asztaltól.
- Helló Logan.
-Helló Adam...

Nekem sem volt már itt mit tennem.  Fizettem majd távoztam az épületből.

Végülis ideje lenne valamit cselekedni is.

*Logan*

Én barom. Hogy nem vettem észre, hogy valami nincs rendben?

Nem húzhatom a dolgot. Meg kell mondanom Lisának. Szomorúan léptem be otthonunkba.

-Szia.- üdvözölt Lisa kedvesen egy csókkal.
-Szia.
-Valami baj van?-aggódott egyből.
-Sajnos. És nem tudom mi lesz a vége.
-Na gyere üljünk le és beszéljük meg.
-Oké.-húzott maga után a nappaliba.

-Na mesélj.
-Hát Zara és Adam összevesztek. Zara eltünt. Adam még ideges. Röviden ennyi...
-Aztaa.-csodálkozott-és most mi lesz? Megkeresitek?   
-Én...nem tudom. Nem akarok belekavarodni. Adam majd megoldja valahogy.Ez úgysem fog jól végződni.
-De miért én is segítek ha kell.-szólt szomorúan.
-Nem ebből mi most kimaradunk.-ez így helyes.
-Jó. De akkor most mi lesz??-erre pedig nem tudtam válaszolni akárhogy próbáltam nem sikerült megfelelő választ találnom.

Ott ültünk a kanapén Lisa fejét mellkasomra hajtotta, majd kezével lassan végigsimitott rajta, majd adtam neki egy csókot. Nem sokára a lélegzete  egyenletes lett, tehát elaludt. Annyira szeretem ezt a lányt.

*Adam*

-Szívem! -szóltam neki mivel szeretném meglepni valamivel.
-Egy pillanat oké? Nem hagyhatom  itt a kaját.-válaszolt a konyhából.
-Oké várlak a szobában.

Remélem tetszeni fog neki amit vettem.És ha nem? Lehet hogy kidobja az egészet?

-Már itt is vagyok drágám.- ölelt meg hátulról, megfordultam és megcsókoltam, egyből viszonozta.
-Tettszik?- kérdeztem majd óvatosan a hasára tettem a kezeim és megsimogattam azt.
-Igen nagyon aranyos.- ölelt meg, majd adott egy kis csókot.

Mindketten mosolyogva néztük a  két kiságyat, amivel mostmár teljes volt a szobánk. Óvatosan lehajoltam majd egy puszit adtam Zara hasára, amiben egy kicsi gyermekeink vannak.

Olyan hihetetlen. Hamarosan családot fogunk alkotni, és egy nehéz időszaknak elé nézünk. És boldogak leszünk. Mi négyen. A kicsik Zara meg én. A gyerekek Zara és én.

Hirtelen valami nagy zajt hallottam. Jaj, megijedtem de semmi komoly csak lefordultam az ágyról. Hogy kerültem ide? Ja de hisz itt voltam.

Az álmomra gondoltam. És hirtelen minden világos lett előttem. Zara szeretne egy gyereket, de félt megkérdezni, engem hogy mi a véleményem. Én meg olyan vak voltam, hogy nem vettem észre.

Ha ez valahogy eszembe jut akkor most nem tartanánk itt...
De mostmár késő. Fel hívom most Shont.

-Mi a jó franc?- szólt bele idegesen a telefonba, ja hogy még kellet volna nézzem az időt.
-Zarát választom. Ő fontosabb nekem. És még ma engedd el szeretném még látni utoljára.-fájt kimondanom ezeket a szavakat.
-Aham majd küldök róla fényképet. Milyen legyen? Ahol még sértetlen? Vagy kikötözött? Szétvert? Milyet szeretnél? Van olyan is amelyken sír. Vagy inkább csináljak most egyet. Ha jól emlékszem akkor az éjjel jól szórakoztunk kicsit megtépetten néz ki.-ahogy beszélt egyre idegesebb lettem.
-Te szemét állat.-mindent elképzeltem, csak az a baj, hogy nem tehettem semmit.
-Aham majd akkor küldök minden félét. Vigyázz magadra a repülőn.

És letette. Csalódottan bámultam a kijelzőt.

Juhú. Itt van az új rész.  Sajnálom hogy csak most tettem fel.:(

Ettől függetlenül köszönök szépen mindent nektek!

És így utólag is Kellemes Új Évet Kívánok Mindenkinek! Legyen ez az èv olyan amilyennek elképzeltétek!♡♡

Welcome 2018! ♡☆