A megismerkedésünk napja:
Otthon ülök és nézem a TV-t. Anyu a konyhában vacsorát csinál, apu pedig dolgozik a munkaszobájába. Csöngetnek, mire anyura nézek.
-Várunk valakit?-érdeklődök. Anyu fejrázva az ajtóhoz megy. Kinyitja és ott áll egy írtó helyes, barna hajú, barna szemű fiú. Magas ès a fekete pólója feszül izmos testén. Nem fázik egy szál pólóban?? A pasi észrevehette, hogy bámulom mert rámnézett és elmosolyodott. De édes a mosolya... Vissza mosolygok és el kapom a fejem róla.
-Jónapot! Miben segíthetek?-kérdezi anya. Majdnem elröhögöm magam. Egy 18 év körüli gyereknek aki fiatalabb, miért jónapottal köszön?
-Jónapot! Dave Ross vagyok. Richard Smith új munkatársa. Ezt a címet kaptam meg, hogy jöjjek ide bemutatkozni.-Wow de édes a hangja... Apu valami főnök féleség szóval biztos azért kell bemutatkoznia.
-Szia Dave! Örülök, hogy itt vagy! Gyere beljebb!-invitálja be apa ahogyan előjön a kis bunkeréből. Dave bejön és elvonul apuval.
2 óra múlva:
Vacsora van. Anyunak segítek megteríteni, miközben halkan mondom neki, hogy milyen cuki Dave. Hirtelen kijönnek apuék úgyhogy be fogom a számat még mielőtt kínos szituációba kerülök. A fiúval mosolyogva nézzük egymást. Apu megszólal, hogy együnk úgyhogy eszünk. 😅

YOU ARE READING
A fiú
RomanceAz én nevem Lucy Smith. Az èletem átlagos volt amíg be nem lépett az ajtónkon Dave Black. Dave minden átlagosat felborított. A megismerkedésünkor a szüleim és én is azt hittük egy ártatlan jó kisfiú. De nem így lett. Egyik nap olyat csináltam amivel...