Vérfarkas élet.

31 rész

Adam is felállt az ágyról, én meg a földről.

-Zara mi van a hasaddal?-kíváncsiskodot.
-Adam. Semmi!-rivaltam rá,és éreztem ahogy átjár  a düh, ránéztem a kezemre, élesedtek a karmaim, majd sejtettem hogy a szemem is csillogni kezd.
-Zara,csillapodj le.
-Ne parancsolgass nekem!
-Én csak egy kérdést tettem fel.
-Ne kérdezgess!-egyre idegesebb vagyok.
-Szólj ha megnyugodtál-akart volna kifelé menni,de megállítottam.
-Adam ha valakinek megemlíted, nem lesz fényes a jövőbeni kapcsolatunk.
-Nem mondok senkinek semmit, ameddig nem tudom miről van szó.-kiengedtem.

Mivel nem kell holnap sehova se mennem így befeküdtem az ágyba és felhívtam a doktort, mert ez így nem mehet tovább.

-Szia. Aludtál? Vagy zavarlak?-kérdeztem.
-Helló. Nem, nem zavarsz. Valami gond van?-érdeklődött.
-Adam gyanakszik...-közöltem vele a helyzetet.
-Mit szeretnél tenni?
-Nem hozható a műtét holnapra?-tettem fel a nagy kérdést.
-Figyelj nekem jó a holnap is-most mi?
-De akkor miért tetted igazából péntekre?-tettem fel a kérdést.
-Hát gondoltam kibírod addig...
-Mindegy. Hányra menjek?-tettem fel halkan a kérdést.
-Kettőre. Gyere fél kettőre. És kettőkor elkezdem.-közölte.
-Oké, ott leszek. Köszi...
-Ezt nem kell köszönni.-tette hozzá szomorúan.
-Aludj jól. Helló-köszöntem el.
-Helló.

Nehezen de sikerült elaludnom.
Reggel délben keltem fel. Fájdalmasan kiszáltam az ágyból, bementem a fürdőbe, zuhanyoztam. Egy lenge ruhát vettem fel.

Lementem a lépcsőn Lisa nem volt sehol, megnéztem mennyi az idő 1 óra 10 perc volt, így el is indultam.

A rendelőben nem volt senki.

-Meg jöttél?  -be is zárta a hátam mögött az ajtót.-Felkészültél?
-Azt hiszem.
-Rendben akkor gyere utánam.

Elindult egy másik helységbe ahol voltak az orvosi műszerek,meg egy műtőasztal.

-Feküdj ide le.-tettem amit kért.
-És nincsenek más orvosok?-mindig szokott lenni.
-Ha normális esetről van szó,akkor igen.
-Értem.El is felejtettem.
-Gondoltam,akkor mehet az altató?

Csak bólintottam. Majd előszedett egy tűt,és lassan beszúrta, a csuklómba. Lassan szétáradt az egész testemben a szer. Éreztem hogy a szemem nehezedik, majd végleg lecsukódik.

*Cameron*

Nyugodtan alszik. Akkor kezdjünk neki. Felhajtottam a ruháját,majd lefertőtlenítettem a hasát.
Lassan kezdtem felvágni a területet. Kiszedtem a hasából,levágtam a köldökzsinort. Betettem a vízben.
Majd mivel Zara kezdett mocorogni, adtam neki még altatót, így tovább folytatthattam a dolgom. Amit furcsáltam az, az volt, hogy a gyermek nem sírt.

Összevartam a hasát, lefertőtlenítettem ismét, majd körbe tekertem gézzel. Még mindig teljes csend volt.
Kitoszítottam a műtőből, majd be vittem egy szobába, amibe az irodából lehetett bemenni.

Könnyen megemeltem, majd be raktam az ágyba. Kivittem a műtőasztalat, a helyére majd jobban megvizsgáltam azt amit kiszedtem belőle.

Abszolút egészségesnek tünt, és olyan volt mint egy 4 hónapos magzat, öt hetesen kb.

Nem tünt furcsának így első ránézésre. Aztán mikor  felemeltem a kezét a tenyere helyett mancs volt, ugyanígy a másik kéznél. A bőre pedig nem volt puha, hanem inkább érdes.
Mikor kinyitottam a száját láttam, hogy fogai is vannak. Sőt nem is emberi fogak, hanem inkább mint egy farkasnak.

Nem szoktam ezt mondani, de valamiért jobb ha nem mondok semmit Zarának erről.

Otthagytam. Visszamentem Zarához, mikor beértem akkor kezdett el ébredezni. Leültem egy székre.