Mennyi mindent kell megetennie, elviselnie az embernek ahozz hogy boldog legyen?
És ha már minden rendben van, miért nem maradhat úgy?
A dolgok néha ösze-vissza vannak.
De a végén valóban minden rendbe jön?
Elköltöztünk. Most itt vagyunk egy szép helyen. Nyugalomban.
Valami vagy inkább valaki nagyon csiklandoz. Hallom a nevetését. Nekem is muszáj nevetnem rajta.
-Jó reggelt.-mosolygok rá kedvesen. -Neked is.- add egy csókot.
Most erre mit tudjak mondani. Az embernek jó dolga van Adam mellett. Nagyon sokat változott. Persze csak pozitív irányba.
Mivel ma is fantasztikus meleg van. Egy ruhát vettem fel itthonra. Egy sima egyszínű fehér ruha.
Adam már lement, én pedig megigazítottam az ágyat, olyan majd kinéztem az ablakon. Olyan szép a kilátás. Egyszerűen imádom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szóval, csodálatos erre ébredni.
Lementem a konyhába majd csináltam valami enyhe kis reggelit, elfogyasztottuk, majd leültünk nézni egy filmet.
-Van kedved sétálni?-nekem mindig van, főleg a parton. -Ezt most megsem hallottam.Na mehetünk akkor? -Persze egy pillanat, csak veszek fel egy pólót.-indult az emeletre. -Nehogy megfázz itt nekem.
Míg visszajött ittam egy pohár vizet. Olyan boldognak tünt, de mintha egy kis félelmet láttam volna a szemében.
-Minden rendben?-néztem rá kíváncsian. -Aham. Gyere menjünk.-mosolygott.
Lassan sétáltunk a parton, de már szinte a vízben voltunk, és valamin nagyon jót nevettünk.
Adam megállt, majd én is vele szemben. A hullámok súrolták a bokám. Kellemes érzés volt.
-Zara.-kezdett bele a mondanivalójába Adam, majd folytatta- Én mikor először megláttalak, már akkor különleges voltál számomra. Lehet hogy néha bunkó voltam, de próbáltam nem az lenni. Időközben nagyon megszerettelek. Sok olyan dolog történt, ami ráébresztett arra hogy nekem te és a te boldogságod a legfontosabb, mert szeretlek téged- itt már folytak a könnyeim, az örömkönnyeim - Arra is rájöttem, hogy nélküled képtelen vagyok élni, ha te nem vagy nekem, akkor semmim sincs. -itt tartott egy kis szünetet, letöröltem a szememből kicsorduló könnycsepeket.
Adam idő közben letérdelt, nekem meg már lehetetlen volt visszatartanom a könnyeimet.
-Zara. Leszel a feleségem?- tette fel a kérdést, egy gyűrűt tartva felém. -Igen.-majd letérdelve hozzá megcsókoltam.
Adam ráhúzta a gyűrűt az ujjamra, majd, kezével letörölte a könnyeim, megcsókolt, majd feláltunk, és sétáltunk az otthonunk felé.
Bezárta magunk mögött az ajtót, majd felemelt, a lábam a dereka köré kulcsoltam. Csókolni kezdtem, ő is, majd lassan elindult a háló felé.
Olyan jó érzés volt vele lenni. Érezni, hogy itt van. Nem tudom amikor vele vagyok, egyszerűen minden hibátlan. Boldog vagyok, nyugodt, kellemesen érzem magam.
