Vérfarkas élet.

30 rész.

A lehető leghalkabban kiosontunk a bokor mögül. Nem vettek észre minket.

Morogtam egyet, hogy vegyék észre nincsenek teljesen egyedül. A farkasok akik a földön voltak, félre álltak. Úgy látom nem védik az alfát, vagy csak várnak?

Mindenesetre én a magaslat felé mentem Cameronhoz, amikor Adam morgott rám hogy mit csinálok. Én a szemébe néztem és próbáltam közölni a tekintetemmel, hogy ura vagyok a helyzetnek,és bólintott.

Cameron mellé álltam, és egymásra néztünk.Gondolom felismert, hogy ki vagyok, az illatomról.Úgyhogy azért nem bántott.

"Megbeszéltük" , hogy mi barátságos falka vagyunk,és nem fogunk egymás ellen harcolni, hanem legyünk szövetségesek és ha kell kölcsönösen segítünk, majd egymásnak legyen szó bármiről is. Közöltem hogy van a falkámban, még három tag,de ők jelenleg nincsenek itt.

Hát ugye Lisa nem farkas, ő normális ember, jó neki.

Elvállt a két falka egymástól és hazaindultunk. Az erdő szélén, ahol az út kezdődik, visszaválzoztunk Adammal, mert ugye sose lehet tudni.

-Egyébként megmagyaráznád hogy ez mi volt?-kérdezte meglepetten.
-Ismerem az alfát,Ő a doktorom Cameron.-magyaráztam.
-Aham, értem.-és igazából ennyi is volt.

Sétáltunk és kezdett világosodni.

-Mennyi az idő?-kérdeztem Adamet, mert nálam nem volt óra.
-Fél 6.-válaszolt.-Már jobb ha ébren maradunk, és lezuhanyzunk.
-Igen valóban.

Hazaértünk tervünk szerint lezuhanyoztunk, persze nem együtt,  hanem külön.

Elkészültem,lementem a konyhába, csináltam magamnak egy melegszendvicset, leültem az asztalhoz, majd elkezdtem enni.

Logan és Lisa jött le kézenfogva, olyan aranyosak.

-Hugi,egyébként nem tudom ez mi volt nálad éjszaka...-tudtam hogy szóvá fogja tenni.-de örülök, hogy egyben vagy.

Na ez meglepett,pedig vártam a nagy szidást...

-Ennyi?-kérdeztem tőle.
-Miért mit vársz mit mondjak?-fura.
-Semmi bátyóka féle szidás?Semmi? Jól érzed magad?-tettem fel a kérdéseket.
-Te jól érzed magad?Nem én akartam az autó elé ugrani....-mindjárt más.
-Igen remekül vagyok.
-Látom. Tudod felnőtt vagy, nem szidhatlak mindig le mindenért, mint egy 4 éves kisgyereket,amikor rosszat csinált...-hát ez igaz.
-Igen igazad van...

Felálltam, el pakoltam a tányerom.
Elköszöntem, majd távoztam a házból. Az egyetem felé vettem az irányt. Shonnal találtam szembe magam.

-Szia.-szólt mély hangján,amitől kirázott a hideg.
-Helló.-válaszoltam vissza.
-Félsz kicsi lány?-még mindig bunkó.
-Nem hiszem. Most nappal van,nem nyúlhatsz hozzám...
-Majd meglátjuk...Zara majd, ha megint az enyém leszel, nem foglak hagyni menekülni ezt elhiheted.
-Shon ilyen nem lesz mégegyszer.

Azzal tovább is mentem. Megkeresem az épületben az igazgató irodáját.
Bekopogtam.
-Tessék!-szólt, mire benyitottam.
-Jó napot. Tudja én nem zeretnék tovább erre az egyetemre járni.-kezdtem bele a mondandóba.
-Üljön le kérem.Miért mi a probléma az egyetemmel?-kérdezte kedvesen.
-Rendben.-le is ültem a vele szemben lévő székre.
-Nincsen vele semmi probléma, minden a legnagyobb rendben van. Ellenben én ezt mégsem szeretném folytatni.
-Értem. Ennek van valami különösebb oka?
-Nem, csak nekem egyszerűbb lenne ha például nem kellenne bejárnom, hanem levelezős tanfolyamon vennék részt, mert tudnák még dolgozni is, mellette, és háztartást is vezetni.
-Miért szeretne dolgozni, amikor van külön apartman a hallgatóknak?
-Igen tudom, de nem szeretnék külön lenni a páromtól.-ez fárasztó.
-Teljesen megértem.-mosolygott.-Nos akkor kérem a nevét.
-Zara Knight.
-Szép neve van.-mosolygott,miközben a papírokat rendezte.
-Köszönöm.
-Nos akkor biztos  a döntésében?
-Igen.-mondtam határozottan.
-Rendben, akkor kérem, ezt itt írja alá-mutattot egy helyre-ide legyen szíves írja le az e-mail címét-mutatott egy másik üres helyre.
-És akkor mikor  kell bejöjjek ismét? Mert gondolom a fontosabb dolgozatokra be kellenne jönni.
-Igen valóban, majd e-mailben mindig szólunk előtte két héttel ha van valamilyen fontosabb dolgozat, emiatt  ne izgulj.
-Rendben. Nos akkor köszönök mindent.-álltam fel helyemről.
-Nagyon szívesen.-mosolygott.
-További kellemes napot.Viszlát.
-Neked is.Viszlát.-majd kimentem.

Az épület csendes volt,vízhangzott a léptem a fólyoson. Kiléptem az ajtón.
Elindultam hazafelé. Szinte észre sem vettem, és már otthon voltam.
Benyitottam Lisa nem volt sehol, biztos még aludt.

Csináltam palacsintát, hogy legyen itthon valami ehető kaja. 2 órán keresztül a palacsintát készítettem, szóval rengeteg palacsinta lett.

Már dél volt. Elővetem két tányért tettem rá 4-4 palacsintát, elővettem a nutellát,és megkentem a 8 palacsintát.
Feltekertem, szorasan egymás mellé raktam, majd a tetejére még csorgattam egy kis nutellát.  Nagyon jól nézett ki.

Letettem a két tányért az asztalra egymással szemben, majd öntöttem hozzá egy pohár tejet is, mert miért ne?

Miután mindennel végeztem akkor jött le Lisa, pizsiben.

-Ouuu.Úgy imádlak csajszii!-ugrott a nyakamba Lisa,mikor meglátta a finom reggelit.
-Sejtettem- röhögtem-viszont veled minden rendben?
-Aham.Csak elfáradtam.-mosolygott.
-Ha miattam akkor bocsi nem volt szándékos,csak...-kerestem a szavakat de nem találtam.
-Nem tulajdonképpen neem azért.-vigyorgott,nem értem...
-Lisa.Oké vagy? Elmondanád pontosan mi a helyzet?
-Tudod az a helyzet,hogy éjjel Logan meg én...hát lefeküdtünk,és most egész Boldog vagyok.
-Aham, értem.

Elkezdte enni, elnézést zabálni a palacsintát...Én is csatlakoztam.

-Figyelj megyünk valahová? -szóltam mikor befejeztük a reggelit.
-Persze felöltözöm, meg kezdek valamit a hajammal,és mehetünk.

30 perc alatt készen volt úgyhogy indultunk is.

-És hová megyünk?-kérdezte.
-Starbucks vagy üljünk be egy kávézóba?-tettem fel én is a kérdést.
-Nem tudom legyen inkább a Starbucks.-mosolygott.
-Oké.

Nagyon sokat beszélgettünk nagyjából 1 óra volt mikor elindultunk.Most pedig 6 óra volt.

-El kellenne lassan indulnunk nem gondolod?-hamarosan sötétedik,és haza szeretnék érni.
-Persze oké, menjünk.-egyezett bele.

Csörgött a telefonja.Tettszik a csengőhangja.
-Helló.Nem, nem szöktünk meg,csak eljöttünk kicsit otthonról. Baj? De most nem kérheted hogy ne menjek el sehova, ráadásul Zarát ismered!Jól van nyugi megyünk már. Oké, rendben. Én is, szia.

-Logan volt ugye?-mosolyogtam.
-Igen.Siessünk.

Viszonylag hamar hazaérrünk,és nem találkoztunk senki különlegessel.

-Megjöttünk.-mondtuk egyszerre, mikor beértünk a házba.
-Helló lányok!-köszöntek a fiúk.

Lisa és Logan megölelték egymást,  majd egy csók is elcsattant.

-Megzabállak titeket.-olyan aranyosak, örülök Logan boldogságának.

Felmentem a szobámba, majd szokás szerint leültem az ablakhoz.

-Na, hogy ment?-kérdezte Adam.
-Levelezős tanfolyamra álltam át...
-Helyes.-feküdt le az ágyamba...

-Már meg se haragudj.De ezt mégis hogyan gondoltad?-kérdeztem.
-Csatlakozol?-ejtette el egy mosolyt.
-Nem nekem kényelmes itt is,                 terültem  el a földön, egy kicsit fel csúszott a felsőm, de tényleg csak a derekamig.
-Milyen neked a hasad?-azonnal lehúztam a felsőm.
-Semmilyen!-pattantam fel egyből. 

Itt a vége...Lehet várni a következő részt:)) Xoxo:A